Kézben a szándéknyilatkozat
Szóltunk már lapunk oldalain arról, hogy a jellegzetes magyar szürke marha európai hajtóútjai mentén a régi hagyományon alapuló idegenforgalmi, nemzetközi turisztikai útvonalat alakítanak ki németországi kezdeményezésre. Leader-program született, s ennek pénzalapjaira a jövőben pályázni lehet mifelénk is, hiszen e nagy útnak — ahogyan most ,,európai" nyelven nevezik, az Oxenwegnek — a legkeletibb pontja lesz majd a Cenk alatti város, Brassó. Nos, ebben a programban Románia részeként megyénk is partner.
A magyar szürke marha kis históriája
A lepra európai elterjedése megtizedelte a földrész lakosságát, majd leküzdése után, a népesség szaporodása miatt, növelni kellett a táplálékot. Németországi levéltári kutatások kimutatták, hogy a XVII. században a magyar marhahús az első helyen állt a nyugati, német mészárosoknál és kereskedőknél, mi több, ez volt akkoriban a legdrágább húsféleség: zsírban szegényebb, tápláló és puhára főzhető. Szürke marhák pihenője (archív felvétel)
Így történt, hogy a német kereskedők Közép- és Közép-Kelet-Európa felé fordultak, igényelték e legelőkben gazdag vidék ridegmarha-állományának húsát. Ezt támogatta a Habsburg-hatalom is. Így aztán Bécsen át számos marhahajtó út alakult ki, amelyen ezrével terelték a magyar szürkét a kimondottan erre a célra épített vágóhidakra. Virágzott a hússal való cserekereskedelem, egyre nagyobb érték lett a magyar szürke marha, ugyanis a széles, sok évszázados marhahajtó utak mentén egyfajta primitív idegenforgalom is született. Csereüzletek, a mészáros céhek csárdái, kolostorok, a legeltetésre alkalmas ugarterületek mellett vendégfogadók létesültek. Annyit még el kell mondanunk, hogy a magyar szürke, mely a Kárpát-könyökben sem volt ismeretlen, ezerhasznú állat, húsát fogyasztották, gyomra és bele kolbász töltésére igen alkalmas, faggyújából gyertyát, szappant, kocsikenőt, később kenőcsöket készítettek, szőrét filcnek használták, bőre értékes volt, csontjából ragasztót, szarvaiból fésűt és dísztárgyakat készítettek, s készítenek ma is. Vérét is értékesítették valamikor, abból készült a ,,berlini kék festék", meg cukor tisztítására is alkalmas volt. Ki ne olvasott volna arról, hogy a teljesen kiszáradt marhaürüléket a fában szegény vidékeken tüzelésre is felhasználták.
Tanácskoztak Sepsiszentgyörgyön is
Háromszék is lépett
A programban való részvételre és társulásra Románia a mi megyénken keresztül mondott igent, ugyanis ebből a szemszögből elsősorban Erdély földje jöhet szóba, bár egy-két hajtóút átnyúlt a Kárpátokon túli dél-pontuszi régióba, Csíkból és Gyergyóból húsmarhákat hajtottak a moldvai térségbe is. A Leader-program ajánlatáról a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Egyesületének (Asimcov) ügyvezető igazgatójával, a tulajdonképpeni kezdeményezővel, Vajda Lajossal, Szabó Tiborral a Háromszéki Panziók Egyesületének (HPE) elnökével beszélgettünk azon a tanácskozáson, ahol jelen volt a szomszédos Hargita megye képviselete, polgármesterek Erdővidékről és Oltfejből. A Kovászna megyei kezdeményezők több alkalommal vettek részt a témakörrel foglalkozó tárgyalásokon Lipcsében, Berlinben, legutóbb pedig a magyarországi Csorváson.
— Erdély földje nem maradhat az újjászülető hajtóút projektjén kívül, hiszen ehhez már a kezdeményező Németországon kívül felzárkózott Magyarország, Ausztria és Szlovákia is.
