Lapunk mai számától kezdődően részleteket közlünk Höncz László magánkiadásban frissen megjelent, Bűnösként is győztes című könyvéből. A szerző 1952-ben született Sepsiszentgyörgyön, itt végezte általános és középiskolai tanulmányait, Aradon technikusi diplomát szerzett. A Ştefan Gheorghiu káderképző akadémia közgazdaság-tudományi karán szerzett pénzügyi, könyvelői diplomát. A fordulat után a gyógyszerésztechnikumot is elvégezte. A rendszerváltás előtt a KISZ- és pártapparátus tagja volt, 1982—84 között Bölön, 1986—92 között Uzon polgármestere. 1992-től 1999-ig a prefektúra, majd a megyei tanács vagyoni és pénzügyi ellenőrző irodájának munkatársa. 1999-től magánvállalkozó.
Könyvében a kommunista rendszert és az azt követő átmenetet a maga ellentmondásaiban, vad furcsaságaiban mélyen átélő, töprengő, gondolkodó ember pontosan dokumentált emlékeivel szembesülünk.
A ma közzétett részletekben a győztes temesvári forradalom közelgő huszadik évfordulója előestéjén Höncz László segítségével újraélhetjük az emlékezetes 1989-es esztendő december havának feledhetetlen, de máig titokzatos történéseit.
Temesvár, 1989. december 16—21.
1989 augusztusában az állambiztonsági főosztály két dokumentumot állított össze Tőkés László tevékenységéről, s ezt bemutatták Nicolae Ceauşescunak. 1993. október 19-én a szenátusi bizottság kihallgatta Iulian Vlad tábornokot, aki 1989. december 22-ig a szekuritáté főnöke volt. Az ott elhangzottakat a Jurnalul naţional című újság közölte 2004. december 18-án.
,,Az állambiztonsági főosztály által a nyomozati iratcsomóban lévő adatok alapján összeállított dokumentumokban javasolták olyan törvényes intézkedések foganatosítását, amelyek a hazaárulás eseteire vonatkoznak. Amint azt máskor nem cselekedte, Ceauşescu ezt az esetet fontolóra vette, felvilágosításokat kért, s ezek után úgy döntött, hogy ez így nem előnyös az országnak. Utasítást adott, hogy tartsák ellenőrzés alatt..." Lehallgató-készüléket szereltek Tőkés lakásába, amelyen érteni kell a parókiát, a templomot, 90 százalékban az épületben található összes helyiséget. Tőkés szobáit állandóan felügyelték, a beszerelt mikrofonok a nap 24 órájából 24 órát működtek, ahogyan azt Radu Tinu, a Temes megyei szekuritáté vezetőjének helyettese nyilatkozta a Jurnalul naţional 2004. szeptember 30-i számában. ,,Ez a gyakorlat a világ összes hírszerző szolgálata szempontjából megszokott eljárás volt, amit az is indokolttá tett ebben az esetben, hogy közben az az elképzelés körvonalazódott, miszerint a református lelkész az országban a magyar kémszolgálat beszervezett embere volt. Ez utólag be is igazolódott azoknak a magyar kémeknek az azonosításakor, akik tartották vele a kapcsolatot, és akik tanácsokkal meg szép pénzösszegekkel látták el." Gheorghe Diaconescu igazságügyi tábornok állambiztonsági jelentések alapján a főügyészségnek készített jegyzékét Nicolae Ceauşescunak továbbították. Ceauşescu erre a jegyzékre nemet írt azzal az utasítással, hogy egyházi vonalon foganatosítsanak intézkedéseket. Innen indult el Tőkés Temesvárról való eltávolításának folyamata. A nagyváradi református püspök, Papp László bíróságra adta Tőkést, hogy a parókiából költözzék ki. Gheorghe Diaconescu tábornok szerint Nicolae Ceauşescunak két rögeszméje volt: a magyarok és az egyetemisták. Ceauşescu úgy vélte, hogy ez a két csoport a legveszélyesebb egy lázadás, egy erőszakos, komoly ellenállási mozgalom kirobbantásában, és ezt ő el akarta kerülni. Emiatt rendkívül óvatos volt azoknak a törvényes előírásoknak esetében, amelyek a magyarokra és a diákságra vonatkoztak, kerülve, hogy alkalmat adjon ilyen fellépésekre."
Miután december 14-én a iaşi-i próbálkozások kudarcot vallottak, minden figyelem Temesvár felé fordult, ahol a nagyváradi református püspök által Tőkés László ellen az egyházhoz tartozó lakásból való kiköltöztetéséért indított per átjutott a polgári perrendtartás minden szakaszán. A fellebbezés is megtörtént, a döntés végleges maradt. A végrehajtási idő 15 nap. A határidő december 16-án, szombaton lejárt, anélkül, hogy Tőkés László jelét adta volna a parókia elhagyásának, Szilágy megyébe való költözésének, tehát a törvényszéki határozat végrehajtásának. Az istentiszteleteken tájékoztatta a híveket a helyzet alakulásáról, s kérte támogatásukat. Megjegyzendő: minden vasárnap a református templom tele volt, a lelkészt nagyra becsülték színvonalas prédikációiért is. December 15-én pár tucatnyi, főleg idős személy a parókia közelében maradt, de rendbontás nem történt.
December 16-án újra gyülekezni kezdtek az emberek a parókia körül. Temesvár polgármestere megígérte Tőkés Lászlónak, hogy nem hajtják végre a kilakoltatási határozatot azzal a feltétellel, hogy az emberek hagyják el a környéket. Ennek dacára mind többen gyűltek össze. Este a csoportokhoz fiatalok is csatlakoztak, akik tüntetni kezdtek a kilakoltatási ítélet végrehajtása ellen. Fokról fokra a tiltakozás politikai jelleget öltött. A tüntetők kiabálni kezdték: ,,Fegyverek nélkül!"; ,,Szabadságot!"; ,,Le Ceauşescuval!"; ,,Kenyeret akarunk!"; ,,Meleget akarunk!"...
