Nálunk elsősorban a határokon akarják útját állni az új vírusoknak. Ezért főleg a határőrök vannak felfegyverezve maszkokkal és gumikesztyűkkel. Én ilyen harckészültséget Marosvásárhelyen láttam a repülőtéren. Mikor odaértem, hirtelen azt hittem, hogy vagy nem jó helyen járok, vagy most ébredtem kómából, és bevittek egy műtőbe, ahol rögtön megoperálnak. Mert ugyebár a röpterek is határzónának számítanak. Vásárhelyen a kedves utasnak először is oda kell adnia a csomagját egy alkalmazottnak, aki felteszi egy szalagra, ami beviszi a röntgenezőbe. Ott a csomagbedobó fiatalember tetőtől talpig fel volt maszkosítva és gumikesztyűzve. Az érdekes az, hogy a gumikesztyűje lyukas. A fal másik oldalán egy ugyanilyen felszereltségű alkalmazott kesztyűs kézzel nyomogatott egy gombot, ami elébb-elébb vitte a szalagot a csomagokkal, és árgus szemekkel nézte, több színben is, hogy mi van a bőröndben. (Vagy azt nézte, hogy nem lázas-e a bőrönd?) A jegyellenőrök és csomagátvevők viszont védtelenül és védetlenül teljesítettek szolgálatot. A kuckóban levő határőr, aki igazoltatja az utasokat, viszont szintén kesztyűs kézzel bánt velük. Vajon a kesztyűtlenek és maszktalanok be voltak oltva disznóinfluenza ellen? Számomra rejtély.

Aztán egyik szentgyörgyi ismerősöm mesélte el, hogy októberben Svájcban járt lányaival. Miután hazajöttek, a lányok — akik Kolozsváron tanulnak — mindketten meghűlve, lázasan mentek orvoshoz egy csütörtöki nap. Annak töredelmesen bevallották, hogy külföldön jártak. Az orvos elküldte őket a kórház fertőző osztályára. El is mentek oda pénteken. Ott éppen nem volt orvos, ezért visszaküldték őket a sürgősségre, ahol megtudván azt, hogy influenzások, és külföldön jártak, karanténba zárták őket. Szombaton aztán ismét visszairányították őket a fertőzőre, de ott azt mondták, hogy hétfőig menjenek haza, mert szombat lévén csak sürgősség van, és ők nem úgy néznek ki, mint akiknek sürgős. Hétfőn aztán vissza a fertőzőre. Mindenki óvakodott tőlük. És várták a szakorvost. Lázukat otthonról vitt gyógyszerrel próbálták csökkenteni, mert gyógyszert nem adtak nekik, mondván, hogy nem tudják, mi a bajuk. A kórteremben nem volt fűtés, gondolom, a csökkentett hőmérséklettel akarták lehozni lázukat. Közben apuka felutazott Kolozsvárra. Nagy nehezen bejutott a kórházba, ahová meleg ruhát vitt, és gyógyszert. Őt is vesztegzár alá akarták tenni. A fűtés utáni érdeklődésére azt mondták, hogy fűtés november elsejétől lesz, de ha akar, vihet elektromos hősugárzót, mert nekik ott az sincs. Kedden aztán vért és egyéb mintákat vettek a lányoktól, és azt mondták, azt el kell küldeni Bukarestbe, hogy megnézzék, nem disznóinfluenza-e? Szerdán aztán elküldték a próbákat Bukarestbe, és csütörtökre megérkezett a boldogító nem. Mármint, hogy nincs a lányoknak disznóinfluenzájuk. Ezután mindenki boldog volt, és hazaengedték őket. Röpke egy hét alatt kiderülhet, ha esetleg valakinek sertésinfluenzája van. Mert van ám itt hatékonyság!

Az illetékesek azt mondják, mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák a disznóinfluenza terjedését. És ezeket az intézkedéseket maradéktalanul alkalmazzák is.

Itt van az oltóanyag. Az influenza most támad, de a szérumot javarészt januárra ígérik. Addig, ha nem kapunk szérumot, igyunk sima rumot? Hát nem nagyszerű!? Viszont ha egy hét kell ahhoz, hogy kiderüljön, kinek is van új típusú influenzája, lehet, addig a beteg elpatkol, így rengeteg gyógyszert lehet megspórolni. Amit azok kapnának, akikről véletlenül kiderül, hogy veszélyes influenzások. Jó megoldásnak bizonyulna ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Aztán aki egyszer megkapta a betegséget, ha túléli, immunitást szerez, és nem kell neki vakcina. Ismét spórolunk rajta. De mivel ilyen nagy a bizonytalanság a diagnózis felállításában, sokkal egyszerűbb lenne, ha szisztematikusan, irányítottan fertőznének meg szerre mindenkit az új vírussal. Kezdenék a nagyobb cégekkel. Aztán folytatnák a kisebbekkel. Megkapná mindenki a vírust, otthon ülne, ha megélne, többé nem kapná el. Következnének az iskolák. Be lehetne zárni szerre mindeniket. A tanárok közben azt mondanák, hogy sztrájkolnak. Mindenki jól járna. A köztisztviselőknek nem kellene fizetés nélküli szabadságra menniük. Mehetnének betegszabadságra, amiért csak jár valami pénz.

Az orvostudomány ma már majdnem mindent meggyógyít. Némi gondja a közönséges influenzával akad. Az, ha kezelik, egy hét alatt gyógyul meg, ha meg nem, akkor hét nap alatt. Senki egy árva szót nem ejt arról, hogy ezt az új típusú influenzát mivel is kell kezelni. Vajon ez is meggyógyul csak úgy, magától?