Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, de még a lopkodást is elnézték. Voltak, akik az udvarokon álló kútból vizet loptak, más bohócnak öltözve koldulni indult. Rengeteg ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, mert a lopkodók magukkal vitték. Megtalálni csak valamelyik szomszédnál lehetett, vagy egy gödörbe, a pincébe hajítva.

Szintén ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, aminek karácsonyra kellett elkészülnie. A lényeg, hogy mindennap kell vele foglalatoskodni. A hiedelem szerint, aki rááll karácsonykor az éjféli misén pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek. Ha valóban meglátja az illető, kik a boszik, akkor aztán spuri haza, mert különben széttépik. Maradt is fenn egy mondás, mely így szól: Lassan készül, mint a Luca széke. Ja, és majd elfelejtettem. A mise után el kellett égetni a széket.

Régen december 13-án egy fehér ruhába öltözött Luca végigjárta a házakat, és megkérdezte az ott lakó gyerekeket, hogy tudnak-e imádkozni. Aki nem tudott, annak kijutott Luca félelmetes pálcájából, aki tudott, az pedig nem kapott ajándékot. Egyszóval nem éppen egy védőszent volt ez a Luca, úgy is emlegették, mint a gyerekek rémét.

Nos, hogy ezek közül a babonák és szokások közül melyik igaz, azt nem tudni. Mára már biztos, hogy kihaltak ezek a hagyományok. Mégis, ha valamelyik tetszik nektek, magatok is kipróbálhatjátok.

(sulinet.hu — f. e.)