Az északi összetettben hárman vállalták a megmérettetést — Déván István, Háberl Aladár és Szepes Béla. Mindhárman feladták a küzdelmet. Négy évvel később Saint Moritzban Szepes Gyula állt rajthoz a 18 km-es sífutásban. Ő sem tudta befejezni a versenyt. Garmisch-Partenchirkenben (1936) az alpesi síző Szalay László alpesi összetettben megjavította az eddigi legjobb magyar síeredményt, a 19. helyen fejezte be az alpesi összetettet. Ugyanebben a számban Kővári Károly a 27. helyen zárt. A román csapatban is szerepelt két erdélyi magyar: Kovács József — a 18 km-es sífutásban a 61. helyen érkezett célba — és Zachariás Vilmos, mindketten tagjai voltak a 14. helyet szerző 4x10 km-es stafétának.

A második St. Moritz-i olimpián Iglói Lászlóné műlesiklásban a 22., Szikla Péter ugyanebben a számban a 25., alpesi összetettben pedig a 30. helyen végzett. Na persze, a névsor sokkal hosszabb volt, de az első harminc közé csak a fentiek verekedték be magukat. Mivel a játékokon a részvétel a fontos, álljon itt a nevük: Kővári Károly (alpesi sí), Máté Lajos (alpesi sí), Harangvölgyi András (sífutás), Mazány Sándor (alpesi sí), Székely Tamás (alpesi sí), Beták Imre (sífutás), Libik György (alpesi sí), Ványa Pál (síugrás). A romániai magyarokat Imre Béla képviselte, műlesiklásban az 57. helyen fejezte be a versenyt. Oslo sem hozott több szerencsét a magyar sízőknek, a legjobb teljesítmény Sajgó Pál nevéhez fűződik, a 27. helyen érkezett célba az 50 km-es sífutásban, a hölgyeknél Kővári Károlyné műlesiklásban a 30. helyen zárt.

Cortina d’Ampezzóban minket, erdélyieket a tusnádfürdői Simon Julianna és a szinérszegi Árvay Margit képviselt, Julianna a 38. helyen zárt a 10 km-es sífutásban, ugyanitt Margit egy rosszullét miatt a verseny feladására kényszerült. Eredményesebb volt a négy évvel későbbi olimpia Squaw Valleyben, ott a magyarországi Bartha Magdolna a 23. helyen zárta a 10 km-es sífutást, Sajgó Pál a 26.-on a sílövés 20 km-es számát. Reménykedve vártuk az első innsbrucki olimpiát (1964). És tessék, a 3x5 km-es magyar női váltó — Balázs Éva, Tarnai Sándorné, Henrik Ferencné — a 8. helyen szaladt be a célba, és Balázs Éva szerzett még egy 19. helyet a 10 km-es sífutásban. Grenoble-ben Balázsi folytatta jó szereplését, azaz hozta önmagát, 5 km-en a 27., 10 km-en a 24. helyen zárt. A távoli Sapporót lekésték az anyaországi sízők, otthon hagyták őket, a román csapatból pedig kimaradtak a székelyek. És így ment ez a folytatásban is, azzal a változással, hogy a „kimaradt" csíki sízők később az anyaországban próbáltak szerencsét, lásd Bónis Annamáriát, Bónis Attilát, Kristály Pétert... Na persze, maradtak itthon is, hogy erősítsék a romániai olimpiai küldöttséget, például Antal Zsolt, Fórika Ferenc, Balázs Zsolt... Dobogóra nem álltak, mert nem is állhattak olyan felkészültséggel, amilyenre lehetőséget biztosítottak nekik, de részt vettek a játékokon, s adott helyzetben ez a fontos.

És akkor folytassuk az előző számunkban félbeszakadt északi sível

Csapatverseny

férfiak:

2006 SVÉ, 17:02,9 — Thobias Fredriksson, Björn Lind

nők:

2006 SVÉ, 16:36,9 — Anna Dahlberg, Lina Andersson

A sífutás összesített éremtáblázatai

férfiak:

Norvégia 25 27 11

Svédország 20 13 14

Finnország 11 13 19

Szovjetunió 11 8 12

Olaszország 4 6 7

Észtország 2 1 1

Oroszország 2 1 1

Spanyolország 2 0 0

Kazahsztán 1 2 1

Németország 0 3 2

Ausztria 0 2 3

Egy. Államok 0 1 0

Csehország 0 1 0

Franciaország 0 1 0

Svájc 0 0 3

Csehszlovákia 0 0 1

Bulgária 0 0 1

nők:

