Legutóbbi — idei októberi — kiadványukat súlypontozása miatt Herta Müller-számnak is nevezhetném. Az Értesítőben három testesebb írást is találni, az Irodalmi Nobel-díj 2009: Herta Müller címűt, a Nobel-díjas írónőnek a Háromszékben is közölt Szájmennybolt és gyíkbőr cipő esszéjét és egy, a bukaresti Cotidianul napilapnak még ez év tavaszán adott interjúját, az Ugyanaz a hó, ugyanazok a pasasok címűt, amelyet a Bécsi Posta főszerkesztője fordított magyar nyelvre.

Engem információra éhes olvasóként az utóbbi érdekel, de a másik kettőhöz is hozzáfűznék ezt-azt. Először is azt, hogy a Nobel-díj odaítélése után zavartan kapkodó román sajtó elbizonytalanodását a Bécsi Posta szerkesztője osztrák-német pontossággal a helyére teszi: ,,Idén Herta Müller romániai születésű német írónőnek ítélte oda az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Akadémia költészetének sűrűségéért és az elnyomottak világát őszintén bemutató prózájáért. Történetei arról szólnak, milyen felnőni egy diktatúrában — mutatta őt be a bizottság főtitkára az egybegyűlt újságíróknak." Továbbá: ,,Egyedülállóan precíz és lenyűgöző nyelven, virtuóz módon foglalkozik a román történelemmel és valósággal. Számos kötetével elismerést vívott ki a nemzetközi irodalmi életben: műveit több mint húsz nyelvre fordították le, számos díjjal jutalmazták."

Természetesen németül írt, a Temesvári Egyetemen germanisztikát és román irodalom szakot végzett, Németország jelentős német szerzőjeként tartják számon, a németek lakta bánáti Nitzkydorf (Nitzkyfalva) kistelepülésen született (1953), az ,,átkosban" politikai okok miatt távolították el állásából (1984), ezek után kényszerül áttelepedésre (1987) Németországba. Ezek ismeretében furcsa lenne ,,román Nobel-díjasként" emlegetni a német írónőt, bár nálunk nem ritka mindent románnak nevezni, ami az ,,ősi román földhöz" tartozik, így a bánáti Nitzkydorfot is. Különösen választási kampányban, amikor a jelöltek és önjelöltek politikai irányultságuk mássága ellenére csak a ,,román", ,,románok" megszólítást lapátolják a nyelvükkel. De azt sűrűn.

Az Ugyanaz a hó, ugyanazok a pasasok kegyetlen, a saját nációja egyes tagjainak politikai feslettségét is pellengére állító interjú, amelynek a születési dátuma is fontos: megelőzte a Nobel-díj odaítélését.

,,Amikor megérkeztünk a német menekültfogadó táborba, három napon át hallgattak ki az NSZK-állambiztonság ottani irodájában. Az illető majdnem semmit sem értett belőle. Egy adott pillanatban azt kérdezte, meg akartam-e dönteni a román kormányt. Mondtam, szerettem volna megtenni, de még csak meg sem próbáltam. Nem volt hadseregem, nem volt egyetlen fegyverem sem, csak egy írógépem. Annyira nem voltam naiv, hogy azt képzeljem, ezzel az eszközzel meg lehet dönteni a kormányt. Azt mondta, jobb volna, ha beismerném, hogy azt akartam tenni, mert az az időszak »már tavalyi hó«, vagyis elmúlt. Akkor én a kikérdezőmben ugyanazt a »pasast« ismertem fel, akit Romániában a Szekuritátétól ismertem."

Stop, itt álljunk is meg! Mikor emlékjelek állítását kezdeményeztük a második világháborúban a Háromszéken elesett vagy elpusztított német katonák emlékére, meglepetésünkre és csodálkozásunkra hiába fordultunk ilyen-olyan német hivatalviselőkhöz vagy szervezethez, elutasításban volt részünk. Közben olyan információk is keringtek körünkben — és erre magyar példáink is voltak —, hogy a disszidálók vagy az áttelepedettek között megbízott ügynököket is találni. Sőt, olyan eset is volt, amikor az illető személyesen mondta el, hogy itthon mire kényszerült, és nekünk az volt az érzésünk, hogy ,,kinn" sem hagyott fel a ,,szakmával".

Az pedig aki, akárcsak Herta Müller, ilyen érzékeny megfigyelésre is képes, aki ennyire átlát a szitán, és ennyire a dolgok mélyére néz, az olvasói részről is megérdemli a legnagyobb díjat. Már csak azért is, mert írásaival és emberi tartásával élő cáfolata a Románia alkotmánya 1. számú paragrafusába foglaltaknak. Ez az ország nem egységes nemzetállam.

A Bécsi Postának és ifjú Kászoni Zoltánnak pedig köszönjük, hogy német nyelvterületi illetékességgel velünk is megismerteti ezeket az értékeket.