Ebben a verseskönyvben az átiratok múzeumának újabb termei nyílnak, noha ,,átirat" már alig található — egy József Attila-szonett szonett-koszorúvá ,,átirata" például, a Hazátlan dalok —, de újra sok a szerepvers, feltűnnek az eddig is vendégeskedő költők: Borges, Kafka, Robert Browning és egy, a Kr. u. a hetedik században élő, Faludy György fordította Li Ho nevű kínai költő apokrif versei, hosszú búcsúja életétől…
Mindez egy, már A démon női alakot ölt-ben is körvonalazódó tragikus szerelem emlékképeivel keveredik, a szerelem mitológiájának szótára a szerepversekre vetül, és fordítva, hogy ezen a hanyatló, szomorú ezredelőn, mely nem kifejezetten a lírának kedvez, tovább folytatódhasson a személyiség szabadságharca.
Két nagyobb ciklus is a személyiség lehetőségeiről beszél.
Az egyik, a Másvilág a magyar ötvenhat hőseinek állít emléket, a szerző ama régi mániájára fogalmazván újabb tragikus válaszokat, melyek az autentikus létezés mibenlétére és lehetőségeire vonatkoznak idegbeteg, veszélyeztetett korunkban.
A másik, az Ottó és a csipkeverőnő egy nagy, jelenkori magyar költő, Tolnai Ottó varázslatos, hatalmas életművének állít emléket, ezt a versvilágot írja át és alakítja, szintén a költő személyiség és az autentikus létezés esélyeire kérdez rá.