— Így igaz, annál is inkább, mivel ilyen jellegű hagyomány Erdély, sőt, Háromszék földjéhez is kapcsolódik — folytatta a gondolatsort Szabó Tibor. — Az EU Leader-programjának ez a szelete csak ettől az évtől terjed ki Romániára. Az említett országokban már megalakultak az akcióprogramok. Velünk már a tavaly kapcsolatba lépett a csatlakozás ügyében a német szervező, Demel Jutta asszony egy lipcsei konferencián, aki a projekthez romániai partnereket keresett. Előbb azt hittük, hogy ez a program az állattenyésztésről szól, kiderült, hogy egészen más: a hagyományos, megmentett és ma is értékes húsállat, a magyar szürke útja ugyanis csak szimbólum, a terv Közép- és Nyugat-Európát átfogó turisztikai, gasztronómiai kínálatokban gazdag nemzetközi túraútvonal kiépítéséről szól, s itt még büszkének is kell éreznünk magunkat, hogy nekünk van egy ilyen történelmi útvonalunk, amit, lám, a németeknek kell új szemszögből életre kelteniök. Januárban a berlini Zöld Héten minket már mint romániai partnereket mutattak be.
— Nálunk a bukaresti székhelyű GMZ az a kirendeltség, mely erre a programra komoly német állami pénzalapokat hívhat le. Mihaela Fianu asszonnyal együtt jártunk Linzben. Az csak természetes, hogy ez a mi megyénket is érdekli — mondta Vajda Lajos. — Felvettük a kapcsolatot a partnerségre hajló erdélyi — Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Szeben és Fehér — megyékkel. Ezt a területet nevezzük már most a Közép Régió Leader-csoportjának. Itt lesz ennek a hajtóútnak a délkelet-erdélyi kiindulópontja. A német államnak az a célja, hogy biztosítsa magának azokat a régiókat, ahová majd be tud szállni beruházásokkal. Ebbe a programba csak az a régió kapcsolódhat be, ahol a történelmi kutatás kimutatta, volt valamelyes köze a magyar szürke és egyáltalán a rideg marhával történő gazdasági-kereskedelmi és árucsere-forgalomhoz. Nos, a Brassó—háromszéki-medence sík lapálya igen alkalmas volt a rideg szarvasmarha tenyésztésére, szállítására, hajtására, lévén a Székelyföld, Háromszék és benne Erdővidék, a Barcaság idegenforgalmi, kereskedelmi, vendéglátó-ipari és kultúrtörténeti értékekben rendkívül gazdag terület.
Masszívabb jelenlét * Szándéknyilatkozat született
Tőlünk a Kis- és Középvállalkozók Szövetsége, a Háromszéki Panziók Egyesülete vett részt az október elején Csorváson megszervezett találkozón, s örvendtünk annak, hogy jelen volt Sikó Imre polgármester a Bölöni Szarvasmarhatartók Egyesületének képviseletében, Sikó Endre, az erdőközbirtokosság elnöke, Rudolf Béla alpolgármester, aki az Erdővidéki Kistérségi Társulást képviselte, Bihari Edömér nagyajtai polgármester az Alutus Maior Kistérségi Társulás képviseletében.
— Még így sem teljes a kép — jegyezte meg Szabó Tibor, mert már jelen van köztünk Hargita megye és a Fogaras Kistérségi Társulás képviselete is.
— Mi volt a csorvási találkozás eredménye? — kérdeztük Szabó Tibortól.
