A háztartási hulladék harmada-fele olyan természetes eredetű szerves anyag, amely megfelelő körülmények között a növényvilág számára nélkülözhetetlen tápanyagforrássá alakul. A folyamat a talajban lakó baktériumok, gombák, rovarok, giliszták közreműködésével évmilliók óta zajlik, ha éppen — mint manapság — nem akadályozzuk meg. Márpedig a lomb, a faágak elégetésével vagy a konyhában keletkező krumplihéj, almacsutka, salátalevél, káposztatorzsa, borsóhüvely és ki tudja, még mi minden kukába gyömöszölésével éppen a komposzt keletkezése elé görgetünk akadályokat. A kert félreeső zugában egykor megszokott szemétdomb, trágyadomb, esetleg trágyagödör ma már nálunkfelé is eltűnőben, pedig nem volt más, mint egy valódi komposztáló ,,mű". Hiszen valamikor magától értetődő volt, hogy a háztartásban, a ház körül keletkezett olyan szerves anyagokat, amelyeket a háziállatok nem hasznosítottak, a természet visszafogadta, hogy újra életet leheljen beléjük.

A komposztálható szerves anyagokat nyugodtan nevezhetjük zöld javaknak. Hasznosításukra legegyszerűbb módszer, ha egyáltalán nem foglalkozunk a lehulló levelekkel, hiszen — hasonlóan a természetben zajló folyamattal — a kert talajára hullva tavaszig jelentős mértékben átalakulnának, komposztálódnának. A füvet, az aljnövényzetet semmiféle károsodás nem érné, hiszen azok úgyis téli nyugovóra térnek. A tavaszra jelentős mértékben átalakuló falevelek pótolnák a talajból az előző évben felhasznált tápanyagokat, friss életerőt biztosítva kertünk növényei számára.

Másik módszer a mulcsozás, azaz talajtakarás. Ennek az ugyancsak ősi módszernek az alkalmazása során az összegyűjtött faleveleket, nyesedékeket a fák, bokrok alá hordjuk, ahol talajtakaróként működve a bomlási folyamat alatt megvédik a talajt a kiszáradástól, megakadályozhatják a számunkra nemkívánatos növények kicsírázását. A tél beállta előtt aztán, téli szállást keresve, ide költözhetnek a katicabogarak, sündisznók és más élőlények.

Persze, a komposztálás mellett is dönthetünk. Az ősszel keletkező nagy mennyiségű levél, ágnyesedék komposztálásához legalkalmasabb egy rácsos szerkezetű, az ezeket az anyagokat leginkább lebontó gombák számára elegendő fényt biztosító komposztáló. A közhiedelemmel ellentétben a diólevél is komposztálható, mivel a benne lévő növekedésgátló anyagok teljes mértékben lebomlanak és átalakulnak. A dió, a platán, a gesztenye levelei nehezebben bomlanak, de vannak könnyebben bomlók is: ilyenek a gyümölcsfák, a nyár vagy a nyírfa levelei. Ha biztosítjuk a komposztálódó anyagok folyamatos nedvesen tartását, jelentősen meggyorsíthatjuk a komposztképződés folyamatát. (MTI―fer-)