Harlekinkatica-változatok
Egy évvel magyarországi megjelenése után Romániában, Erdélyben is megtalálták azt az új katicafajt, melynek előbb amerikai, utóbb pedig európai államokba történő szándékos betelepítése túlnőtt a növényvédelmi célokon — írja András Annamária, a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki karának másodéves hallgatója.
Az egyetemen honlapot is létrehoztak, amely egy sor, a harlekinkaticával kapcsolatos információt szolgáltat (http://www.harlequin.ro/), ebből emeltünk ki néhány alapvonatkozást.
A szándékos betelepítés után a több változatban is megjelenő harlekinkatica sikeresen megtelepedett, és rohamosan terjedt. Terjedésének negatív tényezői meghaladják a mezőgazdasági vonatkozásokat, általános problémát jelölve szorítja ki őshonos katicafajainkat, furakodik be otthonainkba. Akár a többi behurcolt faj, a harlekinkatica sem illik a hazai faunába. Nem mindig okoznak különösebb problémát, de általában nagy veszélyt jelenthetnek az őshonos ökoszisztémákra a természetes vagy mesterséges úton bevándorló fajok. Természetes ellenségeik hiányában szaporodásuk gyorsabb lehet, mint az itt már régóta élő fajoké. Kiszámíthatatlan és veszélyes a biológiai rendszerek működése szempontjából az őshonos fajok kiszorítása és egy új jövevényfajjal való helyettesítése. A faj tehát azért tud veszélyesen elterjedni, mert természetes ellensége nálunk nincs, gyorsan szaporodik, a hazai éghajlathoz jól alkalmazkodott, nem csak verseng a táplálékért az őshonos katicafajokkal, hanem előszeretettel meg is eszi azok tojásait, lárváit. Ugyanakkor táplálék híján szívesen fogyaszt gyümölcsöket, különös tekintettel a szőlőre. Veszélyes vetélytárs, nagy teste miatt sokkal ellenállóbb a védekezésekkel szemben, mint más fajok. A harlekinkaticák ősszel (október, november körül) előszeretettel húzódnak az ember környezetébe, a teleléshez készülő állatok nagy tömegekben szállják meg a lakásokat. Az ellenük való védekezés első lépése, hogy az ősz közeledtével tömítsük az ablakok, ajtók körüli nyílásokat. Ha mégis bejutnak a házba, összegyűjtésükre a legjobb módszer a porszívó. Kerüljük a seprűvel vagy más eszközökkel való leütést, mert a felületen sárga foltot hagynak. Ugyanakkor a vegyszeres védekezés sem ajánlott. A mezőgazdaságban a harlekinkatica elleni védekezés kérdése még megoldatlan kérdés, ám fontos hangsúlyozni: mivel egy biológiai növényvédelemben használt rovar, ezért kontrollált körülmények között hasznos. Kémiai védekezés esetén a növényvédő szerekkel szemben nagyobb ellenállást mutat, mint például a hétpettyes és a kétpettyes katica, s mivel a szaporodásához nem szükséges előzetes nyugalmi állapot (a gyakoribb őshonos fajoknál ez elengedhetetlen), ha az éghajlati körülmények megfelelőek, évente 2—4 nemzedéke is kinevelődhet. Ugyanakkor vegyszeres kezelés esetén az őshonos katicapopulációk és ellenségeik is veszélyeztetettek. A harlekinkatica elleni védekezés egyik módja lehetne a természetes ellenségek felhasználása, ám nem lehet tudni, hogy ezek hogyan viselkednek az idegen környezetben. Amerikai kutatók szerint Cry3Bb toxinnal rendelkező génmódosított növények használatával lehetne védekezni.
