szőkesége bután csillogott
szemében a kék mezők
s még annyi minden
nekem s még két asztalnak szólt
minden szinten
s aztán a száj s azok
a dús aj-hajok
fogai fehér Atlaszok
majd nyakától
gömbölyű vállba váltott a táj
a mell
gömbölyű teniszlabda-kincs
aztán a derék ívelt délcegen
majd a csípő hencegett hercegen
s aztán sűrű de gondosan
nyírt kéjlak kezdete
a végzet zenéjét zengte be
mert ha a kéjlak
rózsaszín szárnyát kitárja
milyen rövid
de édes hajsza hiába
mert következik a láb
a hosszú és hideg
parázna idom
mivel menetrendet ír
a szőke női nyom
s a lélek megfejthetetlen
puhatag sóhaja
gyertyafénnyel álmodik
minden éjszaka
