Hét végén családiasan bensőséges ünnepség színhelye volt Csíkszeredában a Székelyföld szerkesztőségének új székháza — Tudor Vladimirescu utca, 5. szám —, átadták az idei Székelyföld-díjakat, a Bicskadíjat, bemutatták a 2010-es Székelyföld Évkönyvet és létrejött a Romániai Írószövetség Székelyföldi Kirendeltsége.
Az idei Székelyföld-díjasok: Katona Lajos (Kolozsvár), Pécsi Györgyi (Budapest), Vári Attila (Budapest), a Székelyföld Bicskadíjának boldog tulajdonosa Szálinger Balázs is. A Székelyföld szerkesztőségének díjazottjai a rangos kitüntetést a folyóirat idei lapszámaiban közölt műveikkel érdemelték ki.
A közel félezer oldalas Székelyföld Évkönyv 2010 (Hargita Kiadó, Csíkszereda, szerkesztette Molnár Vilmos és Lövétei Lázár László) a Székelyek a történelemben témát járja körbe, a kötet huszonnégy tanulmányát tizenhárom év Székelyföld-terméséből válogatták össze, az évkönyv a székelység történetének legújabb kutatásokra alapozott sűrítménye, új kutatási szempontokat érvényesítő összefoglaló munka, amely a továbbiakban megkerülhetetlen forrásként vonul be, hinni merjük, a szakmán túli érdeklődők körébe és az iskolai oktatás háttéranyagai közé is. A székelység eredetét Kristó Gyula mutatja be, Szőcs János A románok megtelepedése, román falvak kialakulása Csíkszékben címmel közöl izgalmas értekezést (házi olvasmányként is ajánlanók azoknak, akik újabban ordibálni hozzánk járnak, és fő jelszavuk: Székelyföld ősi román föld), Csóti Csaba az 1916. évi román támadás menekültügyi következményeit boncolja, Gottfried Barna A Székely Hadosztály, 1918—1919-es hősies és tragikus utóvédharcait eleveníti fel, amikor is két front közé szorítva nemcsak az Erdélyt elözönlő hódítókkal, hanem a kivörösödött Budapesttel is szembe kellett szállniuk.
Az évkönyvben való tallózás csupán ízelítő abból az olvasmányos anyagból, amely az évtizedeken át tabuként kezelt, elferdített, meghamisított és letagadott témákat teszi elérhetővé, és egyben jelzi a Székelyföld folyóirat krédóját és irányultságát, amely az egész magyar nyelvterület legsikeresebb folyóiratai közé emeli.
Végső soron ezt az irányultságot fogalmazzák meg a most odaítélt díjak is: a kitüntetettek lakóhelyük szerint Kárpát-medenceiek, de szellemi kötődésük révén ízig-vérig erdélyiek is.
Jegyzetünk felvezetőjében az új szerkesztőségi székhely, a díjazottak és az évkönyv bemutatásának familiáris jellegét emeltük ki. A Székelyföld a csíkszeredai tapstér betonerődítményéből költözött új székhelyére, amely egy családi otthon meghittségét is sugározza. A székely kapus ingatlan költséges felújítását felerészben Hargita Megye Tanácsa támogatta.
Minden erőltetettség nélkül mondjuk, annak is van mindannyiunk számára üzenete, hogy ebben az új székházban alakult meg a Romániai Írószövetség Székelyföldi Kirendeltsége, mintegy jelezve a térség szellemi önállósodásának olyan törekvését, amely székhelye szerint lokális, témáit tekintve specifikus, kisugárzására nézvést egyetemes, kontinenseket átfogó vállalkozás. Egyébként Ferenczes István költő-főszerkesztő, az Írószövetség Kirendeltségének vezetője személyiségével is ennek a kisugárzásnak a letéteményese.
