Hadd bizonyítsák az üzletemberek, hogy valamiért tudnak áldozatot is hozni, valamiben tudnak segíteni. És azt is tudjuk, hogy az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol megfogalmazták az aranyigazságot, mely szerint a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára, továbbá hogy a sport a helyi nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, s mint ilyen, létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.
Hogy a fentiek megfogalmazásával nem szórakozott az unió — de nem ám —, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a december 1-jén életbe lépett új alapokmánya, a Lisszaboni Szerződés, mely az unió történetében először jogi alapot teremt a sport számára. A 6. és 165. cikkek kiemelik a sport fontosságát az unión belül, elismerik sajátos természetét, és deklarálják, hogy a sport támogatása közösségi célkitűzés. Ez azt is jelenti, hogy a sport egyre komolyabb szerephez jut a nevelésben és a szociális integrációban. Tehát tagadhatatlan a sport szerepe és hatása a társadalomban, a fiatalok sorában.
Adott tehát az újabb lehetőség a sport számára, csak élni kell vele. Más szavakkal fogalmazva, a labda fel van dobva, ott pattog a mi térfelünkön, rajtunk a sor, hogy megjátsszuk, vagyis a szerződés kínálta jogi kereteket megtöltsük tartalommal!