Gyertek velünk!
A megyei pártbizottság első titkára, Radu Bălan rendeletére a municípiumi pártbizottság aktívájából pár száz embert a környékre irányítottak, akiknek az volt a feladatuk, hogy ellensúlyozzák az erőszakos cselekményeket. A belügyminisztérium megyei felügyelősége a maga rendjén a megyei parancsnok utasítására elhatározta, hogy december 16-án este a rendelkezésére álló összes kádert a helyszínre vezényeli. Ezzel párhuzamosan a megyei pártbizottság első titkára kérte a rendfenntartó erők beavatkozását az erőszakos akciók megelőzése érdekében. A milicista tisztekből és altisztekből álló intervenciós különítmény is odaérkezett. A parókia elől a tüntetők egy közeli helyre, a Mária térre vonultak, ahol a tüntetés felerősödött, s már erőszakos jellege is egyre inkább megnyilvánult. Egy része a tüntetőknek a megyei pártbizottság székháza felé indult, a ,,Deşteaptă-te române!" (Ébredj, román!) dalt énekelve, és ütemesen kiáltották: ,,Români, veniţi cu noi!" (Románok, gyertek velünk!); ,,Studenţi, veniţi cu noi!" (Diákok, gyertek velünk!) Útközben erőszakos cselekedetek is történtek, megtámadták a villamosokat, amelyek a Mária téren haladtak át, lekapcsolták a villanyáramról, betörték ablakaikat, s az utasokat lekényszerítették, hogy csatlakozzanak hozzájuk, vagy gyorsan távozzanak. Ugyanakkor az útjukba eső üzleteket feldúlták. A megyei pártbizottság elé érve, a túlnyomó többségben lévő békés tüntetőkkel ellentétben, erőszakos csoportok kővel kezdték dobálni az épületet.
Az első titkár elrendelte, hogy két tűzoltókocsit küldjenek oda, de ez még inkább felkorbácsolta a kedélyeket, s az erőszakosság gyorsan elharapózott. Bár agitátorcsoport járta a diákbentlakásokat, hogy felhívja az egyetemistákat a csatlakozásra, a kísérlet eredménytelen maradt. Nem azért, mintha nem értettek volna egyet a Nicolae Ceauşescu elleni akcióval, hanem — ahogyan azt a diákotthonokban maradottak mesélték — mert megrettentette őket néhány felbujtó erőszakossága, ami nem hasonlított a méltóságteljes tiltakozáshoz.
Drámai fordulat
Az éjszaka folyamán az események drámai fordulatot öltöttek. A Mária téren, a Michelangelo és a Decebal hídon, a megyei pártbizottság előtt összetűzésekre került sor a rendfenntartó erők és tüntetőcsoportok között. Éjfél után a csoportok szétszóródtak, és mindannyian eltűntek. Közben több személyt is előállítottak, akik üzleteket fosztottak ki, de olyanokat is, akik lakhelyük közelében csak egyszerű szemlélői voltak az eseményeknek.
A kedélyek lecsillapodása után, december 17-én reggel a Temes megyei törvényszék elnökének kérésére Tőkés Lászlót erővel kilakoltatták. A milícia tisztjei és altisztjei betörték a bejárati ajtót, erőszakkal behatoltak a lakásba, és Tőkés Lászlót keresték, aki feleségével együtt a ház mögötti egyik raktárhelyiségbe húzódott. Mielőtt elhagyták volna a lakást, Tőkés László kinyitotta a földgázcsapokat, ami bármely elektromos kapcsoló felkattintására heves robbanáshoz vezetett volna. Szerencséjükre, de szerencsére Románia nyugati megítélése szempontjából is, a milícia mindenféle bűnözővel szembeni harcokhoz, különleges helyzetekhez szokott tisztjei észrevették a gázszivárgást, kinyitották az ablakokat, elzárták a gázt, s csak azután kezdték keresni Tőkés Lászlót. Amikor rábukkantak, Iosif Veverca milicista őrnagy kétszer is keményen arcul ütötte.
Tábornokok gyülekeznek
Nicolae Ceauşescut december 16-án tájékoztatták a Temesváron történtekről, s ő utasítást adott, hogy állítsák helyre a rendet. December 16-áról 17-re virradó éjszaka különvonattal egy csoport magas rangú tisztet küldtek Temesvárra az állambiztonsági főosztályról Emil Macri vezérőrnaggyal az élen, aki a nemzetgazdasági ágazatokkal foglalkozó állambiztonsági részleg vezetője volt.
1989. december 17-én reggel Temesvár háború utáni képet mutatott. A temesváriak szeme elé, akik kimerészkedtek az utcára, rémséges állapot tárult, a központban kifosztott, felgyújtott üzletek, betört kirakatok tucatjai, ezeket milicista és katonai járőrök őrizték. 6 óra 30 perckor Temesvárra érkezett különvonattal a belügyminisztérium tisztjeinek csoportja Emil Macri vezérőrnagy vezetésével. Rövid megbeszélést tartott a Temes megyei állambiztonság parancsnokaival, kijelentette, hogy fokozni kell a felvilágosító munkát, s a tiszteket beosztották a városnegyedekbe.
