Kerek volt Bereckben az emlékezés, mert kerek a Gábor Áron-évforduló
ebben az évben: 195 évvel ezelőtt jegyezte be a berecki anyakönyvbe
november 27-én a megszületett kisdedet Bogdány István plébános, aki
1813 és 1833 között volt a mezőváros lelkeinek gondozója.
Ő öntötte fejére a keresztvizet is abból a kőből faragott, reneszánsz díszítésű keresztelőmedencéből, melyet ma is ott őriznek a Szent Miklós-templom hajójában. A vasárnap délelőtti szentmise előtt a 160 éve halott tüzér őrnagy és forradalmár emlékére is szólt az a nagyharang, amelyet 1775-ben öntött formába Tartler János, a Cenk alatti város kiváló harangmívese. A berecki nagyharang azóta is „lelki enyhülésre” hívja a helybelieket s az ágyúöntő emlékét kereső zarándokokat.
Az emlékező szentbeszédet mondta és a misét celebrálta nt. Máthé Ferenc plébános, szentszéki tanácsos, a fohásznyi rövid emlékbeszédet pedig Tibád Sándor nyugalmazott történelem szakos tanár, Bereck ismert helytörténésze. Akárcsak Orbán Balázs, Bereck nagy szülöttét az antik Spárta hős királyához, Leónidaszhoz hasonlította.
A szentmise után a főtéri egész alakos szoborhoz vonultak a hívek, ahol az egyháztanács elhelyezte az emlékezés virágkoszorúját. Háromszék keleti kapujának előterében felhangzott — immár két évtizede szabadon, hangosan — a miatyánk és a székely himnusz.