És ezek a nemzeti elkötelezettségű egyének tiszta lelkiismerettel szeretnének távozni a szavazófülkékből. Abban a meggyőződésben, hogy jól választottak. Éppen ezért rendet kell teremteni a fejekben és lelkekben egyaránt. Legalább most, néhány nappal az esemény előtt. Magyarosan szólva, tiszta vizet kell önteni a pohárba. Ez legegyszerűbben a mindnyájunkat foglalkoztató kérdések feltevésével és megválaszolásával érhető el. Ugyanis egy pontosan megfogalmazott kérdésre adott válaszból kiszűrhető az igazság. Lássuk tehát:
Szükség van-e magyar államfőjelöltre?
Igen, amennyiben kampánya során az erdélyi magyarság érdekeit, a haladást és a fejlődést képviseli. Amennyiben megoldásokat keres és talál a minket érintő égető gondokra. Amennyiben képes méltósággal, indulatmentesen és hitelesen képviselni az erdélyi magyarságot.
Miért van szükség egy magyar államfőjelöltre?
Mert a választást megelőző kampány kitűnő alkalom az üzenetünk románokhoz való eljuttatására. Hiszen a központi sajtó és média is kénytelen teret biztosítani jelöltünknek. Így ország-világ színe előtt lehetőségünk nyílik a bemutatkozásra. Elképzeléseink, vágyaink, óhajaink megfogalmazására. A minket ért sérelmek, igazságtalanságok nyilvánosságra hozatalára. Sajátos gondjaink feltárására.
Ahhoz viszont, hogy megítélhessük, az RMDSZ elnökjelöltje valóban a magyar közösség érdekeit képviseli-e, ismernünk kell legfontosabb célkitűzéseinket. Ezért nem árt felsorolni őket: 1. Állami magyar egyetem; 2. Az erdélyi magyarság kulturális autonómiája; 3. Valós önkormányzatiság; 4. Székelyföld területi autonómiája; 5. Új fejlesztési régiók; 6. Gazdasági fejlődés.
A sorrend fontos, és felállítása nem véletlenszerű. Jól felkészült, nemzetileg elkötelezett, művelt vezetők, szakemberek és hivatalnokok nélkül ugyanis képtelenek vagyunk ügyeink hatékony intézésére. Akik megfelelő képzésének a biztosítása az anyanyelvű szak- és egyetemi oktatás megszervezését feltételezi. Ennek megvalósítása viszont kulturális autonómia nélkül nem lehetséges. Azonban hiába rendelkezünk kellően képzett szakemberekkel, ha nincs kezükben a döntés joga. Ha nem engedik, hogy mi szervezzük meg saját életünket. Ez pedig csak a központosítás megszüntetésével és az önkormányzatok hatáskörének megnövelésével érhető el. Melynek a székelység sajátos helyzete következtében esetünkben területi autonómiában kell megvalósulnia. Ugyanakkor a fejlesztésre szánt uniós vagy más forrásból származó pénzek hatékony és igazságos felhasználása új régiók létrehozatalát feltételezi. Melyek hasonló gyökerekkel és közös hagyományokkal rendelkező, földrajzilag összefüggő területeket kapcsolnak egymáshoz. És ha ezt mind elértük, akkor, de csakis akkor indulhatunk el a gazdasági fellendülés útján.
Elnökjelöltünk választási programjának elolvasása során jó érzéssel kell megállapítanunk, ha más megfogalmazásban és sorrendben is, de fellelhetők benne a megmaradásunkat és fejlődésünket biztosító célkitűzések: 1. Új, versenyképes régiókat; 2. Önálló fejlesztési régiót Székelyföldnek; 3. Autonómia; 4. Önrendelkezést tömbnek és szórványnak; 5. Az anyanyelvű intézményhálózat kiszélesítése; 6. Az anyanyelvű felsőoktatás bővítése; 7. Gazdasági decentralizáció.
Sőt, tovább gondolván, kibővíti azokat: 8. Kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek; 9. Régiók képviseletét a parlamentben; 10. Munkahelyteremtést, szakmai átképzést; 11. Decentralizációt a társadalompolitikában.
A felsoroltak tudatában el kell ismernünk, hogy hosszú hallgatás és sok mellébeszélés után az RMDSZ csúcsvezetése végre nyíltan felvállalta a létünket fenyegető gondok megoldását. Számon kérhető programban, legalábbis. Be kell látnunk, hogy az elvtelen alkudozások és a számunkra eredménytelen egyezmények időszaka után végre valóban a magyar közösség érdekében nyilatkoznak és cselekszenek. Üdvözölnünk kell tehát, hogy ezúttal valóban érdekvédelmi szervezetként és nem pártként politizálnak. Mivel eredményt csak kellő támogatottság mellett lehet felmutatni, előlegezzük meg a bizalmat nekik. Félretéve személyes törekvéseinket. Vélt vagy valós sérelmeinket. Menjünk el, és szavazzunk jelöltjükre. Az első forduló után a szövetség ugyanis csak megfelelő számú szavazattal a háta mögött ülhet le eredményesen tárgyalni a továbbjutó elnökjelöltekkel. És ezúttal remélhetőleg nem kötnek elvtelen alkut. Ezt Kelemen Hunor is megígérte. A hajrában csak azt a politikust segíthetjük, aki felvállalja jogos törekvéseinket. Amennyiben ez nem történik meg, még mindig marad elegendő időnk végiggondolni, a második fordulóban miként cselekedjünk.
