A koppenhágai találkozó Kiotó óta az első alkalom, ahol az üvegházhatású gázok csökkentését konkrét számokkal és kötelező érvénnyel tárgyalják (az azelőtti találkozókon csak általános célkitűzéseket fogadtak el). Kiotóban 1997-ben gyakorlatilag az összes ENSZ-tagország aláírta a határozatot, amely szerint 2012-ig vállalják a kibocsátások átlag ötszázalékos csökkentését az 1990-es szinthez képest. Aztán ezt az országon belül törvényerőre már kevesebben emelték, a világon a legtöbbet szennyező Amerikai Egyesült Államok például azóta sem fogadta el, pedig egyedül felelős a gázemisszió egyötödéért. Obama alatt folyamatban van a téma átvitele a szenátuson, de az elnök már bejelentette, Koppenhágában kötelező érvényű döntéseket nem lehet elfogadni.

A kétezres években egyébként évente három százalékkal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás világszinten, tehát a kiotói célok betartása is hatalmas erőfeszítéssel járna — és az általánosan elismert álláspont szerint ahhoz, hogy a globális felmelegedést a még kezelhető, kétfokos szinten tartsuk, a következő évtizedekben vissza kéne térni a ’90-es kibocsátás 70—75, 2050-re pedig annak 15—20 százalékára.

Törésvonalak

A nagyméretű, így eleve nehézkes, a gazdasági érdekek által egyértelműen befolyásolt megállapodási kényszer arra alapszik, hogy a klímatudósok túlnyomó többsége elfogadja az IPCC eredményét („a globális felmelegedés létezik, több mint valószínű, hogy ember okozta, és összefügg a szén-dioxid-kibocsátással"). A legmélyebb konfliktus minden bizonnyal a fejlett és a fejlődő országok megítélésében rejlik. De sok „apróbb" nézeteltérés is ellehetetleníteni látszik a megállapodást.

Az ENSZ-klímacsúcs negyedik napjának fő eseménye például a fejlődő országok csoportján belül keletkezett törésvonal volt, amelyet a kis szigetországok szövetsége (AOSIS) váltott ki, amikor azt javasolta: maximálják a globális felmelegedés mértékét 1,5 Celsius-fokban. A felvetés eredetileg egy parányi szigetországtól, Tuvalutól származik, azonban gyorsan több mint száz állam csatlakozott a kezdeményezéshez. Ezt emelte ki Dessima Williams, az AOSIS vezetője is, hangsúlyozva: ,,Az ENSZ tagjainak immár több mint ötven százaléka követeli ambiciózus és konkrét célok megjelölését." ,,Mi a klímaváltozás elleni harc frontvonalán élünk. Vannak szigetek, amelyeket lassan teljesen elnyel a tenger, másokon pedig az édesvízkészlet kerül veszélybe" — indokolta Williams, hogy miért javasolják a konszenzus övezte két Celsius-fokos célkitűzés szigorítását.

Számos fejlődő állam — köztük Kína, India és Szaúd-Arábia — elutasította a követelést, arra hivatkozva, hogy a szigorúbb határérték teljesítése aránytalanul nagy terhet jelentene a gazdaságoknak, hiszen eléréséhez radikálisan csökkenteni kellene az üvegházhatású gázok kibocsátását. Bernarditas Muller, a 130 fejlődő országot, köztük Kínát és Indiát tömörítő G77 csoport egyik tárgyalási koordinátora cáfolta a fejlődők csoportján belüli megosztottság tényét is: ,,Ez csak egy látszólagos törésvonal. Közös állásponton vagyunk a technológiatranszfer és a kibocsátáscsökkentés kérdésében, és erősen védjük ezeket a pozíciókat" — hangsúlyozta. Úgy tűnik, hogy a G77 vezetői az amerikai gazdaságot kevésbé féltik a kibocsátáscsökkentés negatív hatásaitól. Lumumba Stanislas Dia Pin szudáni főtárgyaló, a G77 csoport vezetője azt követelte az USA-tól, hogy csatlakozzon a Kiotói jegyzőkönyvhöz, és tegyen a többi fejlett országéhoz hasonló mértékű vállalást.

