Ez jól érzékelhető az Árkosi Művelődési Központban nyílt kiállításán, nem csak a világ különböző szegleteiben készített képeken, hanem sugározza ezt maga az alkotó is, aki mind közvetlenségével, mind kedvvel és derűvel fűszerezett bemutatkozásával — különben is: a fotográfus képei révén magát is mutogatja valamelyest, hát még ha emellett még szerepel is egy keveset — belopta magát a fényképeire kíváncsiak szívébe. Annál is inkább, mert miként ő maga is elmondta, sokfelé járt, de ötvennégy évesen ma már úgy látja, leginkább Erdély vonzza, itt érzi magát a legjobban.

És ez igen különleges, egyszersmind lelkünket balzsamozó megállapítás egy Amerikából, New York államból tizennégy éve előbb Budapestre telepedett (felkeltette érdeklődését ugyanis a magyar népi kultúra, a népviselet, a tánc, a zene), aztán intenzíven felénk járó, erdélyi látványra kíváncsi, s az itteni vendégszeretettől ámuló, világjáró vándortól, aki Háromszékkel három évvel ezelőtt találkozott először, a kommandói tánctábor révén. Az Istálló Galériában kiállított képein jól megférnek egymás mellett a Nepálban (az ottani emberekben érezte még azt a közvetlenséget, melegséget — illetve azt, hogy oda szívesen hazamenne —, mint itt), Tibetben, Guatemalában készített fotók, a kalotaszegi népviseletet, pontosabban ünneplőbe öltözött embereket mutató felvételek, érdekes, egyben figyelmünket más kultúrák irányába is terelgető ez a társítás. Legyen szó akár 3710 méter tengerszint fölötti magasságban, ócska varrógéppel dolgozó, ám szembogarában — hasonlóan más, Himalája környéki tekintetekhez! — az életöröm szikráját hordozó szabóról, az Annapurnában bambusszal dolgozó kézművesekről, vagy érdeklődésünket a jóval közelebbi Válaszútra terelő, ott muzsikáló kalotaszegi híres cigányprímásról...

Stephen Spinder (www.spinderartphoto.com) egyben amolyan utazó, folyamatosan fotografáló nagykövete a magyar kultúrának, hiszen képeivel járja a világot, s igénnyel és ízléssel szerkesztett, most Sepsiszentgyörgyön is bemutatott Tíz esztendő Erdélyben című, angol és magyar nyelvű albumával — melynek szövegét szintén ő maga írta — arra a hagyományos, népi kultúrára próbálja meg felhívni a figyelmet, mely ennek a térségnek teljesen egyedi sajátossága, felbecsülhetetlen értékű vonzereje.

Jó, hogy van egy ilyen amerikai, életünk és szokásaink iránt érdeklődő barátunk, aki még magyarul is beszél egy kicsit.