Megérne egy kimért, érvekre és nem érzelmekre alapozó vitát az elnökválasztás második fordulójára javasolt Tegyük közösen láthatóvá Székelyföldet! felhívás. A kezdeményezők, illetve az internetes támogatók (autonomia.kerekasztal.ro) azért alakítanák autonómia-népszavazássá az elnökválasztás második, december 6-i fordulóját, mert az ,,olyan döntési helyzet elé állította Székelyföld lakóit, amely megosztja a székelységet, de továbbra sem kínál választ a többször, több módon is megfogalmazott közösségi igényre". Ezért minden székelyföldi szavazónak azt javasolják, ne a két jelölt valamelyikére voksoljon, hanem a szavazócédulára írja rá az Autonómia szót, és arra pecsételjen.
Bár az autonómia akarva akarható, sőt, követelhető, a romániai elnökválasztás második fordulója csak arról szól, ki lesz az elkövetkező öt esztendőben az ország államfője. Akár tetszenek a jelöltek, akár nem. A szavazatok ezt döntik majd el, s nem mást. Választójogi értelemben ez a szomorú vasárnap erről szól. Másrészt, amikor erdélyi magyar ügyről beszélünk, jó lenne látni azt is, hogy bár szívünk csücske, de nem kizárólagosan csak a Székelyföld a tét. Jól ismert ugyanis a tézis: a nemzet lelkiismerete a szórvány. Talán erre is utal egy internetes hozzászóló, aki azt írja: ,,Tegyük közösen láthatóvá a Szilágyságot (is)! Ezért írom alá a felhívást, habár csak a székelyeknek szól. Ügyesek vagytok, ti, székelyek, de ugyanakkor egy kicsit rövidlátók is: ritkán láttok tovább Székelyföld mezsgyéjénél. Pedig azon túl is élnek (még) magyarok, azok is igényelnék az autonómiát, ha nem is tehetik olyan hangerővel, mint a tömbmagyarok."
Higgadtan, földtől nem elrugaszkodottan töprengve a harmadik utat hirdető felhívás tévútnak tűnik. Meddő gondolat, amely nem vezet sehova, ez az az út, amin nem érdemes elindulni. Mert mi történik, ha így voksolnak, mi a végeredmény? Hiszen nem pontosítható, hányan szavaznak most az autonómiára. Szóval, autonómiára szavazni az elnökválasztáson: az efféle, közösséget megszólító felhívás inkább pihent agyú ötlet, mint eredménnyel kecsegtető alternatíva. Valós érzelmekre alapozó manipulációnak is nevezhetnénk, hiszen közismert az autonómiaigény, de azt szerencsésebb világosan és egyértelműen, méltósággal kifejezni, nem az analfabéta nevetségesség kockázatát magán hordozó, megszámlálhatatlan voksokkal.
A jelenlegi, zsűri nélküli gyermekrajzverseny helyett érdemes felidézni a Székely Nemzeti Tanács által 2006. december 16. és 2008. februárja között lebonyolított autonómia-népszavazást, melynek figyelemre méltó eredménye (254 település 209 304 szavazatra jogosult aláírója nyilvánított véleményt, és 207 864 — vagyis 99,31 százalékuk — igent mondott az autonómiára) sokkal erőteljesebb, egyszersmind ez a határozott bizonyíték e térség lakóinak autonómiaigényére. Ki érvényesíti e fegyvertényt, ki viszi tovább, ki küzd az autonómia-népszavazást szabotáló önkormányzati vezetők, pártpolitikusok önkénye ellen? Valóban láthatóvá tehető a Székelyföld: szemétkosárba kerülő, érvénytelen szavazatok helyett életképes, cselekvő önkormányzatokkal, munkahelyeket teremtő magyar vállalkozókkal, következetes és nemzethű vezetőkkel.
