Az Európai Unió nem titkolt célja a diák- és a szabadidősport fokozottabb állami finanszírozása, szemben a teljesítmény- vagyis a professzionális sporttal, melyet az üzleti világ gondjaira bíz. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni sportstratégiánkat, és nem csak országos, de városi szinten is.
Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára.
Elengedhetetlenül — mert az unió országaiban a 18 éven aluli fiatalok mintegy hatvan százaléka csak a kötelező iskolai testnevelési órákon (figyelem, csak a testnevelési órákon!!! — szerk. megjegyzés) sportol, mozog, ami semmiként sem elégíti ki mozgásigényüket. A mozgásszegény életmód pedig észrevétlenül is az elhízáshoz vezet, különösen, ha ehhez párosul az egészségtelen táplálkozás is. Nem csoda tehát, ha a fiatalok jó harminc százaléka túlsúlyos, ez pedig az évek múltán könyörtelenül a különböző szervi megbetegedésekhez vezet.
A fentiekhez csatlakozik az örök igazság: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.
Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás, ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is ide kívánkozik a kérdés: Hol tartunk ma?
Igen... Hol tartunk ma? Ezzel a gondolattal indítottuk sorozatunkat, mely ki fog terjedni iskoláink, városaink, falvaink, így
Bodok
sportéletére is. Indulásként lapozzunk fel egy korábbi, a bodoki iskolában készült riportot: ,,Mintha skatulyából vették volna ki, úgy fest a bodoki nyolcosztályos iskola szabadtéri sportpályája: háromsávos, salakkal borított futópálya övezi a bitumenezett kézilabdapályát, melynek az iskola épülete felőli kapuja mögött van még hely egy röplabdapályára is. A futópályán kívül ugró- és dobószektor, a pálya hosszában lelátó húzódik.... S a tornaterem? Az is van, s benne két bak, négy tornapad, egy svédszekrény, egy gerenda, négy bordásfal, két dobbantó, négy szőnyeg, két minipalánk, két pingpongasztal. A téli sportfelszerelésekkel — sí, szánkó, korcsolya — állunk gyengén. A sportszánkóra például három éve, hogy letettük a megrendelést a pionírtanácshoz, s azóta sem érkezett meg.
Ilyen sportbázis mellett ragyogó eredményeknek kellene lenniük. Kellene... A testnevelő tanár (S. Dumitraşcu Constantin — szerk. megjegyzés) előszed mindent, de... Ha nem megy, nem erőltetjük... Ha nincs, mit felsorolnia, megjegyzünk két nevet: Nagy Sándor (a Baróti Bányász labdarúgója), Zsunkuly János (a Sepsiszentgyörgyi ISK birkózója)... Nem titok, mi is azok közé tartozunk, akik türelmetlenül várják, hogy a bodoki iskola sporttéren is túlszárnyalja eddigi önmagát. Ilyen anyagi alap mellett elveszni a középszerben nem szabad."
Több mint két évtized telt el azóta. Testnevelő tanárok váltották egymást, rendszerváltás is volt, a község s az iskola korszerű sporttermet kapott — fedett kézilabda-, kosárlabda-, minifoci-, sőt, ha a szükség úgy kívánja, tenisz- és röplabdapályával. Délelőtt az iskolai sport, délután 17 órától 22-ig a tömegsport használja. Erről órarend is tanúskodik! Az iskolai és a tömegsport támogatásában, működési feltételeinek fedett pályás biztosításában Bodok már megfelel az uniós elvárásoknak. Szabadtéri sportbázisaival viszont csak részben, mert míg a községi stadiont az elvárások, a követelmények szintjére emelték (igyekeznek emelni, hiszen a tekepálya korszerűsítésén még dolgoznak), az iskola szabadtéri sportpályáján már nyoma sincs a fenti (vagy előbbi) sorokban leírt állapotoknak. Igaz, a sportterem ráépült a sportpálya egy részére, de... van ott még hely ugrógödörre, dobószektorra, talán még egy futó körpályára is. A kis atléták négypróbaversenyén ugrani, dobni, szaladni kell... Na meg aztán ez a sportterem mögé rejtett terület is jobban nézne ki ezekkel a pályákkal, mint most burjánnal benőtten. A sportterem előtt szépen parkosítottak, nem értem, hogy mögötte miért burjánosítottak.
— Bodok községnek — beleértve az oltszemi, a zaláni iskolákat és óvodákat is — 282 tanulója van ― mondja Kovács László igazgató és testnevelő tanár, aki nemrég került a községbe, az iskola élére. Testnevelési és sportoktatási munkájában Veres Enikő Eszter testnevelő tanár segíti. Az igazgató úrnak nyolc, a tanárnőnek tizennyolc testnevelési órája van, a gyerekeknek pedig heti kettő. A már említett sportolási lehetőséget kiegészíti a kifogástalan sportszerkészlet, hiszen Bodokon is éltek az előző évek pénzdömpingje nyújtotta lehetőséggel. Van mindenük, ami az oktatáshoz kell, beleértve a szállítási eszközt is, mellyel biztosítják az oltszemi és zaláni diákok ingázását. Az anyagi hátteret biztosítja a községi tanács és a tanfelügyelőség. És van versenynaptáruk is. Kovács László már sorolja is az őszi idény rendezvényeit:
— Részt vettünk a Diákolimpia atlétikai versenyein (az V―VIII. osztályosok csapatversenyén a 21. helyen végzett a bodoki csapat — szerk. megjegyzés —, az összevont, azaz általános iskolák, líceumok, szakiskolák közös rangsorában pedig a 38. helyet foglalja el), a mezeifutás vetélkedőjén (az első tízben találni bodoki gyereket); neveztünk a kispályás labdarúgók viadalára mind az I—IV. mind az V—VIII. osztályos csapattal; jeleztük részvételünket a torna februári versenyére, a megyei tanfelügyelőség rendezésében sorra kerülő atlétikai kupaviadalra; kispályás labdarúgásban és kézilabdában rendszeressé vált az osztályok közötti bajnokság, na meg aztán vannak helyi rendezvényeink is, mint például a gyermeknapi... Tagadhatatlan tény, hogy a gyerekek mozgásigénye nagy, ezt pedig kötelességünk figyelembe venni.
— Említsünk meg néhány tehetséges gyereket, akik szívvel-lélekkel küzdöttek az iskola, a község hírnevéért.
— Boros Olívia, Szilágyi Natália, Fazakas Norbert, Asztalos Mária — atlétikában, Fazakas Norbert, Rákosi Hunor, Mihály Arnold — kispályás labdarúgásban, az I—IV. osztályosok között pedig kiemelkedett Karácsony Imola, Karácsony Ibolya, Szántó Botond (mindhárom oltszemi), György Jakab Zsolt.
— Kapcsolatok más iskolákkal?
— Jó kapcsolatot ápolunk a kőröspataki és a mikóújfalusi iskolával, igyekszünk újra felvenni a korábbi összeköttetést az anyaországi, egészen pontosan a marosvécsi általános iskolával is.
— A távolabbi cél?
— Minden téren túlnőni korábbi önmagunkon, tehát még jobban megfelelni az elvárásoknak.
