V. M., Sepsiszentgyörgy. Választási kálváriánkat szeretném közzétenni. November 22-én délután állampolgári kötelezettségünknek szerettünk volna eleget tenni a Pinocchio Óvodában berendezett választókörzetben. Mivel a mi körzetünk minden alkalommal más helyiségben van, szerre néztük az ajtókra kifüggesztett utcaneveket, és meg is találtuk az egyiken a Grigore Bălan utcát. Az előtérben tartózkodó bizottsági tag nem tudott válaszolni kérdésünkre, ezért bementünk érdeklődni, hogy valóban itt kell-e szavaznunk. Ott azonban szóhoz sem engedtek jutni, amíg mindketten át nem nyújtottuk személyi igazolványunkat. A férjemét kézről kézre adták, keresvén a nevét a lajstromon, amíg valaki rájött, hogy a 30-as szám a tömbházunkat jelöli, nem a véletlenül szintén 30-as körzet számát. Átküldtek a szomszédos, 29-es körzetbe, ahol a hölgy ráförmedt a férjemre, hogy ő már egyszer szavazott, hogy mer másodszor is jelentkezni? A személyi igazolványán ugyanis ott volt a kis lehúzós címke. Akkor jöttünk rá, hogy a 30-as körzetben elvették az igazolványainkat, s bár nem szavaztunk, a címke ott kerülhetett rá. Az elnöknő a férjemmel átment tisztázni a dolgokat, de ott senki nem vállalta a felelősséget, és ettől kezdve úgy bántak velünk, mint a bűnözőkkel. Ránk tapadt a biztonsági ember, hívták a rendőrséget, és közölték, hogy sehova sem mehetünk. Nemsokára jött egy rendőrkocsi, de a benne ülők nem voltak kompetensek, hívták a nyomozót. Megint vártunk, közben hideg lett, fázni kezdtem, és mondtam, hogy már szavazni sem akarunk, csak hazamenni, de azt mondták, hogy szó sem lehet róla. Aztán megjöttek a nyomozók, kérdezték, hogy miért nem tisztáztuk mi a történteket, elmondtuk, hogy hiába próbálkoztunk, felelősségtudat helyett hozzá nem értést tapasztaltunk a bizottságnál. Végül a nyomozók megszámolták a listán szereplő aláírásokat és a lehúzós címkéket, kiderült, hogy egy címke hiányzik, és akkor megengedték a férjemnek, hogy szavazzon. Még egy kis írnivalót kellett letudni egy hűtőszekrénynél hidegebb szobában, és összesen két óra múlva szabadultunk. A nyomozó hazavitt autóval, és közölte, jó, hogy tisztázhattuk a dolgokat, mert nagyon megüthettük volna a bokánkat. Hát most megkérdezem: jogállamban szabad így bánni egy tisztességes, kötelességtudó állampolgárral? Ki és milyen alapon válogatja ki a választási bizottságok tagjait, hogyan kerülhetnek felelőtlen, inkompetens emberek ilyen munkakörbe? Az is megfordult a fejemben, hogy talán azért tették, mert magyarok vagyunk. De az biztos, hogy ez volt az utolsó választás, amelyen én és a családom véleményt nyilvánít.

BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. November 22-én éjjel a férjemet be kellett vinnem a sürgősségre. Beletelt néhány órába, amíg kivizsgálták és elhelyezték, három órakor távoztam. Mindkét kezem meg volt rakva csomaggal (minden holmiját elvittem, kabát, ruha, cipő, a táskám stb.), és nem tudtam kinyitni a kaput. A fülkében ketten voltak, a kapuson kívül egy pirosba öltözött, kopasz férfi, aki egy idő után kijött, és kiengedett. Ahogy kiléptem, mindenféle csúnyaságot kiabált utánam, ezért visszamentem, és szóvá tettem, hogy egy hatvanéves asszonnyal így nem lehet beszélni, mire a piros ruhás kijött, és úgy megtaszított, hogy majdnem orra estem... Két nap múlva ugyanaz a kapus volt szolgálatban, megkérdeztem, ki volt a goromba társa, azt mondta, az udvaron tesz-vesz. Hát ilyen embereket ne tartson a kórház.