Zoli Bátyánk a Tétényi úti budai lakásban is igazi erdővidékiként él: az album szerzőit írásban-szóban ő győzte meg, hogy a gazdasági recesszió ellenére is vállalják az anyagi kockázatot, s a kisbaconi Széphalom múlt század eleji létrehozójáról, Benedek Elekről a Wass Albert- és az Orbán Balázs-album után irodalmi fotóalbummal jelentkezzenek.

Zoli bácsi biztatására azért is szükség volt, mert a szerzőknek az Orbán Balázs-album kelendőségéhez fűzött reményeik nem váltak be, a fél évszázados kommunista agymosás mindkét országban megtette a magáét, a Legnagyobb Székely neve sokak számára nem mond semmit, s ennek következtében a mélyen leárazott de eszmei-művészi vonatkozásban drága honismereti album példányai is a csomagolópapír köntösében maradtak.

Zoli bácsi viszont nemcsak budapesti jelenlétével ,,állt jót" Benedek Elek és a szerzőpáros többi honismereti albumáért, hanem meglepetésemre ama bizonyos hét végén Budapesttől hatvan kilométerre, Kisapostagra is leutazott könyvbemutatóinkra, ahol valóságos védőbeszédet mondott a Váradi—Lőwey-albumok mellett, s amint a Duna menti apró településen rájöhettem, háromszéki barátunkat sokoldalúságára jellemzően a ,,halszag" is vonzotta a Dunaújváros melletti kedves településre. Meghívónkkal, Kutrovácz István vállalkozóval a Duna menti haltenyésztés révén került barátságba, és ez a kapcsolat azután is széles hullámokat vert, miután barátja a halastavon túladott, és egyéb vállalkozásai mellett létrehozta a kisapostagi Yacht Klubot, megépítette a klub működéséhez nélkülözhetetlen Bárka Motelt és vendéglőt, s a tipikus Duna menti férfi sokrétű erdélyi kapcsolatot épített ki.

Egyébként szándékában áll Székelyföldön ingatlant is vásárolni.

Így kerültek kisapostagi beszélgetéseink hullámterébe a halas ügyek is. Itt jöttem rá, hogy Zoli bácsi miért tartogatta legújabb könyve, a Vizek, halak, pisztráng- és pontytenyésztés Székelyföldön átadását erre a helyszínre. Ebben a környezetben, aki azt hiszi magáról, hogy nem szereti a halat, az is kedvet kap a halak világának megismeréséhez, a vízi-vízparti élethez.

Kutrovácz István modern úszóműves jachtkikötőt varázsolt egy lerobbant dunai holtágon, mellé saját ízlését családtagjaiéval — köztük kertészmérnök-doktorandusz lányáéval — egyesítve valóságos építészeti és kertépítési oázist teremtett. (Erdély ebben is jelen van, a formás faházikók születési bizonyítványa gyergyói, és a telep körül szorgoskodó fiatal házaspár, Csaba és Katika nagyborosnyói, illetve sepsiszentgyörgyi.)

Nos, ilyen környezetben könnyű engem rávenni arra, hogy a háromszéki ponty- és pisztrángtenyésztés lehetőségeit és felette üdvös voltát újabb kötete kapcsán körbejárjuk. Annál is inkább, mert ismeretségünk maholnap fél évszázados — Zoli bátyánk éppen 82 éves —, nemcsak Háromszék hegyi és dombvidéki-síkvidéki vizeit jártuk be együtt, hanem a Duna-delta páratlan szépségű-értékű világát is.

Koridős barátom ebben a környezetben adta át a csíkszeredai Alutus nyomdában kiadott könyvét, amelynek megjelenése — idézem — ,,A szülőföldhöz ragaszkodás jegyében" László János támogatásával jelent meg. A hosszú dedikációból idézek: ,,Pénz nélkül nincs autonómia! Ezért serkentettem e tájakon az atyafiakat a háztáji pisztrángtenyésztés és saját értékesítés beindítására. Az eddigi példák — e könyvben is — nagyon pozitívak: egy szép család bőven meg tud élni belőle." Zoli bácsi felkér engem továbbá — ismét őt idézem —, hogy legyek „misszionáriusa ennek az ágazatnak is Háromszéken, közös szülőföldünkön".

A könyv az erdélyi pisztránghorgászat-pisztrángtenyésztés nyelvi vonatkozásaiban is jóízű felvezetése után (,,Pisztrángos, péres, csodás Székelyföld", ,,Réka, Zalán, Besenyő, Úz és társaik") a háztáji pisztrángtenyésztést és a pisztrángturizmust népszerűsíti, a „pisztrángos foglalkozás" hasznáról és gyönyörűségéről győz meg. Az ország legnagyobb pisztrángtenyészetére való gyakori utalás után — a sepsiszentgyörgyi Lengyel József prázsmári „haltenyésztő üzeméről" van szó — Zoli bátyánk rátér a korondi Vészti Ilyés Mihály és az ugyancsak odavalósi Győrfi Ferenc háztáji pisztrángosai bemutatására. (Győrfi molnár: „a sült pisztráng jobban őröl nekünk, mint a vízimalom".) Parajdon Fülöp Jéri Csaba ,,csapta el" a Küküllő vizét, amellyel nyolc pisztrángos medencét táplál friss vízzel. A Szeltersz mellett is működik háztáji pisztrángtenyészet. A piliscsabai Benedek Béla a Hargita tövében, Pálpatakán épített pisztrángos tavat hétvégi háza telkén.

Zoli bácsi romantikus alkat, egy ,,székelyföldi Svájcról" álmodozik. Álmai valósak lehet(né)nek, hiszen ehhez minden természeti feltétel adott.

És hogy Zoli bácsi ne csak a pénz világa és a gasztronómiai élmények, a horgászturizmus felé fordítsa érdeklődésünket, Áprily csodálatos allegorikus versének néhány strófáját, a Pisztrángok karát is képbe hozza:

Erőnket lassú víz apasztja,

Heves fény s emberszó zavar.

Rég volt, amikor a sík folyóig

Lesodort a vak zivatar.

Azóta úszunk, folyton úszunk

A vízzel szembe, cél iránt.

Utunkat malmok torlaszolják

A zuhogó súly visszaránt.

Azóta minden éjjel úszunk:

Futunk tikkadás elől,

Havasra fel, hol mély az erdő

S forrás ízű a patak-öl.