Mit fizetnek a gazdagok?

Az európai országok közül Nagy-Britannia és Dánia után csütörtökön Svédország is felajánlást tett a fejlődő országok 2010 és 2012 közötti támogatására létrehozandó klímaalapba. Az EU soros elnöki tisztét betöltő skandináv ország 800 millió eurót ajánlott, alig elmaradva a november végi 900 millió eurós brit felajánlástól. (Dánia 160 millió eurót tett az asztalra.)

A csütörtökön és pénteken zajló brüsszeli EU-csúcson áttekintették a koppenhágai klímakonferencia állását, illetve az azon képviselendő uniós álláspontot. Svéd felvetésre döntést vártak arról is, hogy az unió összesen mennyivel járuljon hozzá a fejlődőknek nyújtandó hároméves pénzügyi alaphoz. A Reuters értesülése szerint évi hatmilliárd eurós — közel kilencmilliárd dolláros — felajánlásról lehet szó.

Érvényben van az Európai Uniónak az a felajánlása, hogy 2020-ra az 1990 körüli bázisidőszakhoz képest harminc százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, ha más vezető nemzetközi szereplők is így tesznek — erősítették meg az EU-tagországok állam- és kormányfői csütörtöki brüsszeli találkozójukon. Éjszakai sajtótájékoztatóján az elnöklő Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök azt is megerősítette, hogy még nem gyűlt össze a fejlődő országok klímavédelmi harcára 2012-ig évente szánt, mintegy kétmilliárd eurós uniós hozzájárulás, de az unión belüli egyeztetések e témában folytatódnak. José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, az uniós vállalás minden más, a koppenhágai klímacsúcson tárgyaló országcsoporténál ambiciózusabb. Kiszivárgott információk szerint a 2010—2012 közötti hároméves időszakra összesen több mint ötmilliárd euró gyűlt már össze a nemzeti felajánlásokból. Diplomaták név nélkül úgy nyilatkoztak, hogy a huszonhét uniós tagország kétharmada tett konkrét vállalást az első egyeztetésen.

Fenyegető kudarc

Soros György csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy a fejlődő országok pénzügyi támogatása körül kirobbant vita kudarccal fenyegeti a koppenhágai csúcsot. A magyar származású amerikai üzletember úgy ítélte meg, hogy a fejlett országok jelenlegi, évi tízmilliárd dollárról szóló javaslata nem kielégítő, és a tanácskozás harmadik napjára kiéleződött konfliktus miatt akár az egész konferencia zátonyra futhat. Soros szerint áthidaló megoldásként szóba jöhet, hogy a Nemzetközi Valutaalap forrásainak egy részét — mintegy százmilliárd dollárt — a pénzpiaci likviditás biztosítása helyett fordítsák inkább olyan projektek finanszírozására, amelyek a megújuló energiaforrások használatát segítik elő a fejlődő országokban.

Globális gond, globális érdeklődés

A klímacsúcs iránti hatalmas közérdeklődést mutatja, hogy a Copenhagen szó a Google legkeresettebb kifejezése a napokban. A helyszínen is sokan követik az eseményeket, sőt, nem is kevesen tevékeny részesei kívánnak lenni a konferenciának. Koppenhága belvárosában mintegy tízezer ember részvételével zajlik az Emberek Klímacsúcsa, amelynek javaslatait jövő hét végén, a konferencia magas politikai szintű zárószakaszában tervezik átadni a hivatalos küldötteknek. Az Emberek Egyezményében valószínűleg szerepel majd a fosszilis üzemanyagok felhasználásának teljes felszámolása harminc éven belül, valamint az is, hogy 2025-re az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátás sehol a világon ne haladja meg az egy tonnát.

Koppenhága a környezet- és emberjogvédő szervezetek felvonulási helye is lett, a szervezetek látványos akciókkal igyekeznek felhívni a figyelmet a sokkal közvetlenebb, ám a döntéshozók szerint nem vállalható megoldásokra.