A cím Varga Melinda egyik kötetének és e kötet nyitóversének a címeiből állt össze, és jellemző bizarrériáival mintegy előlegezi a két, nagyjából egyazon időben kiadott könyv (A kék tempó és a 6van9) verseit. Mintha egyetlen verset olvasnánk, egyetlen merészen érzéki és ritmusváltásaival is meghökkentő, elbűvölni akaró vallomást. Mindkét jelző jellemző: a meghökkenteni és az elbűvölni akarás is. A nagy kitárulkozást szolgálja, sokszor eredetien, máskor már-már önparódiába hajlóan.
Nézzük, hogyan is kezdődik a Vázlatok forró múzsatranszban. ,,Nyitány, avagy egy kékszemű szerető költészetet szentségtelenít, így meghagyja a múzsa felségterületeit, a költő életét megnyomorítja, mézes pokollá teszi, ezáltal nem merül feledésbe. Eközben főszereplőnk, mit sem sejtve, a líra egyik szép arcú dzsigolójaként nyomul, iszik, és feláldozza lelkét az álmatlanság bároltárán." Hosszabban idéztem, mert mélységesen jellemzőnek érzem, és a két kötetben nagyjában-egészében meg is valósul ez a furcsa költői program, a teljes, határokat nem ismerő, merészen és frivolan érzéki kitárulkozás, amelyhez foghatót nő költőtől nemigen olvashattunk idáig. Varga Melinda nem ismer tabukat, vágyairól, érzékiségéről vall, egy nagy szerelem ellobbanó lángjában, időnként kétségtelenül provokatív módon és modorban, de eredetien. És tudatosan törekszik is az eredetiségre, hogy a sok verssé tördelt egyetlen vers nem válik monotonná, őszintesége szavatolja, és időnként felpörgő formai játékai. ,,Újra egy / pocsolyaszagú reggel / tegnap óta / semmi nem változott" — írja Színes hangulatok című versében, de két kötete egybehangzóan bizonyítja, hogy igenis változott, pillanatról pillanatra, óráról órára, napról napra változik minden. S a változások lázában érlelődik újra és újra a ,,kék tempó", a szerelem, amelyről mindent el akar mondani, és sokat el is mond. ,,Hús ajkam hiába őrzöm neked / Hervadt szerelmünk százast sem ér már / ha csallak, hát ne vedd zokon, férfi / Vagy, s gyenge, szoknya alá való" — írja dacos költői énjeire nemigen jellemző versében, de ugyanebben a sorozatban közvetlenül utána olvasható, hogy: ,,Mégis szép arcod idézik ritmusok / S néhány ledér verses lépték, hisz tudod / Hajnalom nélküled alkalmi érzés / A napest jajong" — mindez jelzi a regényszerűvé formált nagy szerelmi történet két végletét is, e két pólus között zuhog az olvasóra ez a szentimentálisnak nem mondható szerelem, számtalan változatban és igen eredetien, minden túlhabzó vallomásával, bizarr képeivel és erőszakos gátlástalanságával együtt.
Hogy mindez hogyan folytatódik, és folytatódik-e, folytatódhat-e egyáltalán, ezután válik el. De a nagy érzéki vallomás megkezdődött. És költő jelentkezett. Ami nagy költői túltermelés idején figyelemre méltó. Itt él Sepsiszentgyörgyön. Úgy írtam egy kezdőről, mintha életmű állna mögötte. Mindez kötelez is, hiszen Varga Melinda még előtte áll. De a kihívás megtörtént.
Varga Melinda: A kék tempó. Ab-Art, 2009; 6van9. Erdélyi Híradó Kiadó. Előretolt Helyőrség Könyvek. Szépirodalmi Páholy, 2009.