Hasznos szakmai kiránduláson vettek részt a háromszéki szaktanácsadók a múlt hét végén. A francia húsmarhatartó céget meghívták a júniusi megyei szarvasmarha-kiállításra, akkor Thierry Kolb, a tenyésztelep aligazgatója és főnemesítője járt itt, most viszonozták a vendéglátást. Így volt alkalmuk a háromszéki szakembereknek megismerkedni a húsmarhatartás gyakorlatával annak bölcsőjében, és általában az elzászi mezőgazdasággal.
A francia nemesítő telep ez évben ünnepelte fennállásának 50. születésnapját, és immár tizenkettedik alkalommal szervezték meg a Charolais Nemzetközi Nyílt Napokat a walbourgi uradalmon. A nemesítő telep tulajdonosa, Ernest Hoeffel az idén számos országból hívott meg szakembereket és gazdákat a háromnapos rendezvényre: belga, német, osztrák, ír, észt, lett, litván és romániai küldöttek látogattak Franciaországba. A telep az európai főváros Strasbourgtól mintegy harminc kilométerre található, így a házigazdák a Európai Parlament meglátogatását is belevették a programba. Ugyanakkor az itthoni meghívottak kérésére több, más húsfajtájú telepet is meglátogattak. A telepen kizárólag charolais fajtájú teheneket tenyésztenek, mely a statisztikák szerint a húsfajták között világelső, több mint hetven országban tenyésztik tiszta fajtában, vagy használják ipari keresztezésekben. A fajtát hivatalosan 1864-ben ismerték el, és azóta folyik a komoly törzskönyvvezetés. Az ősi változat a maihoz képest izomszegény, vegyes hasznosítású és tarka színű volt. Elsősorban húsáért tartották, azonban fejték és igázták is. A XVIII. századtól kezdték igás tulajdonságait fejleszteni, így a nagyobb igaerő érdekében nemesítés indult a testnagyság növelésére. Később a koraérésért egy angol fajtával, a shorthornnal nemesítették. Ez a keresztezés a koraérés (ivarérés) mellett nagyobb faggyúsodást eredményezett, és egységessé tette a fajtában a fehér színt. A XIX. század közepétől fajtatiszta tenyésztés keretében erőteljes és sikeres szelekciót folytattak a faggyú mennyiségének kiküszöbölésére. A törzskönyvvezetés elindítása után egyre inkább a hústermelés került előtérbe. Tenyészcél volt a húsformák javítása, az izomzat növelése, a kevés faggyú, a lábak rövidítése, vigyázva arra, hogy a jó legelőkészség megmaradjon. 1952 óta működik a termelés-ellenőrzés szervezete. Ezt a munkát mindenütt az ország területén ellenőrző szövetkezetek végzik a fajta neversi központjának útmutatása szerint. Ma már a charolais-t világfajtának tekinthetjük, az első charolais marhát már 1885-ben exportálták, azóta a világon szinte mindenhova eljutott. Főleg a második világháború után növekedett meg e fajta hatása a világban a műszaki fejlődés, a szállítás és a sperma mélyhűtésének megoldása révén. Ma már jelentős állományok vannak ebből a fajtából az összes európai országban (egyelőre csak Románia képez kivételt), az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Oroszországban és a szovjet utódállamokban, de Dél-Afrikában és Ausztráliában is. Az export 1968-tól vett nagy lendületet, ekkor engedélyezték ugyanis a fajta használatát az Egyesült Királyságban, és ezzel szabad út nyílt a Brit Nemzetközösség országaiba. Angliában jelenleg is a húsmarha-keresztezések, -termékenyítések nagy hányada charolais spermával történik. A fajta jellemzőinek egyike a teljesen fehér, esetleg krémszín, folt nélküli — a legtalálóbb elnevezés — a ,,tejfölszín". A bikák marmagassága 140—145 cm, a teheneké 132—138 centiméter. A charolais a nagy testű húsmarhafajták csoportjába tartozik. A kifejlett, átlagos tehenek 700—750, a bikák 1100—1200 kg súlyúak. Emellett kiállításokon nem ritka az 1200 kg-ot elérő tehén és az 1600 kg-os bika sem. Az anyai tulajdonságokban is jeleskedik a fajta, a könnyű ellések aránya meghaladja a 92 százalékot, tehát ezeknél semmiféle emberi beavatkozás nem szükséges. A császármetszéses szüléseket a nemesítés során sikerült majdnem teljesen kiküszöbölni, de természetesen a bika kiválasztásánál figyelembe kell venni a keresztezésre váró tehénállomány milyenségét. A franciaországi tenyésztési adatok szerint tiszta fajtában az ünőborjak 46, a bikaborjak 48 kilogrammos súllyal születnek, és 210 napos elválasztási korukig elérik a 268, illetve a 302 kilós testsúlyt. A walbourgi tenyésztelepen azonban az átlagnál jóval magasabb testsúlyt sikerült elérni, az ünőborjak hét hónapos választási súlya 306 kg, a bikaborjaké pedig 339 kg. Ugyanitt a napi átlagos súlygyarapodás a borjaknál 1600 és 1800 gramm között mozog, a hizlalásra fogott bikaborjak pedig a napi 2,2 kg-os testsúlynövekedést is elérik. A charolais nyugodt, szinte melankolikus természetével kiemelkedik a többi húsfajta közül, éppen ezért könnyen kezelhető. Ebből adódóan is a kezdő húsmarha-tenyésztőknek viszonylag kevés gondot okoz. Nem igénytelen, de tűrőképes fajta. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy szélsőséges éghajlati körülmények között is sikerrel tenyésztik pl. Spanyolországban, Mexikóban, Dél-Afrikában. Az Egyesült Államok, sőt, Magyarország egyes erősen aszályos területein is megél. Erőssége tehát, hogy magas az alkalmazkodóképessége, hatalmas mennyiségű, olcsó tömegtakarmányt képes jól értékesíteni, ugyanakkor elégséges mennyiségű tejet termel a borjú szükségletének megfelelően. A tenyésztelep bemutatására, a háromnapos rendezvény részleteire és annak tanulságaira következő lapszámunkban visszatérünk.
