Egy rendkívüli híres cigány volt Koszti József. Prímásként került Uzonba, méghozzá egy román hegyi faluból, Dobollóról. Onnan hozta magával, és tette magyarrá a Costică keresztnevét. Ennek az életrevaló román cigánynak kocsmája volt a falu központjában, saját háza és saját zenekara. Tehát a falu elfogadott polgára. Jól gyarapodott, hamarosan kuglipályát épített a hosszan elnyúló telekre. A kuglizást kedvelt vasárnap délutáni szórakozássá tette urak és gazdák számára, magának pedig újabb jövedelmet szerzett vele. Ravasz játék a tekézés, éppen kocsma mellé való: a játékosok izzadnak, pótolni kell sörrel, borral. Felesége, Ilonka néni tartása is tekintélyt sugalló lett, erélyes, barna asszony, mellette az ura sovány, beteges és gyámoltalan, akit az ital, az éjjelezés el is vitt hamar. Kosztiné árusított először fagylaltot Uzonban, ő főzte, fagyasztotta, mérte az udvar végében, a lakóháza előtt. Fagylaltos kocsiját fogadott árussal kiköltöztette a közeli főtérre is, ami nálunk közönséges piac volt, mivel akkoriban még ott tartották az országos kirakóvásárokat, négyszer esztendőnként.

Koszti néni olyan eréllyel irányította a fagylaltárust meg a házi cselédet, mint bármelyik székely nagyasszony. Koszti Jóska és felesége úri cigány volt a hajdani Uzon községben.

Cigánysors napjainkban

Jelenleg az uzoni cigányok sorsa, életformája gyökeresen megváltozott. A ’89-es ,,fordulat" előtt sokan a kollektív gazdaságban dolgoztak mint állatgondozók. Miután a kollektív gazdaság és az állami gazdaság megszűnt, rákényszerültek új munkalehetőségek felkutatására. Magyarország már a 90-es évek elején sok erdélyit foglalkoztatott (főleg az építőiparban). Ide vándoroltak át, élvén a kétlaki életet. Hol ott, hol itthon. Asszonyaik kereskedéssel, úgynevezett csencseléssel próbálnak pénzt szerezni. Sokan üzletelnek, vannak, akik most is építenek, vannak tanyán dolgozó állatgondozók.

Amint említettem, életformájuk nagyon megváltozott. A hajdani füstös cigány putrik helyén csodaszép házakat emeltek, igényes kapuval, kerítéssel. Szobáikban tisztaság és rend fogad a legtöbb helyen. Gyermekeik rendesen járnak iskolába, vannak esetek, ahol csak V—VI. osztályig. Vallásuk nagyrészt református, és gyermekeiket büszkén küldik konfirmálni. Szép, székely ruhában, uzoni hagyományt ápolván. Volt eset, hogy olyan konfirmációs ünnepséget is tartottak, amelyen 80—100 közötti meghívott vett részt, gazdag ajándékokkal halmozván el az ünnepeltet. Igyekeznek felzárkózni a székely nép viselkedési normáihoz. Több helyen láttam már, hogy székely kaput állítottak a csúnya és ízléstelen pléhkapuk és kerítések helyett. Az iskolában a gyermekek nem tesznek különbséget faji hovatartozásuk miatt, elfogadják őket játékban, szórakozásban egyaránt.

Az eltelt harmincöt év alatt, amióta pedagógusként dolgozom, volt olyan esetem is, hogy a cigány nemzetiségű tanulóm egy évharmad szorgalmas tanulás után 7,50-ről 8,20-ig tudta magát feltornázni. Ezzel már rangos helyet vívott ki osztálytársai, tanárai előtt.