Augusztus közepén több mint egy hetet töltött Erdélyben Krizsán Vilmos, a Vajdasági Nagycsaládosok Szövetségének elnöke. Első állomáshelye Nyárádszereda volt, ahol az Erdélyi Családegyesületek Szövetsége által szervezett sportvetélkedőn vett részt. Ezt követően Marosvásárhelyen, Üvegcsűrön és Csíkszeredában az ottani családszervezetek elnökeivel találkozott, ismerkedett a helyi egyesületek munkájával. A vajdasági Adán lakó Krizsán Vilmos Boldizsár Béla meghívására érkezett Felső-Háromszékre.
— Elnök úr, mutassa be a Vajdasági Nagycsaládosok Szövetségét, a VANCSESZ-t!
— A VANCSESZ négy évvel ezelőtt, 2002 szeptemberében alakult meg Zentán. Akkor ezer család tartozott hozzánk, most örömmel nyugtázom, hogy a négy év alatt ez a szám megduplázódott. A helyi egyesületek száma szintén gyarapodott, jelenleg már tizenöt egyesület csatlakozott hozzánk. Ezek közül tizenkettő hivatalosan is bejegyzett. Ezenkívül tizenöt csoportunk is működik. Szövetségünk annyira megerősödött és ismertté vált a négy év alatt, hogy most már több kérdésben is kikérik a véleményünket. A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége keretében a határon túli szervezetekkel kapcsolatainkat immár több mint tíz éve építjük, a tíz év folyamán Magyarország volt házigazdája az évente több alkalommal is sorra kerülő szemináriumoknak. Az első anyaországon kívüli szemináriumot Adán és Zentán, a Vajdaságban tartottuk meg április végén—május elején. Azt szeretnénk, ha jövőre Háromszéken az árkosi kastélyban tartanánk meg a családegyesületi elnökök szemináriumát. A Kárpát-medencei Szövetségben ősszel tisztújító közgyűlésre is sor kerül, amikor minden valószínűség szerint új elnököt is választanak, mert az eddigi elnök, dr. Benkő Ágota nem vállal újabb mandátumot. Tudomásom szerint én vagyok a legesélyesebb jelölt az elnöki tisztségre, eddig két mandátumon keresztül az alelnöki teendőket láttam el.
— Nagyobb rendezvényeik?
— Jövőre a mi szövetségünk szervezi meg a harmadik Család- és Életre Nevelés Ifjúsági Tábort, és szeretném, ha Erdélyből minden egyesület négy-öt vagy esetleg ennél is több gyermekkel képviseltetné magát. Az első két táborban a vajdasági gyermekek mellett elsősorban Magyarországról és a Felvidékről voltak résztvevők. Nekünk van egy másik nagy rendezvényünk, a Vajdasági Nagycsaládos Találkozó, melyet nyaranta tartunk. Idén Zenta, jövőre Csanta lesz a rendezvény házigazdája. A találkozóra ezer vajdasági magyar család is összegyűl. Pályázatírási képzésre is gondoltunk, főleg a fiatalabb nemzedék számára, hiszen a szövetség arra törekszik, hogy a jelenlegi vezetők mellé bevonjuk a fiatalokat is.
— A szerb állam mennyiben támogatja a nagycsaládokat?
— Államilag bizonyos támogatások eddig is voltak, szerencsénkre a többségi nemzet, a szerb is népesedéscsökkenéssel küzd, a gyermekek száma egyre kevesebb, ezért az állam is felfigyelt arra, hogy a gyermekszaporulatot valamilyen módon ösztönözni kell. Mind a negyvenöt vajdasági magyar településen negatív a születési mutató. A harmadik-negyedik gyermek esetében jelenleg is ingyenes az iskoláskor előtti oktatás, bizonyos anyagi juttatásokat adnak például az első gyermek születésekor. Mi azt szeretnénk, ha a nagycsaládosok nem csak anyagi, hanem tárgyi juttatásokban is részesülhetnének, amit konkrétan a gyermekek élveznének, mert sajnos, azt tapasztaltuk, hogy a harmadik-negyedik gyermek után kapott szép összeget a szülők elherdálták, a legkisebb hasznot a gyermekek látták az állami támogatásból. Az önkormányzatokban nincs saját képviseletünk, de a képviselőkön keresztül érvényesíteni tudjuk az álláspontunkat. Helyi szinten is segítik a nagycsaládokat, elsősorban utazási támogatást nyújtanak az ingázó tanulóknak. Szerbiában hamarosan életbe léptetnek egy hosszabb távú nemzeti stratégiát a népesedési politikával kapcsolatosan, mely szeptemberben kerül a szerb parlament elé. Ennek a stratégiának a kidolgozásában szeretnék a mi véleményünket is kikérni, ami egy rendkívül fontos dolog. Nekünk ezen a téren konkrét javaslataink vannak.
— Kézdiszéken mi a programja?
— Felső-Háromszéken Boldizsár Bélával és Bandi Sándorral folytattam megbeszéléseket, tájékozódtam az itteni családok helyzetéről, jártam a Boldizsár Béla egyesülete által nagycsaládos gyermekeknek szervezett katrosai táborban, és részt vettem a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának több rendezvényén, a perkői Szent István-búcsún is.