Tíz órától Vasile Milea tábornok, nemzetvédelmi miniszter utasítására felfegyverzett katonai egységek és harci gépek, lőszerek nélkül, felvonultak Temesvár központjában. Így katonai fúvószenekar kíséretében, harci zászlót lengetve indultak a katonai egységek a Mária tér, onnan az Opera tér irányába, ahol a katonákat lehurrogták. A zenével vonuló katonai oszlopot teljesen indokolatlanul megtámadták, hisz ez az alegység nem a megtorlás, a támadás, a tüntetők elleni fellépés szándékával érkezett. Semmiféle megfélemlítési mozzanat nem történt a katonaság részéről, a hadsereg máskor is vonult már fel, anélkül, hogy magukra vonták volna az emberek haragját.
Ilyenformán a nyugodtnak ígérkező reggeli csend megbomlott, az előző éjszakai események olyan gyorsasággal ismétlődtek meg, hogy nyomon követésük lehetetlen volt.
A temesvári események további alakulása miatti aggodalmában Nicolae Ceauşescu december 17-én reggel parancsot adott, hogy Ion Coman, a párt központi bizottságának titkára, volt nemzetvédelmi miniszter vezetésével utazzék Temesvárra a nemzetvédelmi minisztérium tábornokainak egy csoportja. A tábornokok 15 óra körül találkoztak a repülőtéren. A csoport tagjai között volt Ştefan Guşă vezérőrnagy, a nagyvezérkar főnöke, Victor Atanasiu Stănculescu altábornagy, a nemzetvédelmi miniszter helyettese, Mihai Chiţac vezérőrnagy, a nemzetvédelmi miniszter helyettese és más tisztek.
Amint az Adevărul 1991. március 17-én közzétette, Ion Coman megkérdezte Stănculescu tábornokot, egyáltalán tudja-e, mi történik Temesváron, mire a megkérdezett azt válaszolta, hogy ,,Temesváron kívülről szervezett akciók történtek, hogy aláaknázzák az országot".
Stănculescunak ezt a kijelentését, amelyet Ion Comam is osztott, nem is vették soha figyelembe egészen 2006. május 5-ig, amikor Stănculescu a nemzetvédelmi minisztériumnál elérte bizonyos dokumentumok titoktalanítását: az 1989. december 16—21. közötti katonai műveletekre vonatkozó napló, valamint a tisztek jelentései, amelyeket a legfelsőbb bíróságnál helyeztek letétbe, a temesvári iratcsomóhoz csatolva, s amelyekből az ő ügyének tárgyalásakor kiderült, hogy ,,az 1989. decemberi eseményekben a román hadseregben használt fegyverektől eltérően felfegyverzett külföldi állampolgárok is részt vettek".
Időközben Temesváron a helyzet egyre súlyosabbá vált. Megtámadták és feldúlták a megyei pártbizottság és néptanács székhelyét. A megyei pártbizottságnál történt incidens után 15 óra körül megtámadták a katonai egységeket, két katonát puskalövéssel sebesítettek meg. A tüntetők egyik csoportjának élén egy fehér szakállú férfi tűnt ki, nyakában automata géppisztoly. Amint Iosif Veverca őrnagy megjegyezte, s a Naţional 1998. február 13-i száma közölte, Gelu Voican Voiculescu volt az. A tábornokok csoportja 16 óra körül érkezik Temesvárra, s Milea tábornok Bukarestből közli a temesvári katonai egységnek a jelszót: ,,Radu cel Frumos" (Szép Radu). A tábornokok még Bukarestben megkapták az eligazítást, a megyei pártbizottság rendelkezésére állnak, Ion Coman mellett Victor Stănculescu tábornok maradt.
Élesre töltve
17 óra körül telekonferencia kezdődött Nicolae Ceauşescuval, aki a következőket mondta: ,,Ezt a telekonferenciát annak szem előtt tartásával hívtam össze, hogy tegnap és ma Temesváron nagyon súlyos események történtek. Történtek hibák, mert normálisan az ügyet egy-két óra alatt meg kellett volna oldani az ország törvényeinek és azoknak az előírásoknak megfelelően, amelyek az egész világon léteznek, de ehelyett megengedhetetlen tárgyalások folytak, és ez lehetővé tette, hogy olyan elemek gyűljenek össze, akiket erre időben felkészítettek.
Most világosan látszik, létezett egy ürügy, hogy idegenbeli ügynökök és szocializmusellenes, nyugati és keleti körök készítették elő. Temesváron még nem állt helyre a rend, mert megengedhetetlen hibákat is vétettek a meghatározott intézkedések alkalmazásában, a katonai egységek cselekvését lehetetlenné tették — fegyvertelenül irányították oda.
Most Temesváron van minden parancsnok. Azt mondtam, hogy a telekonferencián vegyenek részt az ottani magas rangú katonai parancsnokok is. Pár perccel ezelőtt közöltem a parancsot Ion Coman elvtárssal, aki most érkezett Temesvárra más tábornokokkal együtt, hogy az összes csapat éles, háborús lőszert kap, s mindenkit megadásra szólít fel, aki nem engedelmeskedik. Tekintsék ezt szükségállapotnak, s alkalmazzák a törvényt!
Temesváron megtámadták a megyei pártbizottság székhelyét is, de nem reagáltak úgy, ahogy kellett volna, odatartották a másik arcukat is, mintha Jézus Krisztus lett volna!
Mától kezdve a belügyminisztérium összes egysége, beleértve a milíciát, az állambiztonsági csapatokat, a határőregységeket is, harci fegyverzetet visel, a golyót is beleértve. Kommentár nélkül! A szabályzatok és a törvényes, szigorú normák tiszteletben tartásával, az ország törvényeinek megfelelően.
Bárki katonát, tisztet megtámad, meg kell kapnia a választ! Bárki belép a néptanács épületébe, a pártszékházba, üzletek ablakait beveri, azonnali csattanós választ kell kapnia. Nincs helye semmiféle magyarázkodásnak! Megjegyzem: az emberség nem jelenti az ellenség előtti behódolást. Az emberség a nép, az ország épségének és a szocializmusnak a védelmét jelenti.
