Major Barna kiállítása festészeti hagyományok ismeretében bontakozó személyes vallomás egyéni élményekről. Rétegeket tár fel benyomásaiból, „öntudatlan örökkévalóságokból" (József Attila), a rendképződés határait jelöli ki kompozícióival, hogy a színek tónusaival fel is oldja azt, vagy erős kontrasztokkal még jobban ráerősítsen a meglévő határokra.
Figuratív alkotásain színek és ecsetvonások lenyomatain látjuk Van Gogh szeretetét, de az itteni kompozíciók jól strukturált térélményén, kiemelt és lezárt tájrészletképein a strukturalista Cézanne ismerete is felsejlik. Színek impressziói vezetnek át a figuratív és absztrakt határain. Így a német expresszionisták alkotta intenzitást is észlelhetjük. A modernizmus jegyeit egyéni vallomásaiban hozza működésbe. Színeiben nagyon tudatosan alkotó személy. A kép színvilága az elsődleges, a színnek alárendelve jeleníti meg a tematikát. Innen a képeinek egyik megnyerő ereje, szépsége.
Figuratív képein a jól látható reális világok színes rajzával a beszűkülést, a zártságot is életre keltheti a nézőben. Kiemelt tájelemek az előtér részleteit, fény-árnyék játéktereit mutatják meg. Gyakran épületfalakkal és hegyek szigorú tömbjeivel zárja le a háttér rejtelmeit. Viszont résre nyitott perspektívákat hagy a kereső érdeklődő számára. Az erős kék intenzív emóciók működését sugallja, amelyek még nem oszlottak átlátható légies nézőponttá.
Absztrakt képein ennek az ellentétjét is megmutatja. Címeivel jelzett évszakok és terek szabályai elveszítik kötöttségüket. Kozmikus és nagy távlatokat átfogni akaró lelkületet mutatnak. A kozmosz táncának nevezném e képeit. A színek ciklikusan építkező ellentétei a szabályos, ismétlődő ritmusuk által tartják össze világukat. Ezek a képek a címekkel ellentétben kitágítják a világot, a kozmikus szoláris és lunáris őselemekig bontva a világot kísérelik meg a rendteremtést.
Csendképei tárgyakat hoznak közel, elhelyeznek és helyzetbe állítanak. A dermedt csend megszólaltatásai. Hangszerek testei lágy hullámaival, hátterek szögletes vagy hasított egyenes vonalai teremtenek mozdulatlanságot. Drámai feszültségről és kereső tartalomról szólnak képei. A barna és vörös árnyalatainak átrendeződése hozza a visszafogottságot és a látható mögötti szelíd, de ugyanakkor lüktető rejtőzködést.
A kiállított képek tematikai átrendeződései, a hatások rétegzettségei jól mutatják egy alakulóban lévő képzőművész útkeresését. Az eltérő képi világok a nézőre mégis erős hatást gyakorolnak. Ez pedig a vallomás megdöbbentő ereje és őszintesége.
