Az Urál vidékén született, de kuláknak minősített családját 1930-ban Szibériába telepítették. 1938-ban harckocsizóként besorozták a Vörös Hadseregbe, a második világháborúban az ő életét is megkeserítették a megbízhatatlan sorozatfegyverek. 1941-ben egy harctéri sebesülésből lábadozva határozta el, hogy egyszerű, könnyen kezelhető kézifegyvert készít a szovjet katonák számára. Bár 1942-ben benyújtott első tervét nem fogadták el, lehetőséget kapott a további munkára, s a módosított változattal 1946-ban benevezett a szovjet fegyverkonstruktőrök vetélkedőjébe. A bírálók elsődleges szempontnak a megbízhatóságot minősítették, s az ekkor már az udmurtföldi Izsevszkben dolgozó Kalasnyikov 7,62x39 mm-es lőszert használó, gázelvezetéses rendszerű gépkarabélyát nyilvánították győztesnek. Az 1949-ben rendszeresített fegyver 350—400 méterre hatékony, elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, s viszonylag pontos egyeslövésben és automata módban is. Szintén Kalasnyikov irodája tervezte a PK, majd a modernizált PKM géppuskát, az egyszerű szerkezetű és hatékony fegyvert 1969 óta szinte változatlan formában gyártják.

Kalasnyikov még törzsőrmesterként megkapta a Sztálin-díjat (ma már tábornok), háromszor a Lenin-díjat, a szocialista munka kétszeres hőse, szülőfalujában szobra, Izsevszkben múzeuma van. Szabadalmi díjat azonban nem kapott, s még a nyolcvanon túl is szerény nyugdíjából élt egy kétszobás lakásban. A világ egyik legismertebb márkanevéből csak néhány éve profitál, amióta engedélyezte egy német cégnek, hogy Kalasnyikov esernyőket, zsebkéseket, órákat dobjon piacra, amelyek — legalábbis a reklám szerint — a karabélyhoz hasonlóan megbízhatóak, egyszerű a használatuk, és elnyűhetetlenek, továbbá kétfajta vodka is hoz pénzt számára.

Találmányának különböző modernizált változatait mára a világ fegyveres erőinek felé­ben rendszeresítették, sőt, néhány államban annyira ,,népszerű", hogy a hivatalos címerbe is bekerült. 1949 óta valamennyi háborúban ,,részt vett" (az amerikai katonák Vietnamban saját fegyverüket nemegyszer zsákmányolt kalasnyikovra cserélték), az olcsó és megbízható fegyvert előszeretettel használják a gerillák és terroristák is. Napjainkig 80—100 millió darab készült belőle (Magyarorszá­gon az ötvenes évek végétől gyártják), ezzel a világ legelterjedtebb kézifegyvere. A márkanevet a Szovjetunió nem védette le, emiatt ma is tucatnyi országban gyártják engedély nélkül, és félszáz cég kínálja jogtalanul.

Kalasnyikov több ízben is a világ értésére adta, hogy a kézifegyvert hazája védelmére szánta, és nem arra, hogy nemzetközi konfliktusok erőszakos rendezésére használják. A még mindig aktív konstruktőr ma már a ,,békésebb" célú vadászfegyverekkel foglalkozik, sőt, hordozható tűzoltókészüléket is tervezett. Emlékiratain is dolgozik — de mechanikus írógépen, mert a számítógépet nem szereti. Az ősz hajú, kis termetű, sovány Kalasnyikov budapesti látogatásán sötétkék öltönyt viselt, arany nyakkendőtűje egy pici kalasnyikovot ábrázolt.