A változó időjárás végre előcsalta a ,,gombatársadalmat" is. Megjelentek a nálunk ismert nyári, ősz eleji fajok, s ezzel a rájuk vadászó gombászok is. Mintegy szertartásosan hajlongva szedik kosarukba a finomabbnál finomabb kalapokat. A család apraja-nagyja kiruccan hétvégeken, s ha autó van, akár hétköznap is egy-két órára begyűjteni — lehetőleg másoknál hamarabb — a ,,termést".
A legkedveltebbek a legismertebbek. A nagy őzlábgomba
(Macrolepiota procera) és a mezei csiperke (Agaricus campestris) a gyakoribb, leszedhető a szerényebb külsejű sereges tölcsérgomba (Collybia dryophila), a borsgombának nevezett piruló galóca (Amanita rubescens), számos galambgomba (Russul sp.), mezei szekfűgomba (Marasmius oreades), és még ki tudja hány, szerencsére már ismert ehető gomba.
Ám az óvatosság kötelező! Ugyanis már fordult elő, hogy a sepsiszentgyörgyi piaci gombavizsgálat során találtunk veszélyesen mérgező gombát. Kötelező a legveszélyesebbnek minősülő gyilkos galóca ismerete, ezért néhány megkülönböztető ismertető jelét leírjuk. A kalap színe kevésbé jellemző (inkább világos sárgászöld), de fontos a bocskor észlelése, amely elég terjedelmesen burkolja a tönk alját. A lelógó gallér és a fehér lemezek, a tönk kígyóbőrösen árnyalt felülete bizonyító erejű. Mivel nem ez az egyetlen veszélyes gomba, továbbra is ajánljuk Sepsiszentgyörgyön a piaci gombavizsgáló szolgálat igénybevételét.
