Az Európai Unió nem titkolt célja a diák- és a szabadidősport fokozottabb állami finanszírozása, szemben a teljesítmény-, vagyis a professzionális sporttal, melyet az üzleti világ gondjaira bíz. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni sportstratégiánkat, és nem csak országos, de városi szinten is. Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára.
Elengedhetetlenül — mert az unió országaiban a 18 éven aluli fiatalok mintegy 60 százaléka csak a kötelező iskolai testnevelési órákon (figyelem a csak a testnevelési órákonra!!! — szerk. megjegyzés) sportol, mozog, ami semmiként sem elégíti ki mozgásigényüket. A mozgásszegény életmód pedig észrevétlenül is az elhízáshoz vezet, különösen, ha ehhez párosul az egészségtelen táplálkozás is. Nem csoda tehát, ha a fiatalok jó harminc százaléka túlsúlyos, ez pedig az évek múltán könyörtelenül a különböző szervi megbetegedésekhez vezet. A fentiekhez csatlakozik: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben. Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás, ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is ide kívánkozik a kérdés: hol tartunk ma? Hol? Például a kőröspataki
Kálnoky Ludmilla Általános Iskola
A falu végén és az iskola udvarán levő építőtelep megerősíti a Sepsiszentgyörgyön is keringő híreket: sportcsarnok és tornaterem épül Kőröspatakon. Jó helyen — volt az első megfogalmazott véleményünk, hiszen az évtizedek során a község labdarúgópályájáról került a Sepsiszentgyörgyi Olthoz Hamar József, a szurkolók és csapattársak „Csomija", majd később, a minifoci beindulásakor innen jött barátja, játszótársa, „Üsti", két nagyon szerény, alázattal megáldott, megbízható, fegyelmezett, sportszerű, rátermett labdarúgó, akik igazolták, hogy sporttehetségekben Kőröspatakon sincs hiány, csak oda kell figyelni, fel kell fedezni őket...
A tehetségek felfedezésén fáradozik immár néhány éve az MSC szuperligás kézilabdázója, civilben testnevelő tanár és iskolaigazgató, Tankó Eszter, valamint kollégája, az V. ligás kőröspataki csapat gólzsákja, Kedves Levente. S hogy a „fáradozik" kifejezés nem túlzás, azt bizonyítják az iskolai sportélet versenyei, kezdve a Mikulás-futástól el egészen a rétyi mezei futásig, a Gáll Lajos nevét viselő utcai futóversenyig, na meg a Diákolimpia megyei döntőjéig. Több sportágban. Úgy, ahogy nem tudjuk felejteni Csomit és Üstit, mert szép játékukkal belopták magukat a szívünkbe, ugyanúgy nem tudjuk felejteni a négypróba országos döntőjének bronzérmesét, Pinti Tamást, a megyei harmadik helyezett Jónás Csongort, az ezüstérmes Nagy Tímeát, a kitűnő mezei futó Nagy Esztert, Illyés Róbertet sem.
Hogy milyen körülmények között fáradozik a két testenevelő tanár?
— Van egy eléggé nagy tornatermünk itt, az iskolával szomszédos régi épületben — mondja az igazgatónő, Tankó Eszter —, ahol a labdázáson kívül mindent elvégezhetünk, amit kér a tanterv. Van itt svédszekrény, tornapad (több is), bak, dobbantó, tornaszőnyeg, sportöltözet, van egy üzembe helyezésre váró erőgépünk (ha majd elkészül az új tornaterem, a helyére kerül), van pingpongasztal, a szertárban sok-sok labda... Na és épül a község sportcsarnoka, ahol aztán otthonra lelhet a kézilabdánk. Amikor az idő megengedi, akkor kint, a szabadban dolgozunk. Van egy kézilabdapályánk (nem aszfaltozott), egy részére épül most az új tornatermünk, így aztán a játékteret odébb toltuk. A két kapu közötti kitaposott gyep bizonyítja, hogy igencsak üzemel, hiszen a gyerekek nagyon szeretnek labdázni. A kézilabdapálya mellett levő ugrógödör segíti a négypróbázók felkészítését.
— Mindkét testnevelő tanárnak van teljes katedrája?
— Levente Árkoson és itt megkapja a tizennyolc órát, az én tizennégy órámat itt és Kálnokon hozzuk össze.
— A pályaviszonyokat láttuk, a felszerelést is, nézzük a versenynaptárt.
— Van rendszeres osztálybajnokságunk labdarúgásban, és atlétikában is megszervezzük a „háziversenyt", mert nem akarunk kihagyni egyetlen megyei vagy szentgyörgyi vetélkedőt sem. Azokra pedig illik felkészülten nevezni. Hogy jól csináljuk, bizonyítja a Diákolimpia, amelyen Orosz István két számban — 60 m és 600 m ― is győzni tudott, méltó követője lehet Pinti Tamásnak. Túl az atlétikán részt vettünk az asztalitenisz-vetélkedőn, most pedig a teremfoci küzdelmein szerepelnek tanulóink.
— Hány tanulót számlál az iskola?
— Mintegy kétszázat. Nem vagyunk nagy iskola, viszont nagy a gyerekek mozgásigénye, sportszeretete. Szerényebb feltételeink mellett is meg-megvillantak tanulóink, igazolták tehetségüket. Ha majd elkészül a sportcsarnok és az új tornaterem, az eddigi eredményeinket biztosan felülmúljuk.
— Az igazgatónő tervei?
— Inkább vágya, az pedig így fogalmazható meg: minél előbb taníthassak kézilabdát Kőröspatakon úgy istenigazából. És vágyam, óhajom az is, hogy maradjon meg — ha már nem is növelik ― a tornaóráink száma, s együtt diákjainkkal élvezhessük a mozgás, a játék örömét.
A ma szerény feltételek holnap biztosan jók lesznek, addig viszont és akkor is garantált a két nagyon lelkes és lelkiismeretes testnevelő tanár hozzáállása, hivatásukhoz való viszonyulása. S ez több, mint megnyugtató.
