A Romániában hivatalosan elismert halálesetek száma talán még nem riasztó, négy-ötről számolnak be a minisztériumi jelentések, és mondják, a szezonális influenza is hordoz legalább ekkora veszélyt. De egyre több a beteg, főként az iskolákban, ami azt jelenti, hogy a járványveszély itt a nyakunkon. S ahogyan azt előre jelezték, elsősorban a gyermekközösségeket veszélyezteti, s természetesen azokat, akik kapcsolatba kerülnek a betegekkel, az egészségügyi alkalmazottakat. Már legalább tucatnyi orvost, asszisztenst, de még mentőst is levert lábáról ez az új kór.

Pedig a XXI. században igen kézenfekvő eszköz áll a világjárványok megfékezésére: beoltják a lakosság legalább harminc százalékát, a veszélynek kitett csoportokat, az orvosokat, nővéreket, ápolókat, gyermekeket, pedagógusokat, krónikus betegeket. Pontos forgatókönyve van ennek, nem kell sem a minisztériumnak, sem a járványügyi szakembereknek bármi újat feltalálniuk. Egyszerűen csak biztosítani kellene az oltóanyagot. Sajnos, erről egyelőre szó sem lehet, elnöki parancsra úgy döntött az egészségügyi vezetés, hogy hazai, csakis hazai oltóanyaggal kezdik majd meg, talán már a jövő héten, gyermekek esetében januárban az oltást. Külföldről, például még a franciáktól sem vásárolnak oltóanyagot, mert állítólag az nem biztonságos. Igaz, erre nem vennénk mérget, huncutok az urak, s ez az óvatosság hamarabb jelzi azt, hogy az államfő mégsem adta áldását a vásárra, minthogy bármi baj lenne a vakcinával.

Csak hát nálunk a politika mindenbe beleüti orrát. Nem oltanak, mert így akarja a nagyvezér. A járványhelyzetet nem hirdethetik ki, mert akkor be kellene tiltani a tömegrendezvényeket. Ez meg ártana a kampánynak.

Maradt tehát a kézmosásra való felhívás, laza fertőtlenítés és védőmaszkok viselése. Ami annyit ér körülbelül, mint holt lovon a patkó.