Hát bizony egy aranyér sokat ér, sokat ért az „aranylázkorszakban" is, amikor minden földönfutó, futóbajnok és kalandor, hirtelen meggazdagodni vágyó szegény ember, rabló és körözött gyilkos egyaránt rohant a maga Eldorádója felé, ahol bizton megtalálja majd álmai és vágyai kézzel fogható kincsét, a saját aranyerét.
Rohant minden épkézláb és megkergült ember Al-aszka és Fel-aszka felé, hogy ott majd a jég alól, a hó alól, a szikla alól, a föld alól is kikaparhassa verejtékes munkával, cselszövéssel vagy szélhámossággal a maga áhított aranygesztenyéjét. Rohant tehát a hidegbe, a fagyba, a verejtékes bizonytalanságba, hogy „gazdag" lehessen…
Most is rohan az ember, az egész emberiség itt, forróbb, melegebb vidékeken is addig, amíg aranyeret, végbélrepedést, hasi és altáji sérvet, vérző, átfúródott gyomorfekélyt, fitymaszűkületet és hasonló szép dolgokat össze nem hoz magának…
De napjainkban már van értelme a futásnak, mert ha már sikerült összekaparnunk valamicske unciányi aranyat az aranyerünkből a fent említett szép dolgok mellett, akkor már vihetjük is az aranyér-specialistához, a végbélrepedés-varróhoz, a jóságos doki bácsihoz, aki Reklámterünkön (a Grigore Bălan és December 1. „sudárutak" kereszteződésénél!) öles, fél földholdnyi területen hirdeti jótékony szolgáltatásait.
És biztosan nem fog ráfázni az üzletre, mert lesz/van ám páciens bőven, s azért sem, mert ebben a kimondottan „meleg" korszakban nem csak az kap(hat) aranyeret és „…repedést", aki dolgozik, hanem az is, aki nem, aki más utakon reped és repeszt!
Ne féljünk hát, ne titkoljuk, ha aranyerünk van, mert mindent a bankokba sem lehet betenni nyereségesen a gazdasági, világ- és pénzügyi válság miatt, ezért ha már annyit „jövedelmezett" nekünk, vigyük csak el nyugodtan a megadott címre bajainkkal együtt a pénzecskénket is. És ne repedjen meg a szívünk, ha már a hátsó felünk megrepedt…
De ha titokban akarja tartani a gazdag aranyér-tulajdonos kincsének lelőhelyét, akkor, ha rá is nézett az említett hirdetőtáblára, vegyen jó mély lélegzetet, kuncogjon egy kicsit magában, és egészséges nevetéssel menjen tovább (a maga útján), amikor a villanyrendőr zöldre vált…