— A tagországok akciócsoportjai tanácskoztak, megtárgyaltuk a soron lévő fontosabb lépéseket, és szándéknyilatkozatot írtunk alá mi, erdélyiek és a szlovák kollégák is. Sajnos, Romániának még nincsenek Leader-csoportjai. Az lenne most a legfontosabb, hogy a civil szervezetek társuljanak a programhoz, és vállalják fel a projekt romániai lebonyolítását. Az akciócsoportoknak (amelyekben tömörülhetnek önkormányzatok, nonprofit szervezetek, cégek, természetes személyek) azt a tevékenységi kört kell felvállalniuk, amely számukra alkalmas, és igazodik a helyi adottságokhoz, amely hozzájárul a térség fejlődéséhez. Helyszűke miatt csak példaképpen említem meg, hogy a jóval előttünk megalakult magyarországi akciócsoportok közül a Hajdúvölgy Leader Akciócsoport 2006-ban három település társulásaként százmillió forint pályázati forráshoz jutott. Szállót és konferencia-központot építettek, vadászszálláshelyet, felújítottak egy régi gyógyfürdőt. A lehívható anyagiak tehát az ún. hajtóutak menti régiók fejlesztését fogják majd szolgálni. Mi azt is el tudjuk képzelni — folytatta Szabó Tibor —, hogy tájainkon is, akár minifarm formájában, megalakuljon egy-két húsállattenyésztő egység, bár ez a sokadik vetülete a programnak. A szürkemarha-hajtóút mozgalomnak, az Oxenwegnek lesz egy levédett internetes oldala (www.oxenweg.net) angol és a tagországok nyelvén, amelyhez bárki hozzáférhet. Az már csak későbbi elképzelés, hogy a magisztrális turisztikai utak mentét különleges nemzetközi kilométerkövekkel fogják ellátni, az Oxenweg-program pénzén született egységeknek védjegyei lesznek, s egyfajta információs miniközpontokként is működhetnek majd.
Erdővidéki hajtóút
Olvasóink számára a Csorváson összeállított Csatlakozási szándéknyilatkozat tartalmáról is szólunk. Helytörténeti kutatást fognak végezni az egykori hajtóutakról. Az erdővidékiek kimutatták, hogy a Baróti-medence térségében Bölönbe hajtották a vágómarhacsordákat, s innen érkeztek be az európai nagy út kezdőpontjára, Brassóba. Javaslatokat dolgoznak ki a nagy út menti agrár jellegű kezdeményezésekre, tanulmányozzák, felkutatják a speciális helyi, regionális termékeket, megkezdik a hálózat kiépítését, képzési és gazdasági együttműködési lehetőségeket keresnek, örökségápolási akciók szervezésével erősítik majd a nagy út mentén élő népek jobb megismerését, életminőségük javítását.
A napokban megtartották a hazai partnerségi csoport első sepsiszentgyörgyi tanácskozását is. Megtárgyalták a Leader-programok összeállításának esélyeit — ez pályázási feltétel —, a marhatartás-tenyésztés lehetőségeit, újabb vidékek (Felső-Maros mente, Szászföld, Moldva) bevonását, a soron következő népszerűsítési módszereket, források megszerzését a programhoz való felzárkózás céljából. A megbeszélést Vajda Lajos vezette, jelen volt Bányász József, a Hargita megyei Caritas vidékfejlesztési ágazatának vezetője és Rodics Gergely, a Pogány-havas Kistérségi Társulás képviselője. Határozat született, hogy a következő tanácskozást december elején Csíksomlyón tartják.
Lehet, hogy Magyarország egyre növekvő szürkemarha-állománya indokolta az egykori nagy állathajtó utak feltámasztásának szándékát. Többen megmosolyogták az ügyet, pedig ez csak szimbólum. De hagyomány, átnyúlik az országhatárokon, összefűzi a különböző országok leendő rendezvényeit, emlékhelyeit, és ha létrejön a nagy turistaút, azt össze lehet kötni a borúttal, pálinkaúttal, sajtúttal, postaúttal, amelyek már mind léteznek, és létrejön egy páratlanul érdekes összetett nemzetközi idegenforgalmi túraút, mely feltételezi az együttműködést a legkülönbözőbb helyszínek és szakemberek között, egyedi ajánlatok vagy kiadványok összeállításában, marketingben, új rendezvények szervezésében. Az osztrákok megszervezték a Sziszi- (Erzsébet királyné) utat, anélkül, hogy tudtak volna arról, azt meg lehet hosszabbítani egészen az egykori ezeréves magyar határig. Erzsébet-szobor áll a fogarasföldi Halmágyon, Bölönben, emlékkopja Zalánban, emlékmű Bereck felett, és majdnem minden faluban Erzsébet-emlékfák állnak a templomok előtt, iskolák udvarán Háromszék-szerte.
