A sokszor emlegetett kettős állampolgárság kudarcának egyik oka az őszintétlenség: egyszerűen elhallgatták előlünk, hogy az erdélyi magyarok nem Trianon után és nem az 1947-es párizsi békekötés alkalmával, hanem sokkal később, 1979. június 13-án vesztették el véglegesen magyar állampolgárságukat.
A Magyar Népköztársaság és Románia Szocialista Köztársaság ezen a napon írta alá Bukarestben a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről szóló egyezményt. Romániában nyilatkozni kellett arról, hogy magyar vagy román állampolgár akar-e valaki maradni (azokról van szó, akiket ,,az Egyezmény hatályba lépésekor mindkét Szerződő Fél jogszabályai szerint állampolgárának tekint"). Aki nem nyilatkozott, annak az az állampolgársága maradt érvényben, ahol élt. Nem hallgatható el: aki magyar állampolgár kívánt maradni, azt kiutasították. Sok erdélyi család ekkor került Magyarországra. Az Erdélyben, Székelyföldön maradtak pedig a harc helyett — tisztelet a néhány kivételnek! — a megalkuvást választották, a kompromisszumokat. Túlnyomó többségük még a Kárpátok Géniusza által vezetett Román Kommunista Párt tagságát sem tartotta megvetendőnek… Tudom jól: kínos ezt olvasni — de a tények makacs dolgok.
Péter János alelnök, Kézdiszéki Székely Tanács
