...megállíthatatlanul, mit megállíthatatlanul: feltartóztathatatlanul fejlődik! — hosszas, idegőrlő egyeztetések után nem került sor a három, négy, öt, hét elnökjelölt vitájára, csak az eleve ,,másodosztályba" sorolt jelöltek — az öt közül négy — mérte össze véleményét a köztévé stúdiójában, mintegy az elmúlt húsz év hasonló elnökjelölt-konfrontációinak paródiáját nyújtva, nyegle moderátorokkal, akik alig engedték érdemben szóhoz jutni a résztevőket, inkább ők villogtak valami arcpirítóan kioktató hangnemben, noha a popsztár külsejű ,,zöld" jelölt, a környezetvédők elnökjelöltje (ha valamit kell és érdemes védeni szép hazánkban, melynek elmeállapotáról minap cikkeztünk, az éppen a környezet!) nagyon is figyelemre méltó dolgokat mondott... Nem is beszélve a cigányok jelöltjéről...

Felvetéseikkel kapcsolatban érdemes lett volna meghallgatni a ,,nagyok" véleményét is, elvégre az égető román problémák közül a lepusztult környezet és a cigánykérdés egyszerűen megkerülhetetlen. Az ,,első osztályba" sorolt hét résztvevő kampánystábjai viszont nem tudtak zöld ágra vergődni egymással, így a csúcstalálkozó ezúttal elmaradt.

Hogy miért? Aki követte szerda este a különböző tévécsatornákon az egymásnak sokszor ellentmondó híradásokat, megállapíthatta: a jelöltek félelme, gőgje és megalomániája miatt. Kinél miért. A hiúság vására tehát nem engedte a konfrontációt. Hibás volt a találkozó létre nem jöttében a köztévé támadott igazgatója is. Alexandru Sassu, ahogyan azt Cristian Tudor Popescu a Realitatea tévében kifejtette, egyet tehetett volna: kiírja a tizenkét elnökjelölt csúcstalálkozóját — elvégre demokráciában élünk, még ha az ,,eredeti" is, minden jelöltnek joga van megjelenni programjával és vízióival a nyilvánosság előtt — anélkül, hogy fárasztó egyeztetésekbe menne bele a kampánystábokkal. Aki ott lesz, ott lesz, aki nem, magára vessen... Hát ezt a köztévé elszúrta. Maradt a csüggesztő végeredmény, a konfrontáció, először a változás utáni húsz esztendőben, elmaradt.

A félelem is közrejátszhatott ebben, a jelöltek félnek egymástól, a mögöttük álló érdekcsoportok pedig a hatalmuk elvesztésétől. Nehéz megmondani, hogy a tizenkét jelölt közül hányat lehet igazán autonóm és integráns személyiségnek tartani. Esetleg, ha egyéb nem is, de ez eldőlhetett volna, ha a vita létrejön.

Így maradunk az alapos gyanúval: marionettfigurákkal van dolgunk, akiket a pártjaik gazdasági potentátjai mozgatnak, saját jól felfogott érdekeiket szem előtt tartva. Noha, ahogyan azt néhány napja Crin Antonescu megfogalmazta, a politikai élet elképesztően lezüllött, annyira, hogy félő, elsüllyedünk a mocsárban, fülünkön érzékelve a talaj menti fagyot. Mert tél jön.