Úgyszintén minden katona és egység harci készültségben áll, s ebben a helyzetben harci fegyverzettel, harci felszereltséggel rendelkeznek, beleértve a muníciót is. Senki nem megy sehová éles töltény nélkül!
A motorizált egységek mind legyenek ellátva a harci felszereltséghez tartozó könnyű felszereléssel, könnyű fegyverzettel.
Minden megnyilvánulást betiltunk! Bárki tüntetni akar, azonnal fel kell szólítani, letartóztatni, s aztán szóba állunk tisztázás végett, minden mellébeszélés nélkül!
Nem kell újból hangsúlyoznom, a reakciós körök figyelmüket arra összpontosítják, hogy mindent megtegyenek a szocializmus aláaknázására Romániában, az ország függetlenségének és integritásának aláaknázására. Egyébként ilyen kinyilatkoztatások hangzottak is el, s mindaz, ami az utóbbi időben a szocialista országokban történik, végeredményben olyan bomlasztó cselekedet, amelynek végső célja a szocializmus szétrombolása. Ez egy valódi, úgymond békés államcsíny, szocializmusellenes! És ezt így kell felfognunk!
Eldöntöttük, hogy a következő időszakban nem fogadunk külföldi turistákat, s ne legyen ezután úgynevezett kishatárforgalom. Felfüggesztjük! Majd később visszatérünk rá. Most nincs időnk a kishatárforgalomra. Mindenki foglalkozzék a problémákkal!"
A telekonferencia során Nicolae Ceauşescu megkérdezte, hogy miért nem lépnek fel határozottan a rend helyreállításáért? Ion Coman válaszolt: ,,...lőnek, hallatszik, hogy lőnek....!"
Lövések az éjszakában
Temesváron automata géppisztolyokkal lőttek, mesélték azok a temesváriak, akik a központ környékén laktak, de mások is. A 17-ről 18-ra virradó éjszaka mérlege tragikus. Meghalt 59 ember Temesvár különböző részein. Mindmáig nem tisztázott, hogy ki kire lőtt. Egyesek azt tartják, hogy a tömegből lőttek, mások szerint a hadsereg, de ők mindig azt fogják állítani, hogy őket támadás érte, s törvényesen vágtak vissza.
Az arra hivatottak kutatásaiból kiderült, hogy abban az időszakban nagyon sok idegen fordult meg Temesváron.
Egy volt szekuritátés tiszt névtelenül a România Mare lap 2006. március 15-i számában a következőket nyilatkozta a temesvári eseményekkel kapcsolatosan: ,,1989. december 14-én három autóbuszban körülbelül 90 személy utazott, 25—45 év közöttiek. A három autóbuszban hat orosz nő is volt, akik turistáknak adták ki magukat. Megálltak Nagyváradon a Dacia Hotelnél, ahol a hat orosz nő az utca szélén borssal és cukorkával tele zacskót kezdett árusítani, a zacskón a felirat magyar nyelvű volt. Figyelmünket különösen a DE betűk ragadták meg a bejegyzési számok között, amelyeket ismertünk, tudtam, kihez tartoznak. Ugyanakkor feltűnő volt életkoruk, öltözködésük és a csomagjaik hasonlósága: nem feleltek meg a turista minősítésnek. A három autóbusz közül kettő az orosz különítménnyel a Dacia Hoteltől Arad—Temesvár irányába, egy pedig Kolozsvár felé ment. Temesvárra érkezve, a diverziósok vandál cselekedeteket hajtottak végre, hogy felhívják az elégedetlenkedők figyelmét, és Tőkést segítsék. A közrend visszaállításáért közbelépett a milícia és a hadsereg. A felforgatók elkeveredtek a tömegben, a hadseregre lőttek, hogy provokálják, hogy az majd a tömegre tüzet nyisson. Miután a pokol elszabadult, s vérontásra került sor, a »turisták« visszavonultak, s a provokációt megint módszerként használva, más városokat vettek célba, ahol utólag hasonló eseményekre került sor."
Temesváron jó néhányan máig tisztázatlan körülmények között haltak meg, s a halottak között olyanok is akadnak, akik könnyű sebbel kerültek be a megyei kórházba, s koporsóban jöttek ki. A România liberă 1992. december 15-i számában néhány esetet bemutat: ,,A fiatal Remus Tasalát a Piac 700 környékén lőtték meg 1989. december 17-én 16 óra 15 perckor. A golyó a nyak oldalsó felét találta el. Vele volt Herbert Hupfl, Iosif Dermestein, Lucian Simionescu, Neluţu Miclea. A lövés után nemsokára barátai ölbe vették, és bevitték a közelben lévő szemészeti klinikára. Rövid idő elteltével Remus Tasalát a mentőkocsi a megyei kórházba vitte. Vele ment Lucian Simionescu és Herbert Hupfl. Néhány nap múlva szülei a kórház hullaházában találták meg. Barátai csak a temetésén látták. Más volt, mint ahogy hagyták. A jobb szemöldöke felett lyuk tátongott."
