Ugyan néhány halasi vállalkozó már csaknem szentgyörgyinek érzi magát nálunk, az üzleti kapcsolatok jóval több lehetőséget rejtenek magukban. Az önkormányzatoknak ebben is kezdeményező szerepet kell vállalniuk — vélték mindkét városházán. Lukács László halasi alpolgármester kezdeményezésére tucatnyi ottani vállalkozó már járt Sepsiszentgyörgyön, a múlt héten háromszéki küldöttség kereste az üzleti lehetőségeket a Kiskunság szívében.

Vendéglátós, panziós, ingatlanberuházó, közgazdász, tervező, élelmiszer-kereskedő, szállító, kézműves, médiaszakember, hulladékgazdálkodó, közszolgáltató, élelmiszer-ipari vállalkozó — ezeket a szakterületeket képviselte a szentgyörgyi küldöttség, melynek tagja volt néhány önkormányzati képviselő is.

A harmincezer lakosú alföldi település, mely önmagát a csipke városának nevezi, akár a vállalkozók városa is lehetne, hiszen nem kevesebb, mint háromezer-ötszáz cég működik itt. Merényi Jakab, a Vállalkozói Klub elnöke ugyan ennek töredékét képviseli, ám a találkozón elhangzott felsorolásból kiderült, hogy a klubban a gazdaság majd minden ágazata jelen van. A klub keretében a vállalkozók nem csupán üzletelnek, hanem — gondolva a felnövekvő generációra — ösztöndíjak révén segítik a tanulást. A kapcsolatépítés leghatékonyabb eszközeként a találkozón felmerült, hogy a klub és a szentgyörgyi inkubátorház közötti állandó információcserét kell létrehozni, mely például közös honlap működtetésében is testet ölthet. Ezáltal mindazok, akik nem vehettek részt az eddigi találkozókon, megtalálhatják lehetséges partnereiket.

A csipkemúzeumban tartott, bemutatkozó jellegű megbeszélés mellett több látogatásra is sor került. A szentgyörgyi küldöttség két fontos létesítményt keresett fel. A Halasvíz Kft. tizennégy önkormányzat tulajdonában lévő vízközmű-szolgáltatást végző cég, ahol Farkas István ügyvezető igazgató egy sor „üzleti titoknak" minősülő kérdésre is kénytelen volt válaszolni. A szennyvíztisztító részleg ugyan már elavult technológiát alkalmaz, ám a „mindennapi vizet" — 55 000 lakosnak évente mintegy 1,3 millió köbmétert — korszerű, ellenőrzött módon nyerik, tisztítják és szállítják.

Nagy érdeklődés előzte meg a szintén térségi jellegű, alig egy éve működő Homokhátsági Hulladékfeldolgozó Üzemben tett látogatást. Nem csoda, hiszen az uniós előírások betartása Háromszéken is megköveteli hasonló létesítmény felépítését. Fülöp Róbert, a hatalmas telepet működtető cég vezetője (bár a telep több mint nyolcvan önkormányzat tulajdona, a működtetést kiszervezték, így magántulajdonú cég végzi) a hulladékgazdálkodás uniós normák szerinti rendszerét mutatta be.

A telep 105 000 lakost szolgál ki, mintegy négymillió eurós, jobbára uniós beruházásból valósult meg, és kizárólag a létrehozásában részt vállaló települések szemetét kezeli. Van itt szelektív hulladékgazdálkodásra alkalmas csarnok (a szakemberek szerint a gondosan válogatott és préselt műanyag, papír ma már eladhatatlan, így meggondolandó, hogy milyen kapacitásokat érdemes kiépíteni), de szigorú környezetvédelmi feltételeknek megfelelő, úgynevezett cellás tározó is, amelyben néhány évtized alatt mintegy 25 méter magas lesz majd a préselt hulladék, erre kerül az elfödő talajréteg. A vastag műanyag fóliával bélelt tározó épségét számítógéppel figyelik, mint ahogy a hulladék egész mozgását, az esetleges sérüléseket azonnal javítani kell, a tömörített szemétből a fölösleges vizet eltávolítják, egyszóval minden ellenőrzötten zajlik, hogy a környezet ne károsuljon.

A kiskunhalasi tapasztalatcsere műsorából nem hiányozhatott a gazdagon megterített asztal sem, így — akár a pirtói, akár a Sós-tói vendéglőben, de a Csipkeházban is (mindenik vendéglátással, turisztikai szolgáltatásokkal is foglalkozik) — a vendéglátásban érdekeltek tapasztalatot szerezhettek, sőt, közös üzletet is megbeszélhettek. Felmerült például, hogy az Ausztriába igyekvő háromszéki sízők feleúton megszállhatnak itt egy éjszakára. S mert Kiskunságban, bár a talajminőség messze elmarad Magyarország többi vidékétől, a mezőgazdaság is otthon van, Keszthelyi Tibor különleges, negyed-, illetve felerészt saját termésű tritikálelisztből készült kenyérrel kedveskedett a háromszékieknek.