Csak a demokrata-liberálisok szajkózták, igaz, egyre kevesebb meggyőződéssel, hogy van esélye a Băsescu által nevesített miniszterelnöknek és kabinetjének, felelős honatyák megszavazzák azt, hisz ez az egyetlen lehetőség, hogy Románia megkapja a külföldi hiteleket. Nem így történt.

Lehet, ha nincs választási kampány, esélyt kaphatott volna a pénzügyi szakember, hogy próbálja meg kivezetni az országot a válságból, ám így Traian Băsescunak csak az volt fontos, hogy az ő akarata érvényesüljön, ellenzékének, konkurens jelöltjeinek pedig azt kellett igazolniuk, keresztbe tudnak tenni az államfőnek, övék a többség. Nem sikerült elérniük, hogy kormányfőjelöltjüket, Klaus Johannist nevesítse az elnök, de legalább igazolták, hiába Băsescu a kakas a szemétdombon, minden álma mégsem teljesülhet.

Hogy ki nyerte meg a csatát? Tálalás kérdése, mindkét fél azt szajkózza, hogy ő, ám az már bizonyos, az ország, a romániai társadalom vesztesként került ki. Folytatódik a kilátástalan iszapbirkózás, de továbbra sincs döntőképes, felelős kormány, és várhatóan december közepéig nem is lesz. Ez pedig azt jelenti, nem készül el a jövő évi költségvetés, nem kapunk hitelt a valutaalaptól és az EB-től, kétséges, a kiürült államkasszában mire van még fedezet az év utolsó hónapjaiban. Minden bizonnyal Traian Băsescu újabb kormányfőjelölttel rukkol elő, s időben jelezte, ha nem megy át a parlamenten Croitoru kabinetje, még ,,rosszabb" D-LP-s jelöltet nevesít. Ha pedig ezt sem szavazzák meg a képviselők és a szenátorok, székükkel játszanak, hisz újraválasztása esetén első dolga lesz feloszlatni a parlamentet, és előrehozott választásokat kiírni. Kétség nem fér ahhoz, hogy az elnök ezen a ponton nem hátrál meg, tegnap délutáni nyilatkozatai már jelezték, harcra készen áll. Olyan kormányra van szüksége Romániának, mint a Boc-kabinet ― mondotta, s megerősítette, továbbra sem hajlandó eleget tenni az ellenzéki pártok elvárásainak, ,,erősebbek az idegei, mint ellenfeleinek".

Tovább mélyül tehát a politikai válság, s ez mind jobban aláássa a gazdasági helyzetet. Kiút csak az elnökválasztás után remélhető, akkor majd a nyertes mindent visz, dönthet az új kormányról, a parlament sorsáról, öt évig övé a hatalom. Nagy a tét, nem csoda, hogy a győzelemért semmi sem drága. Feláldozható mindaz, amiről oly szívhez szólóan papolnak a jelöltek: az ország érdeke, fejlődése, polgárai boldogulása.