Amióta bejöttek ezek az új, demokratikus választások, azóta mintha be akarnánk pótolni azt, hogy azelőtt nem volt miből választani. Pedig most is az van, hogy ez van, más nincs, válasszatok! Egyfolytában választunk, szavazunk és népszavazunk. Mondjuk, meg is van az eredménye a sok szavazásnak. Két-három millió embernek van már új munkahelye. Olaszországban, Spanyolországban vagy más melegebb éghajlatú vidékeken. Még mondja valaki, hogy nem hoztak létre vezetőink új munkahelyeket! Külföldön. Idehaza meg egyre jobb és jobb eredményeket érünk el a munkanélküliség növelése terén. Akinek meg van munkája, az sztrájkol, mint a metrósok. De ez is érthető, mert ők olyan mélyre süllyedtek, hogy egy kasszásnőnek tizenkilencmillió régi lej a fizetése. Viszont semmi napfényt nem kap. Ezt — biztosan — pénzzel kell pótolni. Sokkal rosszabb és nehezebb neki, mint egy munkásnőnek, aki egész nap valamelyik nadrággyárban sokkal kisebb fizetésért a varrógép mellett napozik. Aztán megválasztottjaink segítségével más, nagyszerű eredményeket is elértünk. Románia bizonyos dolgokban Európa élvonalához tartozik. Első helyen állunk például a korrupció terén, mint az unió legkorruptabb állama. Az is rekord, hogy egy autópályát nem voltunk képesek húsz év alatt megépíteni. Viszont ebből kifolyólag újabb rekordot döntöttünk. Vezetünk a közúti balesetek tekintetében. Az egymillió utasra eső halálos baleset nálunk a legtöbb. De élen járunk a csecsemőhalandóságban is. Hiába, sok a csecsemő és kevés a kedves nővér. A legutóbbi országos botrány esetében, amikor félig megsütöttek egy szegény csecsemőt, biztosan kedvetlen volt a kedves nővér. Bár ő azt mondta, hogy elromlott az inkubátor. A vonatszerencsétlenségek számát tekintve, majdnem minden hétre esik egy. Jobb helyeken egy baleset esetén lemond a miniszter. Nálunk nem, sőt, a kormányválság miatt kap még prémiumként egy minisztériumot. Átgondolt gazdaságpolitikánk eredményeképp sikerült megszüntetni egy sereg vállalatot az egész országban, és megyénkben is. Csak idén kétszázezer cég zárt be. Éveken keresztül rengeteg embert fizettek azért, hogy ne dolgozzanak. (Például a hadiiparban.) Ezek aztán azért tüntettek, mert továbbra is nagyon akartak dolgozni. Az állami jövedéket hozó iparágakat, mint a cigaretta- vagy szeszgyártást, sikerült szinte teljesen megszüntetni. Ezek úgyis ártalmasak az egészségre. Mi nem gyártunk ilyesmit! Gyártsa más! Nálunk csak eladják. Megyénkben is a politikai hatalom hathatós segítségével olyan stratégiai beruházók jelentek meg, akik ebbe alaposan besegítettek. Húsz év alatt egészen szépen tönkrementek olyan fürdőhelyeink, mint Előpatak, Málnás vagy Sugás. Hogy a gazdaságról ne is beszéljünk! Felvetődik, hogy mindezekért ki a hibás? Természetesen mi, a választók. Miért nem választottunk olyanokat, akik ezeket a bajokat orvosolni tudták volna, az előálló csapdákat el tudták volna kerülni. Tehát vessünk magunkra. (Keresztet.) És máskor gondoljuk meg jobban, kiket választunk meg magunknak.