Márton napja után már a fű sem nő, de talán ez az időszak a leginkább alkalmas arra, hogy fejlesszük tudásunkat, erre mind az ifjú, mind az idősebb gazdálkodónak szüksége van. Persze, ma már az is gond, hogy kitől mit tanulunk. A szakirodalom hozzáférhető, de nagyon drága. A szaktanácsadás nagyon fontos és olcsó is, ám időbe kerül elérhetősége. Legolcsóbb és leghozzáférhetőbb az internet, rádió-televízió, aminek azonban egy a hibája: az ocsút a polyvából ki kell válogatni, tudni kell a haszontalan információt megkülönböztetni a hasznostól.
A szakosodás, az integráció számos olyan új kihívással jár, milliónyi információval, mely nélkül nincs már sem fejlődés, sem megmaradás. Ugyanakkor az évszázados tapasztalat nagyon jó, de nem elégséges. Ha jövőt akarunk, a múltat nem szabad ugyan felejteni, de a jelenben kell élni.
Az intenzív gazdálkodási forma és a bio között nem akkora a távolság, ahogy eddig igyekeztek bemutatni. Egyedüli alapvető szempont: csak úgy érdemes termelni intenzíven, de bióban is, ha gazdaságos. Saját használatra lehet kedvtelésből, a gazdaságosságra való odafigyelés nélkül is termelni, a piacra csak gazdaságosan szabad.
Ezért, ha eredményt várunk, kötelező az előkészítés, a jó mag, a jól elkészített magágy, majd a megfelelő technológia. Manapság a legnagyobb harc a mezőgazdaságban a fenntartható fejlődésért folyik, és nem feltétlenül a mennyiség fokozásáért. Egy egészséges termék, amely követhető a magtól egészen a fogyasztóig, jó is, szép is, de főként nem káros az egészségre. Sajnos, ez nálunk még nem így van, minden mocskot el akarnak és el is adnak nekünk. Sokáig azonban ez az állapot nem tartható. A kitartó és becsülettel elvégzett munka meghozza gyümölcsét.