Egy család gépkocsival tért vissza Romániába. Nem tudták, mi van Temesváron. Amint betért a Gyiroki útra, rálőttek a gépkocsijukra. A golyó átment a szélvédőn. Maria Ion odafordul férjéhez: ,,Fordulj meg, mert a kórházba kell mennünk! Eltaláltak". Petre Ion csak a kórházban döbben rá, hogy milyen nagy a felfordulás a városban. A beutalás pillanatában Maria Ion a férjéhez fordul azzal a kéréssel, hogy ne menjen el, mert lehet, bekötözik és hazaküldik. Egyedül fekszik fel a hordágyra. Kis idő múlva a férje megtudja, hogy halott. Könyörög valakinek, hogy segítsen bemenni az emeletre. Nem sikerül. Trükkhöz folyamodik. Azt hazudja, hogy vissza akarja szerezni a fülbevalót, a gyűrűt és a jegygyűrűt. Ugyanazon a hordágyon látja. Az egész arca véres. December 22-én a férje a hullaházban találja meg, amikor kinyitotta a koporsó fedelét, fel volt dagadva, a jobb szemöldöke felett talált egy lyukat, az ajak felett egy másikat... Az orvosok, akik tagjai voltak a vizsgálóbizottságnak, dr. Marcus Nicolcioiu vezetésével, arra gyanakodtak, hogy a kórházban is kivégzések folytak. Dr. Nicolcioiu professzor ma is fenntartja, hogy a kórházban legkevesebb tíz gyilkosság történt, ebből kettő beigazolódott, ezek egyike Tasala esete volt. Dr. Nicolcioiu véleményét a Jurnalul naţional 2004. szeptember 28-i számában közölték: ,,Azt hiszem, a liftben lőtték meg őket. Nekünk volt sürgősségünk, ahol én voltam a főnök, s két felvonó állt rendelkezésünkre. Egyiken az őrség tagjai jöttek fel, s azt mondták, átveszik, hogy csak ők használják. Emiatt gondolom, hogy a liftben embereket lőttek agyon. Később a radiológiai osztályon, folyosókon hüvelyeket találtam. Gyanítom, hogy ott is történt valami."
Katonák civilben
December 17-én este Vasile Milea tábornok parancsára Temesvárra küldtek 41 kádert és sorkatonát a buzăui 404-es felderítő zászlóaljtól. Az ő feladatuk volt elkapni a temesvári rendbontókat. Remus Ghergulescu ezredes, a 404-es zászlóalj parancsnoka bőven kitért erre az epizódra a Jurnalul naţional 2004. november 11-i számában: „A 404-es zászlóaljat a katonai hírszolgálati osztály révén a nagyvezérkar főnökének rendelték alá. 1989. december 17-én felhívott Ştefan Dinu altengernagy, a katonai hírszolgálati osztály főnöke, s azt mondta, készítsek fel száz, civilnek öltöztetett embert, akikkel minél hamarabb egy AN24-es repülővel menjek Temesvárra. December 18-án reggel 7 órakor érkeztünk Temesvárra." Ghergulescu ezredes elhatározta, hogy tájékozódik a városban. Nyolc körzetre osztotta fel a várost. Azt a parancsot adta nekik, hogy azokat a helyeket figyeljék, ahol fiatalok csoportjai találkoznak, bárokat, kávézókat, vendéglőket. Délfelé visszatértek a katonai egységhez. Megfigyelték, hogy ezeken a helyeken fiatalok csoportjai találkoznak, akik egymásnak cédulákat adnak át. Egyeseknek közülük irattartója, hosszú táskája volt, s a civilbe öltözött katonák jól látták, hogy ezekben láncokat, botokat, rudakat, üvegeket, esernyőket tartottak. Ezek a csoportok agresszívek voltak, s hat, hét, tíz fiatalból tevődtek össze, kirakatokat zúztak be, gyújtogattak. Kíváncsiak gyűltek köréjük, s ezek mögött voltak a tolvajok. Azt a következtetést lehetett levonni, hogy összehangolt cselekményekről van szó. A fiatalok nagyrészt románul beszéltek. A cédulára az órát és a helyet írták fel, ahol a csoportok akcióba léptek, esetleg kapcsolattartásért a telefonszámokat. Minderről tájékoztatták Guşă tábornokot, aki elrendelte mozgó osztagok felkészítését, s azt is, hogy Aradról és Lugosról további erőket hozzanak a katonai objektumok és a fontos gazdasági egységek, mint az Elba meg a Solvenul, meg mások védelmére.
„Ugyancsak december 18. folyamán Ilie Ceauşescu tábornok Temesvárra érkezett, s bemutatta a belgrádi katonai attasé táviratát, amelyben azt pontosította, hogy tovább fokozódnak a külföldi titkosszolgálatok által koordinált megmozdulások. Utólag Ilie Ceauşescu ezt a táviratot Kolozsváron is megmutatta. Kiderült, az ország nyugati részén lévő városokat célozták meg, de a véletlen eredménye, hogy Tőkés révén Temesváron tört ki az incidens. Ha Aradon, Nagyváradon vagy Kolozsváron adódott volna alkalom, ott robbant volna ki a lázadás."
Szalmaláng?
December 18-án reggel, Iránba utazása előtt Nicolae Ceauşescu lakására rendelte Vasile Milea tábornokot, nemzetvédelmi minisztert, Tudor Postelnicu belügyminisztert és Iulian Vlad tábornokot, az állambiztonsági főosztály főnökét. Ezt a találkozást sokan értelmetlennek tartották Nicolae Ceauşescu részéről. Silviu Curticeanu, az RKP Központi Bizottsága kancelláriájának vezetője későbbi könyvében — Az átélt történelem vallomása — a következő magyarázatot nyújtotta: „Az 1989. december 17-én este tartott telekonferencián Ceauşescu kifejezetten kérte a Temesváron tartózkodóktól, hogy az események alakulásával kapcsolatos minden tájékoztatást közvetlenül neki küldjék. Éppen emiatt senki, még a protokollszolgálat sem tudta egészen december 18-án reggelig, egy órával a felszállás előtt, hogy lesz vagy nem látogatás. Ceauşescu az utolsó pillanatig várta a tájékoztatásokat és a bizonyosságot, hogy a dolgok rendbe jöttek. Ceauşescunak a három miniszterrel folytatott beszélgetése nem szólhatott másról, mint a legfrissebb helyzetjelentésről Temesvárról.
