Ami a nemzeti ünnepen a temesvári opera előtti téren történt, erősen emlékeztetett az eredeti román demokrácia előző harcos esztendőinek utcai eseményeire.
Ugyanolyan eltorzult arcokat lehetett látni, mint akkoriban, üvöltöző, emberi mivoltukból kivetkezett alakokat, akik láthatóan minden áron balhét akartak, miközben a temesvári operában folyt Mircea Geoană, Crin Antonescu és mások részvételével a kampányrendezvény.
A tömeget végül könnyfakasztó gránátokkal fékezték meg, igaz, ennek tényét egy bűbájos temesvári rendőrségi szóvivő tagadta, mint ahogyan azt is, hogy valamiféle balhé lenne. Miközben előttünk pörögtek a képek, feldühödött férfiak valami választási transzparenst rúgtak és téptek, de nem bírtak vele, és egy szenvedő arcú lány beleüvöltötte a mikrofonokba, hogy bűnözők!, félreérthetetlenül a dolgukat végző rendfenntartó egységekre célozva, a szóvivő meg akart nyugtatni mindenkit, hogy semmi különös nem történt, néhány száz ember tüntet, és ehhez joguk van.
Az esemény — mintha tényleg visszafordult volna az idő sokat emlegetett, ám nem is létező kereke — a hadrévi cigány házak felgyújtását közvetítő képsorokra emlékeztetett. A kép előterében egy hivatalos ember igyekezett megnyugtatni az egész országot, de legalábbis azt a részét, aki a helyszíni közvetítést nézte, hogy helyreállott a rend, a háta mögött, mintegy szavainak ellentmondva, sőt, zenei hasonlattal aláfestve azokat, lobogtak a felgyújtott házak, és sivalkodó cigányok menekültek a szélrózsa minden irányába.
Hogy kik is tüntettek ilyen eredeti módon Temesváron a forradalmár város meggyalázott szellemének védelmében, nem derült ki, noha a város polgármestere, de más jelen lévő politikusok is félreérthetetlenül arra céloztak, hogy a Demokrata-Liberális Párt szervezte a tüntetést. Ezt a párt (az esti televízióműsorokban megszólaltatott) képviselői tagadták. Boureanu képviselő — akit alaposan felcsigáztak az események, és hetek óta a mogulok tévéiben folytatja harcát a hazugságok ellen szeretett elnöke, Traian Băsescu védelmében — kivetkőzve önmagából vigyorogva kiabálta, szokása szerint senkit sem engedve szóhoz jutni, hogy Geoană és stábja rosszul választotta meg a helyszínt, semmi szín alatt nem kellett volna Temesvárra kampánygyűlést rendezni, a város még jól emlékezik hősi múltjára és Iliescu neve... Nem folyatjuk, nem érdemes. A kommunizmus elleni harc, húsz évvel a bukás után, újra fellángolt Romániában, mely ország látnivalóan keresi múltját, de polgárai nem találják, mert a kommunisták egyfolytában félrevezetik őket. Kormány nincs. A csőd közeleg. Le a kommunizmussal!...