Külön világ-e Székföldje?

— Mi nem tartozunk sem Székelyföldhöz, sem Erdővidékhez, sem pedig Barcasághoz, külön sziget vagyunk, foltocska a megyetérkép szélén — keresgette a kifejezéseket Czintos György, aki a kánikulai meleg idején szobájának hűvösében böngészgette napilapunkat, s hogy mennyire igaza van, arra még azt is felhozta, hogy Hidvég magyarsága egyáltalán nem vagy nagyon gyengén képviseltette magát a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján. Állításával mintha a helyi közállapotokra célzott volna, arra, hogy Székföldjén lassabban, nehezebben haladnak a közjót szolgáló események, munkálatok, mint benn, Háromszéken.

Czintos Györgyöt mint a helybeli erdő-közbirtokosság elnökét kerestük fel, aki elsőként a sorvadó mezőről beszélt, a lassan ölő szárazságról, s a nyomor szülte cigány invázióról. Egy este nyolc kecske lucernáját lopta el tőle egy helybeli roma. ,,Ez tizenöt mázsát jelent, s a károm tízmillió régi lejnél több! Sajnos, ebből semmit sem tudtunk visszaszerezni. Eléggé kockázatos, ha az ember maga akarná őrizni terményét a mezőn. Én nem mondom, hogy a hivatal és a rendőrség nem ellensúlyozza, de az nem elég. Megyei szintű felügyeletre is szükség lenne, hogy elkerülhessük a még zajosabb napokat. Nem is annyira az idősebbek lopják a mezőt, hanem 15—16 éves suhancok. Kiskorúak, s könnyebben kikerülik a törvényt. Annak, aki az én lucernámat lopta el, van saját lucernaföldje, bár megtaláltuk a rendőrrel nála a kóstot, azt kérte, bizonyítsuk be, hogy nem az övéből kaszálta. Fél a nép, fél az idősebb ember, s lassan öli a méreg és a tehetetlenség, hogy pénzen és áldozatok árán megteremtett, szárazság sújtotta kevés termése is lopás tárgya!"

A falu református lelkésze elmondta, hogy ittas állapotban lévő cigány fiatalok törtek-zúztak az egyik egyházi ingatlannál, s mert felelőségre vonta őket, a legtrágárabb szavakkal illették, megfenyegették. Isten őrizz az apácaihoz hasonló eseményektől — mondták a helybeliek. Czintos György elmondta, hogy ,,a két világháború előtt alig volt cigány Hidvégen. 1940—44 között Árkoson volt néhány család, de a kakastollas csendőrök s a falu elűzte. Nem volt, ahol megtelepedniük. Hidvégen egy román bíró volt, s az beleegyezett, hogy ott letelepedjenek."

— A falu bejáratánál vártuk a sötétedés idején bejövő cigány szekereket a két helyi rendőrrel — mondta Horváth Miklós polgármester. — Egy este hét kaszát koboztunk el, s másnap a rendőrségen kellet tisztázniuk magukat. Kifogást találni könnyű, bírságolni — ha nincs konkrét bizonyíték — nehezebb. Miből fizessen bírságot az a cigány, akinek nincsen keresete? Mit ér a károsult, ha bebörtönzik a cigányt?

Hidvégen, az említett Székelút két oldalán kiterjedt román anyanyelvű cigány negyed alakult ki. Számuk — becslések szerint, mert a népszámlálás alkalmával mind románnak vallották magukat — Hidvég lakosságának felét teszi ki. A polgármester elmondta, a telepen egyiküknek sincsen építési engedélye. Terjed a negyed, s már olyan helyre is építettek, amely magántulajdonban van. Nemcsak helyi, székföldi jelenség is a romák terjeszkedése, sem Árapatak önkormányzata, sem Bölön, sem Székelyszáldobos nem tudott eddig megnyugtató állapotot teremteni. A romakérdés nem etnikai jellegű, ezt sokan meg kellene hogy értsék. A cigánynak mindegy, hogy kitől lop, magyartól vagy romántól: lovának, családjának ennie kell. A gyomor az úr! Nos, ezért az állam is felelős...

— Valóban megyei szinten, ha kell, országos szinten kellene ezt a dolgot rendezni — tette hozzá Józsa Géza állattenyésztő vállalkozó. — A romák irányában is szigorúan érvényesíteni kellene a törvényt!

Meddig dirigál még Bukarest?

— Sikerült-e újabb lépéseket tennie a birtokosságnak legutóbbi találkozásunk óta? — kérdeztük Czintost, aki összesen 567 hektár erdővagyon bajainak jó ismerője.

— Igen. A baj az, hogy még van 31 millió régi lej adósságunk az erdészettel szemben. Arra kértem a Barótra költözött olaszteleki erdészetnél Prahoveanu mérnököt, hogy bélyegezzenek nekünk olyan minőségű fát, hogy annak árából törleszteni tudjuk adósságunkat: fenyőt és műfának való bükköt. Ennek ára tehát nem a tagok zsebébe fog menni. De van most 109 köbméter lebélyegzett fánk, a bélyegezés folytatódik. Van még kb. 200 köbméternyi olyan fa, amit ki kell bélyegezni. Mind a kettőből osztunk a tagoknak, akik a tavaly igényeltek, és nem kaptak. Ha lesz felesleg, minden tag sorra kerül: két métert tudnánk adni egy hektár erdőbirtok után. Ígéretet kaptunk Munteanu mérnöktől, aki Sepsiszentgyörgyről intézi dolgainkat. Beültettünk egy jó területet, de annak munkadíját, az őrzést, a tanáccsal szembeni adókat fizetni kell. A kezünk egyrészt meg van kötve. Azt nem értem, hogy ha nekem van hivatalos üzemtervem tíz esztendőre, amit jól megfizettem, szakfelügyelet is van, akkor miért kell igazodnom a Bukarest által megállapított kvótához? Mi ez, ha nem centralizmus? Lehet a kvóta kevesebb vagy több, mint amennyit az üzemterv megenged? Én az üzemtervet tartom irányadónak. Minket erdő-legelő ügyben is sújt a szárazság. 193 hektárnyi legelőt adtunk bérbe, hektárját 50 új lejért. Félő, hogy az aszályra hivatkozva újból egyezkednünk kell a bérlővel. No, itt kezdődnek a bajok...

