Hatalomra kerülése óta Traian Băsescu folyamatosan bakalódik a sajtóval. Bizonyára Å‘ is, mint elÅ‘djei, abban az illúzióban élt egy ideig, hogy barátsága a médiával, az újságÃrókkal és szerkesztÅ‘kkel kitart élete, illetve hatalma végéig, s már az elsÅ‘, vesébe vágó bÃrálatra dühösen kapta fel a fejét, és ráncolta össze szemöldökét. Igaz, máig, mikor is az ellentétek teljesen elmérgesedtek, semmiféle sajtóellenes adminisztratÃv intézkedést nem tett, csak épp annak hitelét és az újságÃrók, lapszerkesztÅ‘k szakmai és emberi moralitását kérdÅ‘jelezte meg.
Közben Cotroceni ideológusai — nem kis meglepetésre — igen furcsa elméletet dolgoztak ki, s hangoztatják is jó fél, háromnegyed éve úton-útfélen, miszerint a Băsescu-ellenes sajtó magát a demokráciát veszélyezteti. Ami akkora képtelenség, mint a Bucsecs-hegység. Valójában a demokráciát a sajtóellenÅ‘rzés nélkül hagyott hatalom, az eljelentéktelenÃtett parlament, a függetlenségétÅ‘l megfosztott igazságszolgáltatás, a pártok működésének korlátozása sodorhatja veszélybe, s az olyan fajta állampárti gondolkodás, melyet a demokrata-liberálisok és Traian Băsescu kapcsolatában naponta szemügyre vehetünk. A pártnak, vezetÅ‘inek már nincs egyénisége, minden erejüket, képességüket egyetlen ember, esetünkben Traian Băsescu érdekeinek szolgálatába állÃtják. És az államfÅ‘ ma már nem az a régi jókedvű, kissé könnyelmű, léha tengerészkapitány, aki 2004 elÅ‘tt volt. Ma igazi népvezérnek képzeli magát, s eltipor maga körül mindent és mindenkit, aki ellene szól.
A demokrata-liberális párt, a Cotroceni-palota alkalmazottjai fÅ‘nökük kénye-kedve szerint forgatják a szót, s próbálják vélt vagy valós igazságait a közvéleménybe sulykolni, és olyan összehangolt rágalmazási hadjáratot képesek életre hÃvni, ami jószerével csak diktatúrákra jellemzÅ‘. Mert igazi demokráciákban a politikai élet szereplÅ‘i tartózkodnak attól, hogy gyalázzák a sajtót, ujjat húzzanak azzal. Ugyanis évtizedek demokratikus tapasztalata mutatja, az ilyenszerű összecsapásokból mindig a sajtó kerül ki gyÅ‘ztesen.