Tájékozatlanul, vagy ki tudja, félretájékoztatva, avagy hibásan értelmezve a dolgokat, Ceauşescu könnyen elhitte, hogy Temesváron egyszerű szalmaláng volt, amit kívülről provokáltak, s amit az első szélfújás kioltott.
Mindenesetre két dolog bizonyos: az első, hogy senki nem mondta neki, hogy Temesváron áldozatok vannak (ezt az érintettek is beismerik), és a második, hogy az eseményeket befejezettnek tekintette, ugyanis az én jelenlétemben, a repülőtéren azt kérte Milea tábornoktól, hogy a hadsereg stúdiójával filmeztesse le a Temesváron előidézett rongálásokat, hogy majd megfelelő kommentár kíséretében, az ő visszatérésekor bemutassák a nemzeti televízióban."
Az, aki mindenről tudott, ami Temesváron történt, Iulian Vlad ezredes, államminiszter volt, az állambiztonsági hivatal főnöke, aki az összes megyei állambiztonsági parancsnoknak a „non combat" (nem harcolunk) utasítást adta: „nem avatkozunk be, mindent szabadjára hagyunk, csak megfigyelünk". Ő volt abban a helyzetben, hogy korrektül tájékoztassa Nicolae Ceauşescut, de nem tette annál az egyszerű oknál fogva, hogy annak napjai meg vannak számlálva. Amiről nem tudott sem Vasile Milea tábornok, sem Tudor Postelnicu. Az Adevărul 1991. június 14-i számában közölték Iulian Vladnak a peren elhangzott utolsó felszólítását, amelyben így pontosította: „1989 decemberében Ceauşescu rendeleteivel ellentétes parancsokat adtam, az akkor fennálló törvényes rendelkezésekkel ellenkezően intézkedtem és rendelkeztem. Így: 1989. december 16-án este azoknak az állambiztonsági alegységeknek, amelyeket kijelöltek, hogy részt vegyenek Temesváron a rend helyreállításában, megparancsoltam, küldetésükre fegyver és lőszer nélkül menjenek. Az egyedüli katonák, akik ebben az akcióban fegyvertelenek voltak. Ugyanazon az estén parancsot adtam a Temes megyei szekuritáté főnökének, hogy tisztázza, mi is történt ott, s kivéve a sajátos információszerzési-operatív munkaeszközöket, ne vegyenek részt Tőkés lelkész kilakoltatásában, s az egység ne avatkozzék bele az utcai eseményekbe; a Temesvárra küldött operatív csoportot öt-hat tiszt alkotta, s induláskor ők a következő három parancsot kapták: 1. figyeljék meg, hogy alapjában mi a helyzet; 2. hogyan avatkoztak be külföldiek és maga a külföld; 3. segítsék a megye állambiztonsági parancsnokát, ha szükséges, a tájékoztatási-operatív tevékenység megszervezésében."
Sever Moldovan nyugalmazott ezredes, aki 1989. december 22-ig Kovászna megye állambiztonsági parancsnoka volt, 2006. június 20-án a nemzeti televízió A probléma lényege (Miezul problemei) című műsorában kijelentette: december 17-étől a szekuritáténak azt adták parancsba, hogy semmilyen akcióba ne avatkozzanak bele, ne próbáljanak szembeszállni a Ceauşescu-rendszer ellen irányuló semmilyen cselekedettel.
Iraki látogatás
8 óra 30 perckor szállt fel a repülőgép az Otopeni repülőtéren. Mindmáig keveset tudunk erről a látogatásról. A küldöttség tagjai nem nagyon nyilatkoztak. Az egyedüli, aki mégis elmondott valamit, Ion Stoian volt, Nicolae Ceauşescu utolsó külügyminisztere, akit erre a tisztségre 1989. november 3-án nevezett ki. Az 1990. február 16-i bűnügyi vizsgálaton Ion Stoian azt nyilatkozta, hogy „Nicolae Ceauşescu, mindjárt a felszállás után, visszavonult a dolgozószobába vagy a pihenőhelyiségbe, s ott maradt egészen Teheránig".
Ceauşescu a Temesváron kirobbant megmozdulás teljében látogatott Iránba, Iránnal és a gazdag arab országokkal együtt létre akarta hozni a harmadik világ nemzetközi pénzügyi alapját, s ezáltal kiküszöbölni a nyugati pénzfüggőséget.
1989-ben Románia exportja 5,9 milliárd dollárt tett ki. A küladósságot már márciusban kifizették, s megmaradt 3,7 milliárd dollár. Nicolae Ceauşescu a termelés és a lakosság számára mindössze 1,2 milliárd lej értékű behozatalt (importot) engedélyezett. Romániának viszont az arab országoktól még 7—8 milliárd dollárt kellett volna kapnia, s Nicolae Ceauşescu elképzelése volt olyan bank létrehozása Romániában is, amely kis kamatokkal nyújt kölcsönt fejlődő országoknak.
