Áthajóznak a földnyelvre, ahol rögtön a ,,helyi rendőrség" igen érdeklődő fiai kezdik faggatni őket: miért jöttek ide, hol szállnának meg, mit esznek? A lányok szűk költségvetésük okán nem élnek a helyi kemping igen drága kínálatával, egy bomladozó kunyhóban éjszakáznak, távol a turistáktól. Élvezik a tengert, a tavak gazdag állat- és madárvilágát, ám igen rövid ideig. Második este a helyi rendőrség, partőrség (?) két alkoholos tagja látogatja meg őket négykerekű motoron, kutyával, fenyegetőznek, kiabálnak, ellenszolgáltatásokat követelnek, majd amikor nem kedvük szerint történnek a dolgok, kergetni kezdik a lányokat a tengerparton. Akár a filmekben: motorral, kutyával. A történetnek nem lett drámai vége, szerencsére kerültek segítőkész turisták, de a két ijedt lány másnap a leggyorsabb úton igyekezett elhagyni nemcsak a tengerpartot, de az országot is. Az biztos, barátaiknak, ismerőseiknek nem ajánlják majd, hogy erre jöjjenek nyaralni. ,,Rendkívül drága minden, és egy külföldi nehezen érteti meg magát, alig tudnak nyelveket a tengerparti szolgáltatók" — meséli a spanyol lány, aki egy ottani turistaparadicsomból érkezett, pontosan tudja, mi kell az odalátogatónak. ,,Gyertek hozzánk, nálunk van hegy és tenger, gyönyörű a táj, és kedvesek az emberek" — mondja búcsúzóul.

Kiaknázatlan turisztikai lehetőségei vannak Romániának, hegyekben és tengerparton egyaránt. Évek óta hallani stratégiákról, fejlesztésről, turistacsalogató kampányokról, ám a valóság minderre rácáfol. Tömegesen nyaralnak külföldön a hazaiak, no nem azért, mert egyre gazdagabbak, hanem mert annyiért, mint itthon, minőségi szolgáltatást kapnak — és elkerülnek bennünket a külföldiek, hisz minden drága, esetleges, nem tudják megértetni magukat, de lopástól, erőszaktól is retteghetnek. Ha így haladnak a dolgok, néhány éven belül már csak egytől nem kell félnünk a román tengerparton: a tömegtől.