Kommandó télelőn a szép nevű Laur-hegy alatt úgy pipál áttetsző füstfátylakat az égre, hogy az ország legmagasabban fekvő községének szomorkás szürkesége még kifejezőbb legyen: ez a tél sem ígérkezik folyamatosan vidám farsangolásnak, akkor sem, ha egyszer-másszor sziporkázva felcsillan az itt élők jókedve.
A Laur, a Kecskefej és a Medvefej körülölelte medencében az alapszín a szürke, ilyen az út pora, a porlepte épületek tetőzete, a házfalak, az emberek gúnyája és többnyire az arca is.
Ennek szín- és hangulati ellentéte a Nagybászka völgyében, az Ölves-Ölyves felé összeálló és gyorsan terjeszkedő Nevesincs üdülőtelep a fiatal fenyvesek zöldjével borított hegyek között a maga formás és színes villaépületeivel, ezek körül a márkás gépkocsikkal.
Kommandó egyre inkább kétarcú településsé válik. Egyik arc monoton és szürke, az egykori virágzó településre csak nyomaiban emlékeztető fatelepi egyenházakkal, amelyeket most vásárlás útján birtokoló lakosok — többnyire szegény emberek — a maguk lehetősége és ízlése szerint toldanak-foltoznak, ezeknek a dél-amerikai külvárosok nyomornegyedeire emlékeztető képét a táj- és klímaidegen ugyancsak színtelen kockaházak mintázzák át.
A másik Kommandó-arc Nevesincs üdülőtelepé, ahol kovásznaiak, buzzóiak, brassóiak, bukarestiek, sőt, konstancaiak építkeznek, méghozzá jó érzékkel és az európai minták felől nézvést is kiemelkedő ízléssel.
Ennek a kommandói arcnak egyébként számomra az a legnagyobb meglepetése, ahogy az itt építkezők mindenképp felülírják például a sepsiszentgyörgyi ,,Rózsadomb" levegőtlen és színeiben, formavilágával hivalkodó agglomerációját, vagy a sepsibesenyői maksai tópart ugyancsak zsúfolt, többnyire növényzet nélküli sivárságát.
Érdekes és tanulságos felfigyelni arra is, hogy Erdővidéken, a Bodvaj felől szaladó Fenyőspatak völgyében takaros, fás, dombos környezetbe illő hétvégi házak pompáznak, és ugyanezt láthatjuk a Nagybászka mentén is az Ölves-Ölyves felé, ahol a fiatal fenyvesek üdesége, a Bászka vagy a Cigánypatakának kristálytiszta vize nem csoda, ha Konstancáról vagy a magyar fővárosból is idevonzza a tehetősebb embereket.
Nyilván a kommandói hétvégi házas építkezések esetében is vannak nagyobb sűrűségű, zsúfoltabb szigetek, de ezek kerítése, faragott kapuja mögül is csak egy lépés a sok kilométeres átmérőjű üde erdőövezet. Szerencsére fiatal fenyvesekkel, amelyek kitermelése csak évtizedek múlva esedékes.
Ilyen lenne Kommandó két arca. De ebben is van annyi csalafintaság, hogy a most létrejövő Ölves-Ölyves üdülőnegyed adminisztratív hovatartozása szerint nem kommandói, nem Kommandónak fizetnek az itt építkezők adót, hanem, mintegy gyarmatként a 22 km-re lévő Kovásznához tartoznak.
Ez távlatilag még inkább növeli a kontrasztot Kommandó két arca között. Az egyik a szürkeség és szegénység arca, a másik a módos újgazdagok, vállalkozó kedvű és sikeres emberek térnyerése, amelyből a kommandói szerény jövedelmű ember csak a morzsákban részesülhet, és ennek is örülnie kell.
A furcsaság mindebben az, hogy az annyiszor elátkozott burzsoá-földesúri rendszerben szinte hihetetlen mértékű szociális gondoskodás történt az itt élőkről.
Kommandó két arca jelenleg az egyre inkább szétváló, szegényekre és gazdagokra hasadó társadalom tükre.
Az ezer méternél magasabb tengerszint fölötti településnek távlatait tekintve egyarcúvá kellene válnia.