Holttestek és sebesültek
A Nicoale Ceauşescu vezette delegáció Iránba távozása után gyakorlatilag a vezetés Elena Ceauşescu és Manea Mănescu kezébe került. December 18-án Elena Ceauşescu tudomást szerez arról, hogy Temesváron áldozatok vannak. Ion Coman az Elena Ceauşescuval folytatott egyik telefonbeszélgetésben bemutatta a temesvári reális helyzetet. Nem lehet tudni, kinek az ötlete volt Bukarestben, hogy a halottakat december 17-e éjszakáján el kell égetni. Ion Coman ellenkezése dacára Elena Ceauşescu határozott, hogy a holttesteket hamvasszák el. Emil Macri vezérőrnagy jelen volt a holttestek Bukarestbe szállításának előkészítésénél, s az Adevărul 1991. február 23-i számában erről a következőket nyilatkozta: „A negyven holttest elhamvasztásának oly sokat vitatott problémájára vonatkozóan — mely holttestek közül legtöbbel kapcsolatosan mindmáig nem fogalmaztak meg igényeket — szükségesnek tartok felemlíteni egy, ma már jól ismert igazságot, hogy a határozatot Elena Ceauşescu és Emil Bobu hozta, s a végrehajtására a parancsot Nicolae Popovici volt főügyész és Tudor Postelnicu volt belügyminiszter továbbította. A holttestek Bukarestbe szállítását ténylegesen Constantin Nuţă tábornok, a rendőrség főfelügyelőségének vezetője hajtotta végre együtt Gheorghe Diaconescuval, aki akkor a katonai ügyészség főnöke és a főügyész helyettese volt. A holttestek kivitele a kórház hidegházából a kórházvezetés tudtával és beleegyezésével történt, Gheorghe Diaconescu helyettes főügyész előzetes látogatása és kifejezett egyetértése után."
1989. december 18-ról 19-re virradó éjszakán, egy óra harminc perc és negyed öt között 43 holttestet vittek el, hűtőkocsit hoztak, amelybe berakták a holtakat. Előbb Rózsa-akciónak („Operaţiunea Trandafirul"), utólag Vám-akciónak („Operaţiunea Vama") nevezték. A 43 elvitt halottból 35-öt azonosítottak, a többit nem. A hűtőkocsi Bukarestbe indult, egy fehér Dacia kísérte. Bukarest felé, a 36-os kilométernél a sofőrt lecserélték, az akció pedig a Vám nevet kapta.
December 19-én a temesvári gyárak utcai kivonulásra készültek. A nagy egységekben, ahol távol maradtak a vezetők, a munkások köréből kezdtek vezetőket választani, leszögezve az akciótervet, az útvonalat, a jelszavak bekiabálásának idejét, a falragaszokat. Temesváron és más településeken óriási volt a nyugtalanság. Egyrészt ott voltak a halottak és sebesültek, másrészt a város központjában a dúlások. De az erőszakos csoportok eltűntek. Ion Coman tájékoztatta Elena Ceauşescut és Emil Bobut, hogy „a katonáknak már nincs okuk közbelépésre Temesváron, mert nem kell immár szembenézniük a vandálokkal, hanem a dolgozókkal, akik a gyárakban békés tüntetésre készülnek".
December 20-án 9 órától a munkások szervezkedni kezdtek, és megindultak Temesvár központja felé. A felvigyázók fehér szalagot viseltek a karjukon, és úgy meneteltek, mint a felvonulásokon, nyolc-tíz ember egy sorban. A kiabált jelszavaknak semmi közük nem volt a kommunizmushoz, csupán a vezetésre, főleg Ceauşescura vonatkoztak.
Temesvár az utcán
A megyei pártbizottság székhelyén volt Victor Stănculescu, aki már előre jól tudta, mi fog történni, és mindebből tisztán akart kikerülni. December 20-án 6 órakor beutaltatta magát a katonakórházba, ahol azt mondta a parancsnoknak: „Uram, azt akarom, tovább ne legyek jelen, mert már világos, hogy az ügy Temesvár számára elveszett, és a rendszernek sincs semmi további esélye. Találj számomra megoldást, hogy délig a kórházban maradjak." Injekciót kapott, lefeküdt, és délig aludt. Ezután visszatért a megyei pártbizottság székhelyére, ahol megírta a felmondását, amint azt az Antena 1 televízió 1997. április 16-i adásában nyilatkozta, aztán összetépte, a szolgálati WC-be dobta, s ráhúzta a vizet. Mindmáig nem ismeretes, ki befolyásolta, hogy ezt a lépést ne tegye meg, mert néhány nap múlva szükség lesz rá. Időközben bejelentették a kormány miniszterelnöke, Constantin Dăscălescu és Emil Bobu, az RKP Központi Bizottsága titkárának Temesvárra érkezését, akiknek célja az volt, hogy a helyszínen győződjenek meg a temesvári reális helyzetről. Várták Bukarestben Nicolae Ceauşescu Iránból való visszatérését.
1989. december 20-án a Constantin Dăscălescu miniszterelnökkel és Emil Bobuval való találkozón a tüntetőket Ioan Savu képviselte. A történtekről a Jurnalul naţional 2004. október 12-i számában számolt be: „December 20-án reggel Savu szolgálatos volt, de nem volt maradása, úgyhogy hónom alá kaptam az előjegyzési naplómat, elkéreztem azzal, hogy a számítógépközpontba megyek. Ahogy a központ felé haladtam, munkásoszlopokat láttam, amelyek ugyanabba az irányba mentek, elég szervezetlenül. Az egyik oszlop elé érve észrevettem, hogy kezdték énekelni a Deşteaptă-te, române! (Ébredj, román!) kezdetű éneket, de még erre sem voltak képesek, mert rossz hangból indultak, s a szöveget sem ismerték. Néhányan valamit itt kiabáltak, mások pedig túlfelől. Nem voltak egyáltalán tudatában erejüknek. És akkor arra gondoltam, találjak én ki valamilyen jelmondatot, s rohanjak végig a sorok mellett, ezt a jelmondatot ismételve, hogy a tömeg legalább valamennyire összefüggően kiabáljon. Elmentem az Opera térre is, s adott pillanatban arra kértem a tüntetőket, haladjunk el a szerb konzulátus mellett, mert ez az egyetlen kapcsolatunk a szabad világgal!"
