Szenny. Könny. Röhej. Rágalmak. Őrjöngések. Hazugságok. Ha valakinek kötélből vannak az idegei, és kibírja az egész, tévékben folyó vásári komédiát, megtudhat egyet s mást a mioritikus térből a virtuális térbe átkeveredő román néplélek rejtelmeiről. A tudás pedig hatalom!… És ezt már a régi görögök megmondották, akik úgyszólván mindent tudtak, ami tudható, legalábbis az emberről, az azóta eltelt évezredekben a technika és a tudomány fejlődött ugyan — a katona most tankba és repülőre ül, nem harci szekérre, hogy egyébről most ne is beszéljünk —, az ember, legalábbis a természete, nem!
Összegezzük, mit is tudhattunk ez idáig meg.
Băsescuról, hogy verekszik, bár utóbb kiderült, a felvételt meghamisították, hogy tudott Hajszám szökéséről, s elő is segítette minden idők legveszélyesebb román terroristájának szökését. Azt, hogy az arab milliomos pénzével és a túszokért cserébe Irakba küldött négymillió dollárral mi lett, még ugyan nem, de csak idő kérdése. Még hátravan egy boldog nap a választásokig.
Geoanăról kiderült: nem tudni, miért, de nem is egyszer, hanem ebben az évben immár háromszor járt Moszkvában, titkos utakon, legutóbb november 21-én! Nyilván, a Băsescuhoz hasonlóan ismét démonizált Ion Iliescu küldte, hogy adja el az országot az oroszoknak. Iliescunak ugyan Geoanăról nem is olyan régen még az volt a véleménye, hogy prostănac (marhácska, butácska, ostobácska), de ez nem számít. Húsz éve, amikor (mert ezt is most tudhattuk meg a B1 tévé Naşul című műsorának szupertitkos felvételeiből) átejtőernyőzte a liberális pártba a nemzetmegmentő front szépreményű ifjú harcosait, Tăriceanut és Patriciut, ugyan még az volt a véleménye, hogy nem adjuk el az országot. Azóta ez változott volna? Akkor azon kesergett, hogy nincs hazai tőkés, azóta megjelent a színen. És ha nem eladni ment a hazát Moszkvába Geoană, akkor miért tartotta titokban?! Emlékezzünk, novemberben három napra szabadságot vett ki, s eltűnt, mint a beteg szamár a ködben. Mire gondolt, utazása titokban maradhat, ebben a boldog(talan — mindez csak átmenet, leszünk mi még boldogok, lesz még szőlő és lágy kenyér! Le a kommunizmussal!) országban, ahol mindenki mindenkiről mindent tud, még azt is, ami soha nem történt meg, csak az állandó szcenáriókat álmodó agyakban.
Megtudtuk még, hogy a politikusok idegesek, de a mogulok még idegesebbek. Hogy nemcsak hatalmi harc folyik, hanem közvetve ugyan, de kíméletlen érdekek közötti küzdelem is. Egyeseknek jól jönne, ha Băsescu maradna, másoknak persze az, ha Geoană jönne, és akkor az övéi is megint a Nagy Országos Húsosfazék köré kerülhetnének. A nép, az istenadta nép pedig választ. Mert élet a választások után is lesz. Sőt!… Hogy szőlő és lágy kenyér mikor, nem tudni, nem vagyunk jósok.