Mit ér a pénz, ha nem költik el?

Induló megbeszélésbe cseppentünk, ahol Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő a helyszínen tisztázta a helyi oktatási intézmények tervezett munkálatait, elmarasztalta az illetékeseket, önkormányzatot és iskolavezetést a helyben topogásért, a lemaradások, késedelmek miatt.

Egyedül az ún. kicsi iskola feljavítására van remény — állapították meg. A legnagyobb baj az, hogy a községhez tartozó nyáraspataki iskola és óvoda közös épülete elképesztően rossz állapotú, s bár van rá pénz, javítására szerződést sem kötöttek még, s nyakunkon már a tanévkezdés. Tulajdonjogi kérdések várnak tisztázásra a hidvégi óvoda és a központi iskola korszerűsítésre vagy egy új iskola építése ügyében.

Sajnos, a megyében nem Hidvég az egyedüli község, ahol lemaradások vannak — tájékoztatott a helyszínen Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő. — Hidvég három hónapja pénzt kapott a kormánytól az iskolák felújítására, szakemberhiány, a jogi procedúrák nem teljesítése miatt egy helyben tapodnak. Mivel a polgármester jelezte, hogy itt még semmi nem történt a beruházások tekintetében, kiszálltunk, hogy a legmesszemenőbben támogassuk a folyamat beindítását. Sajnos, a helyi tanács az elmúlt négy év alatt nem telekkönyveztette a szóban forgó ingatlanokat, ami pedig feltétel a beruházások beindításánál. A központi iskola épületeinek egy részét az állam visszaszolgáltatta a tulajdonos református egyháznak, és itt a bérbeadás-bérbevétel körülményeit kellett újratárgyalni, mert a helyi tanácsnak nincs akkora pénzügyi kapacitása, hogy tetemesebb bért fizessen. Véleményem szerint a két fél közötti hosszú távú bérbeadási-bérbevételi szerződés lehetőséget teremtene arra, hogy kormánypénzeket hívjunk le, és mi, a tanfelügyelőség, felújíttassuk az épületet olyanképpen, hogy feljavítási árát beszámíthassák majd a bérbeadási-bérbevételi árba.

S mert a megbeszélésen jelen volt a két polgármester, a jegyző és a könyvelő, Tampa Nicoleta iskolaigazgató és t. Nagy János helybeli lelkipásztor, az útbaigazítás megtörtént, a hivatalos intézkedéseket meg kell indítani.

— Kormányhatározat szabta meg a legmagasabb bért, egymilliárd régi lejt, amit mi, az egyház kérhettünk ezért az ingatlanért — tisztázta a dolgokat a lelkész. — Tanácsülésen bejelentettük, hogy mivel az önkormányzat pénzügyi lehetőségei korlátozottak, a bérnek csak a felét kérjük. Sajnos, elzárkóztak, egyezségre nem jutottunk, kapcsolatunk az önkormányzattal nem felhőtlen, s a presbitérium határozott: törvényszékre adtuk az ügyet. Nyitottak voltunk-vagyunk a tárgyalásokra. Örvendek a főtanfelügyelő asszony javaslatának, elfogadhatónak látom. Megjegyzem, egyházunknak még tizennégy hektár jó minőségű szántóterülettel adós a helyi földosztó bizottság, amit másoknak osztottak ki.

Vezetik a vizet, tataroznak

— Halad az ivóz vezetése a községben, s mert megkaptuk az engedélyt, a Valdek cég folytatja a Barcaföldvár felől erre tartó nemzetközi útszakaszon is a fővezeték lefektetését. A kutak elkészültek, megrendeltük a búvárszivattyúkat, villanyáramot vittünk a kutakhoz, következik a szivattyúk beszerelése — részletezte a polgármester. — Most a kultúrotthont tatarozzuk. Saját erőnkből végezzük, a szociális segélyben részesülőkkel együtt. Rendbe fogjuk tenni a nyárasi iskolát is. Más helyre költöztetjük onnan a körorvosi rendelőt, ott is javítjuk a kultúrotthon tetejét.

Megtudtuk, hogy az öregotthon a megyei tanács gondozása alá került. Most száznégy lakója van, várakozási listán is vannak jelentkezők. A déli kánikulától féltek az öregek, árnyékba húzódtak. Látogatásunk alkalmával javában folytak a külső szigetelési munkálatok, modern nyílászárókat szereltek.

— Jöhet az ősz, a tél — mondták az öregek. — Ki tudja, ki éri meg? Ezt jól rendezte az Úr, hogy senki sem láthatja a holnapi napot! Itt csak az érzi jól magát, akit nem öl a honvágy. Akit öl, annak az Isten jót adott... Fazakas Ilonka néni például olyan jól érzi magát, hogy hátrahagyta, ,,ha meghalok, mert én hidvégi földben is jól érzem magam, családommal sem muszáj tudassák, hogy kivittek a temetőbe!"

Valaki a Háromszéket tartotta kezében, mint mondta: már azzal is megelégszik, ha a címeket el tudja olvasni. ,,Ha az elhalálozásokat betűzgetem, otthon járok…"