Az elnökválasztás után az RMDSZ nem igyekezett oly nagy lépésekkel a húsosfazék felé, mint korábban tette. Annyit közöltek csupán a nagy nyilvánossággal, hogy párban indulnak a liberálisokkal, és hogy támogatják Klaus Johannis miniszterelnöki kinevezését. Eme döntéshez minden bizonnyal hozzájárul a szociáldemokraták egy évvel ezelőtt, pontosabban 2008 decemberében hangoztatott brutális kikötése, miszerint az RMDSZ-t nem akarják látni az akkor formálódó szocdem—demokrata-liberális koalícióban.
És bizonyára óvatosságra inti a szövetség vezetését az is, hogy nem tudja egészen pontosan felmérni, milyen hatást váltana ki megcsappant szavazóiból, ha arra szólítaná fel, hogy december 6-án voksoljanak Mircea Geoanăra. A szocialista, szociáldemokrata jelölteknek ugyanis az elmúlt húsz év során soha nem volt számottevő sikerük a magyarság körében.
Traian Băsescu ellenben elnyerte e régió lakóinak rokonszenvét. 2007-ben, amikor menesztéséről kellett dönteni, az RMDSZ először szembesült azzal a kellemetlen valósággal, hogy a mindaddig fegyelmezettnek tartott, utasításaira fogékony székelység fittyet hány utasításaira. A székelység kiállt Băsescu mellett, amit az államfő egyebek közt azzal hálált meg, hogy folyamatosan rontotta a magyar—román viszonyt, Sólyom László hivatalos bukaresti látogatásakor pokróc módra viselkedett, Budapesten úgyszintén. Mindezt megtetézte, amikor a maga hetyke tengerészes bátorságával a magyar újságírók szemébe vágta: az erdélyi magyarságnak nincs miért kollektív jogokról vagy autonómiáról álmodoznia. Az ugyanis soha nem valósul meg. S hab volt a tortán, hogy március 15-én nem adtak leszállási engedélyt a magyar államfőt szállító repülőgépnek. Egy időben gyakran megfordult mifelénk, a román nyelv tanításával kapcsolatos meglátásai rokonszenvet ébresztettek, de gyorsan fordított magatartásán, s Románia alkotmányát lobogtatva utasította el még az autonómiáról való eszmecserét is. Ráadásul Románia jelenlegi rossz sorsának alakulásában is övé a főszerep.
Különös, hogy botrányos viselkedése dacára még most vasárnap is igen sok magyar nyomta pecsétjét az ő nevére. Lehet, Orbán Viktor tusványosi kijelentése okán, miszerint a második fordulóban ő — vélhetőleg mint az Európai Néppárt alelnöke — Băsescut választaná.
Nekünk ellenben az elmúlt évek tapasztalatai birtokában illene tudnunk, Băsescutól nincs, mit várnunk. Sem magyarként sem román állampolgárként.
