,,Na ― gondolta az ember ―, majd lesz itt rend!"

Felesége a kiskapuban várta, ahogy szokta, de ő rá se nézett.

Bement a házba, az asztalon már ott gőzölgött a frissen főtt kása, de ő meg sem kóstolta.

Szegény asszony nem tudta eltalálni, mi van az urával, megkérdezte hát tőle:

— Mi baj van, édes uram?

Az meg jól leszidta az asszonyt, s kijelentette:

— Holnap te mégy ki szénát gyűjteni!

Az asszony ráhagyta. Másnap korán kelt, elsorolta, mit kell csinálni itthon:

— A tehenet megfejed, aztán enni adsz neki. A disznókat megeteted, a kotlót kiviszed, a tojásokat betakarod. Kiköpülöd a tejfelt, aztán a gyereknek is enni adsz. Végül megfőzöd az ebédet, és kihozod nekem. Kinn majd tovább sorolom, hogy mit kell csinálnod estig.

Az ember úgy gondolta, alhat még egy kicsit, s jó magasan járt a nap, mikor felébredt. Szalad kifelé, és látja, hogy a disznók kitörtek az akolból, mind feltúrták a veteményt! Ijedtében az asztalon lévő rizskását öntötte oda nekik. Aztán rohant tehenet fejni, de még meg se fejt, mikor felébredt a gyerek, s rákezdte a bőgést! Gyorsan letette a sajtárt, futott, hogy megetesse, de a tehén közben felrúgta a sajtárt, és kiborult a tej. Hej! Mérges lett nagyon, úgy fejbe vágta szegény párát, hogy az menten összerogyott.

— Hű, a mindenségit! A kotló biztosan leszállt a fészekről, a tojás meg nincs betakarva!

Szalad a kamrába, elkapja a rémülten lármázó állatot, kidobja az ablakon. Most meg nem talál semmit, amivel a tojásokat letakarhatná. Gondol egyet, ráül a tojásokra.

De a kotlót nem győzte várni, felállt a tojásokról, hogy behozza, és ahogy hátranéz, látja, hogy üres a kotlófészek! Jobban megnézi, hát a tojások mind a nadrágjára ragadtak!

— A tejfelt is ki kell köpülni! ― jut az eszébe. ― A tejfeles üveget felkötöm a hátamra, és amíg főzök, szépen vajat köpülök belőle.

Indul is, hogy vizet húz az ebédhez, de ahogy lehajol, a tejfel a nyakába csurog, onnan a kútba.

— Egye fene! Legalább nem kell bajlódnom véle!

Mikor visszamegy, hallja ám, hogy bőg a tehén. Körülnéz, hol talál hamar egy kis füvet neki. A háztetőn lát egy keveset. Na, jól van, fog egy kötelet, ráhurkolja a tehén nyakára, a másik végét leengedi a kéményen, majd a derekára köti. Húzza teljes erőből. Egy darabig ment is a dolog, de a tehén visszaesett, őt meg a kéménybe rántotta.

Az asszony a szénagyűjtésben nagyon megéhezett, nem győzte várni az étellel az urát, fogta magát, és hazament.

Mindjárt látta a nagy rendetlenséget, csak az urát nem találta sehol. Gyorsan elvágta a tehén nyakán a hurkot, s ahogy visszamegy a házba, észreveszi az embert a nagy lábosban! Beleesett a kéményből. Nevethetnékje támadt az asszonynak, pukkadozva kérdi:

— Hogy kerültél oda, édes uram?

Az meg csak annyit bírt kinyögni:

— Tudod mit, édes feleségem, marad a házban a régi rend!