Elkerülésére lehetőség szerint minél gyakrabban (akár naponta) ajánlott kikötni vagy elengedni a jószágot egy kis mozgásra, legelésre a kert végébe vagy a szérűre. Az így tartott tehenek ritkán sántulnak meg, jobban kopik és tisztul a körmük is.

A húsmarhákkal e kérdéssel kapcsolatban kevesebb nehézség adódik. A tejelő teheneket azonban tulajdonosaik a téli időszakban inkább az istállóban tartják. Nagyobb állományú gazdaságokban is visszatérő jelenség a zsúfoltság és a mozgáshiány. Ez a helyzet különösen az állatok lábaira van rossz hatással, hiszen a rendszeresen igénybe vett végtagok vér- és tápanyagellátása jobb, mint azoké, amelyek csak a test „alátámasztására" szolgálnak.

A sántaság megelőzése az egészséges tehén rendszeres ellenőrzésével és ápolásával kezdődik. Mindez kevesebbe kerül, mint a későbbi gyógyítás. Fontos naponta megfigyelnünk, hogy a tehén hogyan terheli a lábait, vagy hogy miképpen mozog. Vegyük észre, ha állás közben a szokásosnál gyakrabban váltja lábait, vagy hosszabb ideig fekszik, nehezen kel fel. Az ilyenkor észlelt rendellenességet nem szabad elhanyagolni, hanem lehetőleg a tüneteket és a kiváltó okot kell megkeresni. Ha a gazda ellenőrzi a tehén körmeit, az esetek nagy részében maga is kiveheti a beékelődött szeget, követ, vagy eltávolíthatja a berepedt körömrészt. Sokszor azonban a tehenet rögzíteni kell, amire általában körmözőkalodában van megfelelő lehetőség.

A sántaságra vezető okok között az öröklött hajlam esélye általában nem több, mint 15—20 százalék. A tehén lábainak egészségét tehát több mint nyolcvan százalékban a tartás, takarmányozás és ápolás befolyásolja. Már utaltunk a mozgás fontosságára, de ugyanilyen lényeges a tiszta istállópadló, a pihenőhely rendszeres almozása, a trágyával nem túlságosan szennyezett karámtalaj és általában a szárazság, illetve a napfény. Jól tejelő teheneink sántaságának, a talpfekélyek kialakulásának gyakori oka, hogy az ellést követő egy-két hónapban az állatok nem rendelkeznek megfelelő kondícióval ahhoz, hogy energiaszükségletüket fedezzék, és ezt a hiányt ilyenkor rendszerint takarmánnyal sem tudjuk számukra pótolni. Az energiahiányos állapot gyengíti a teheneknek a különböző betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Több, sántasághoz vezető csülökbetegség alakulhat ki ebben a kritikus időszakban. Különösen kerülni kell ilyenkor a túlságosan nagy abrakadagoknak a tömegtakarmányok rovására történő etetését. Ennek ugyanis a bendő erős savasodása a következménye. Ezért az ellést követő hetekben az abrakadagokat csak fokozatosan, napi fél kilogrammonként ajánlatos emelni. A bendősavasodással járó emésztőszervi betegségek szövődményeként a körmök bevérzése, szaruképződési zavar, a szarutok torzulása és talpfekély is előfordulhat.

A tehenek vagy üszők rendszeres körömápolása valójában a gyakran kialakuló csülökbetegségeket megelőző teendő, és évente legalább egyszer, de inkább két alkalommal érdemes elvégezni. A műveletre hagyományosan tavasszal és ősszel, kihajtás előtt és behajtás után kerüljön sor. Manapság a legmegfelelőbb körmözési időpontnak a szakemberek a laktáció elejét, az ellést követő második hetet tartják. A körmözés gondos, szakszerű elvégzéséhez főleg két szempontot kell figyelembe venni. Az egyik a körmök szabályozása, a másik a csülkök egészségének ellenőrzése és lehetőség szerinti kezelése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy többségében a hátsó lábakon keletkeznek olyan betegségek, elváltozások, amelyek sántasághoz vezetnek. Ezért a hátsó csülkök ellenőrzésére gyakrabban van szükség. Ilyenkor nem csak a körmök hosszát, de a talp vastagságát is szabályozni kell, el kell távolítanunk a körömbe ágyazódott köveket. Az elhalt részeket ki kell vágni, majd tehermentesíteni a bevérzett területeket, letisztítjuk a sarkon lévő szakadt szarut és a mély barázdákat. Ellenőrizni kell azt is, hogy a csülkök között vagy a fűkörmök táján van-e bőrgyulladás. Ezt — a gyakori vélekedéssel ellentétben — nem gombák okozzák, hanem különböző baktériumok.