A sepsiszentgyörgyi ipartársulatokat körlevélben értesítette az ipari minisztérium: 1879. május 31-én országos nagygyűlést tart, és felkéri, hogy egy tagot bízzon meg, aki a módosító javaslatot is előterjeszti Budapesten. A város iparosai elkészítették módosító javaslatukat, amelyből ismételten a régi céhes élethez való ragaszkodásuk tűnt ki. Küldöttnek László Károly csizmadiamestert választják, aki miután elolvasta a módosító javaslatot, nem vállalta a küldetést.
1879. május 29-én nagygyűlést hívtak össze a Csizmadia Ipartársulat vezetői. Módosító javaslatukat nem akarták megváltoztatni, ami heves vitát váltott ki a tagok között. Végül Gyárfás Dénes ipartársulati elnök úgy döntött, hogy egy öt tagból álló vezetői bizottság határozzon a küldött személyéről. A rövid jegyzőkönyv így szólt: ,,Bizottmányi gyűlés Gyárfás Dénes elnökletével és Császár Mihály, Váncza Miklós, Páljános József és Luczai Zsigmond bizottmányi tagokkal. Előterjesztetik az iparos gyűlés országos megtartására egy képzett egyén kinevezése. Az országos ipari nagy gyűlésre Veres Gyula bizattatott meg, Incze György jegyző."
A sepsiszentgyörgyi iparosok készítette törvénymódosító javaslatot Veres Gyula az országgyűlésen felolvasta, de ebből egy sor sem került be az új törvénybe.
A Székelyföld iparilag elmaradott volt, és iparosai döntő többsége nem is akarta elfogadni a kapitalista iparosítással járó lehetőségeket. A saját portájukon berendezett műhelyeikben dolgoztak a századforduló után is. Ipartársulati szervezkedésük csak képletes volt. A kézműipar fölötti hatalmát és szabadságát nem akarta feladni senki. Mivel versenyképtelenné váltak, az idő teltével önmaguk voltak kénytelenek feladni régi, hagyományos mesterségüket.