A konzul meg akart győződni, hogy nem huligánok töltik meg az utcákat, hanem maga Temesvár, azok, akik nem akarják tovább Ceauşescut. Savu hallotta, hogy Bukarestből a megyei pártbizottsághoz érkeztek a hivatalosságok, így hát arra irányult. Adott pillanatban kijött egy alak, és a tömeg felé kiáltotta, menjen két-három elvtárs, hogy megbeszélést folytassanak Constantin Dăscălescu miniszterelnökkel. Az első öt között lépett oda be Savu is, az épületben Constantin Dăscălescu miniszterelnök fogadta őket. A miniszterelnökkel való találkozón mindjárt szóba kerültek a sokaság követelései, a delegáció pár tagja viszont személyes kéréseiket tárta Dăscălescu elé. Egyikük útlevelet kért, s mivel Dăscălescu azt válaszolta, abban a pillanatban nem teljesíthető, egyezkedni kezdtek, s hetekről, napokról beszéltek, végül egy negyedórában egyeztek meg. Ez volt a határidő, amely alatt a miniszterelnöknek meg kellett szereznie az útlevelet. Ez idő alatt Savu néhány kollektív követelést kezdett papírra vetni: „Le Ceauşescuval... a bebörtönzöttek kiszabadítása... árulják el a halottak és sebesültek pontos számát... a rádióhoz és televízióhoz való jog..." Dăscălescu reakciója méltó volt az egész kommunista diplomáciához, amely elvárható volt egy magas rangú tisztségviselőtől — mondotta Savu.
De Constantin Dăscălescu nem vállalkozott a tüntetők képviselői által előterjesztett követelések megoldására. Ötórás megbeszélés után feljegyezte az óhajokat, ahogyan a jelenlevők diktálták. Időközben Iránból hazaérkezett Nicolae Ceauşescu, azonnal felhívta Ion Comant, aki beszámolt neki a temesvári helyzetről. Ceauşescu elhatározta, hogy 19 óra körül a nemzeti televízióban beszédet intéz az országhoz. Constantin Dăscălescunak és a többieknek, akik tárgyaltak a tüntetők vezetőivel, sikerült tiszta lappal szabadulniuk, biztosítva a jelenlevőket, hogy Nicolae Ceauşescu a temesváriaknak kedvező álláspontot fog képviselni. Ez elbizonytalanította a tárgyalókat.
Hallgatnak a fegyverek
Iránból való visszatérése után Nicolae Ceauşescu tájékozódott a Temesváron történtekről, s a megyei első titkárokkal telekonferenciát tartott.
Telekonferencia, 1989. december 20. (a hangfelvételről megérthető részletek gépelt változata): „Nicolae Ceauşescu: Temesváron az eseményeknek ténylegesen még nincs vége. Ma este a televízió- és rádióadón szólni fogok ezzel kapcsolatosan az egész nemzethez. Szükséges még ma este megmagyarázni az összes állampolgárnak, a Temesváron kitört súlyos incidenseket revánsvágyó, revizionista körök, külföldi kémszervezetek szervezték és irányították azzal a céllal, hogy rendbontást idézzenek elő, megingassák a romániai helyzetet, felszámolják Románia függetlenségét és területi egységét.
Egyébként budapesti körök fogalmaztak is meg ilyen irányú nyilatkozatokat. Most már egészen világos, hogy mindezt részleteiben előkészítették, s jól meghatározott volt a céljuk.
Ezzel magyarázható, hogy a helyi szervek, a rendfenntartó egységek és a hadsereg minden erőfeszítése a dolgok lecsendesítésére eredménytelen maradt, ellenkezőleg, ezek a csoportosulások, szervezetek fokozták nemzetellenes cselekedeteiket. Ez szükségessé tette, hogy a katonai és rendfenntartó egységek megvédjék önmagukat, közbelépjenek a rend, az anyagi javak, Temesvár védelmében, így teljesítve az alkotmányban és az ország törvényeiben előírt kötelezettségeiket és felelősségeiket.
Fel kell hívnunk mindenkinek, nem csupán a kommunistáknak, de mindenkinek a figyelmét, hogy a különböző, főleg budapesti körök közvetlenül robbantották ki ezt a kampányt, beleértve az Egyesült Államok elnökének nyilatkozatait is, aki kijelentette, hogy Máltán Románia problémáiról tárgyalt Gorbacsovval.
Most, az Egyesült Államok Panama Köztársaság elleni támadásának kirobbantása után világossá vált, hogy az e részeken folyó események is azon államok ellen irányuló általánosabb tervek részei, amelyek függetlenségüket, integritásukat és szuverenitásukat óvják, s nem akarnak behódolni az imperialista, reakciós körök diktátumának, azoknak, akik megpróbálják felszámolni az államok függetlenségét és területi épségét.
Mindezek megkövetelik az ország minden állampolgárától az egység és a szolidaritás erősítését, válaszként mindazoknak, akik különböző idegen körök szolgálatában a román nép érdekei ellen dolgoznak. És meg kell mindent tennünk, hogy maguk a dolgozók, az állampolgárok minden területen visszavágjanak, s fellépjenek minden olyan cselekmény semlegesítéséért, amely a szocialista fejlődés, népünk függetlensége, nyugalma ellen irányul. Nyilván, ezt meg kell beszélnünk mindenkivel, beleértve a hadsereget is, mert jól meg kell értenünk, neki a nép előtt nagy a felelőssége a védelemben és minden olyan akció visszaverésében, amely a függetlenség, a szuverenitás, a területi egység, a nyugalom, hazánk szocialista építése ellen irányul."
Temesváron 1989. december 19-től kezdődően minden megnyilvánulás jól szervezett és az előző napoktól eltérően erőszakmentes volt, egészen december 22-ig, amikor éjfél körül újra megkezdődött a lövöldözés.
