Rohan a zoltáni, nagyajtai, bodoki szerencsétlen egyik rendelőtől a másikig, a mentőtől a sürgősségig, sehol senki ügyeletes. Csak a DHD sürgősségi szolgálata működik, és néha dr. Mester Ildikó, de ezt sem mindenki tudja. Pedig tájainkon valamikor még ,,foghúzó hitvitát" is rendeztek: aki elvesztette a vitát, annak a nyertes kihúzta egy fogát. Erről adatok vannak, Sütő András is említette valamelyik rövidke írásában.

Pedig a fogfájás rossz dolog, főleg ha éjjel tör rá az emberre. Csurog a víz lefelé a dolgozón, legszívesebben nyúlna a kocsi szerszámosládájában lapuló patentfogóért, de utolsó pillanatban leáll, zsibbasztó nélkül azért ez nem megy. Előbb csak önmagát átkozza, amiért így elhanyagolta azt a nyavalyás fogat, aztán az égre kiált, hogy miért ennyire kiszolgáltatott az ember a mennyei hatalmaknak, aztán bocsánatot kér Istentől, s próbálja egy kortynyi rummal enyhíteni a fájdalmát. Nem segít, jöhet a sósborszesz, ez sem segít, a szomszédasszony kézrátétellel próbálkozik, a tudálékos postásné svéd cseppet ajánl, de ez is csak pillanatokra enyhít a fájdalmán. Ismét felkerekedik az atyafi, s elindul, három-négy rendelőnél is próbálkozik, de nem nyílik számára virág egyiknél sem. Nagy későre meglát egy sebesen közeledő mentőt, elébe áll, legyen, aminek lennie kell, ha elüti, az ő baja, legalább elmúlik a fogfájása. A mentős kedves fiatalember, meg sem áll jelen sorok írójának ajtajáig, szerencséje van a férfiúnak, hamar felöltözik a fogorvos, irány a rendelő. Enyhe morgás, mert a kapun lévő lánc s lakat nehezen engedelmeskedik, aztán még négy zárat kell kinyitni, s jöhet az injekció. Amíg zsibbad, a fogorvos a következő történettel vigasztalja a beteget: ,,Egy magához hasonlatos férfiember ült itt hasonló helyzetben, mögötte két asszony várakozott, s arról beszélgettek, hogy inkább mennének kaparásra, vagy szülnének, csak úsznák meg a foghúzást. Erre a férfi hátrafordult, s azt mondja: Úgy látszik, hogy magikot még nem rúgták tökön..."