Szovjetunió 14 14 9

Oroszország 11 7 5

Finnország 8 9 11

Olaszország 5 5 5

Svédország 4 2 2

Norvégia 3 9 10

Németország 3 3 0

FÁK 3 2 4

Észtország 2 0 0

Csehország 1 1 2

Kanada 1 1 1

Csehszlovákia 0 2 3

Svájc 0 0 1

Lengyelország 0 0 1

Északi összetett

Egyéni Sprint

1924 Thorleif Haug (NO), 18,906 —

1928 Johan Gröttumsbraaten (NO), 17,833 —

1932 Johan Gröttumsbraaten (NO), 446,00 —

1936 Oddbjörn Hagen (NO), 430,3 —

1948 Heikki Hasu (FIN), 448,80 —

1952 Simon Slättvik (NO), 451,621 —

1956 Sverre Stenersen (NO), 455,0 —

1960 Georg Thoma (NÉ), 457,952 —

1964 Tormod Knutsen, 469,28 —

1968 Franz Keller (NSZK), 449,04 —

1972 Ulrich Wehling (NDK), 413,340 —

1976 Ulrich Wehling (NDK), 423,39 —

1980 Ulrich Wehling (NDK), 432,200 —

1984 Tom Sandberg (NO), 422,5 —

1988 Hippolyt Kempf (SVÁ), 432,230 —

1992 Fabrice Guy (FR), 222,1 — 43:45,4 —

1994 Fred Börre Lundberg (NO), 39:07,9 —

1998 Bjarte Vik Engen (NO) —

2002 Samppa Lajunen (FIN), 39:11,7 Samppa Lajunen (FIN), 16:40,1

2006 Georg Hettich (NÉ), 39:44,6 Felix Gottwald (AUT), 17:35,0

Csapatverseny

1988 NSZK, 629,8 — Hans-Peter Pohl, Hubert Schwarz, Thomas Müller

1992 JAP, 645,1 — Mikata Rejcsi, Kono Takanori, Ogivara Kendzsi

1994 JAP, 1368.86 — Kono Takanori, Masahi Abe, Ogivara Kendzsi

1998 NOR, Halldor Skard Jr., Kenneth Braaten, Bjarte Vik Engen, Fred B. Lundberg

2002 FIN, 48:42,2 — Jari Mantilla, Hannu Manninen, Jaakko Tallus, Samppa Lajunen

2006 AUT, 49:42,6 — Michael Gruber, Christoph Bieler, Felix Gottwald, Mario Stecher

Az északi összetett éremtáblázata (NDK, NSZK és Németország összevontan):

Norvégia 11 8 7

Németország 7 4 6

Finnország 4 8 2

Ausztria 2 2 6

Japán 2 1 0

Svájc 1 2 1

Franciaország 1 1 1

Szovjetunió 0 1 2

Svédország 0 1 1

Lengyelország 0 0 1

Oroszország 0 0 1

Síugrás

A szorgalmas norvégok már 1862-ben megrendezték Telemarkban az első igazi síugróversenyt. Aztán a síugrás szerepelt az első téli olimpián is, első győztese Jacob Tullin-Thams (Norvégia), és norvég monopólium maradt a síugrás 1952-ig. E korszak legjobb norvégja Ruud Birger, aki három olimpián két aranyérmet (1932 és 1936) nyert, a harmadikra (1948-ban) mint a norvég síugrók edzője utazott, aztán pár nappal a rajt előtt maga is felment a sáncra, hogy megmutassa tanítványainak, hogyan is kell ezt csinálni. Akkorát ugrott, hogy a norvég küldöttség rögtön nevezte a versenyekre. Hálából ezüstérmet szerzett. A norvég érát követően finn, keletnémet, lengyel, szovjet, csehszlovák, japán, osztrák... versenyzők váltották egymást a dobogó tetején. Az új éra legszorgalmasabb éremgyűjtője a finn Matti Nykänen, aki nem kevesebbet, mint négy arany- és egy ezüstérmet szerzett, őt a német Jens Weissflog követi három arany- és egy ezüstéremmel.

A síugrás bajnokai:

1924 Jacob Tullin-Thams (NOR), 18,960

1928 Alf Andersen (NOR), 19,208

1932 Ruud Birger (NOR), 228,1

1936 Ruud Birger (NOR), 232,0

1948 Petter Hugsted (NOR), 228,1

1952 Arnfinn Bergmann (NOR), 226,0

1956 Antti Hyvärinen (FIN), 227,0

1960 Helmut Recknagel (NÉ), 227,2

Középsánc Nagysánc

1964 Veikko Kankkonen (FIN), 229,90 Toralf Engan (NOR), 230,70

1968 Jiri Raska (CSZ), 216,5 Vl. Belouszov (SZU), 231,3

1972 Yukio Kasaya (JAP), 244,2 Wojciech Fortuna (LEN), 219,9

1976 Hans G. Aschenbach (NDK), 252,0 Karl Schnabl (AUT), 234,8

1980 Anton Innauer (AUT), 266,3 Jouko Törmänen (FIN), 271,0

1984 Jens Weissflog (NDK), 215,2 Matti Nykänen (FIN), 231,2

1988 Matti Nykänen (FIN), 229,1 Matti Nykänen (FIN), 224,0

1992 Ernst Vettori (AUT), 222,8 Toni Nieminen (FIN), 239,5

1994 Espen Bredesen (NOR), 282,0 Jens Weissflog (NÉ), 274,5

1998 Jani Soininen (FIN), 234,5 Kozuyoshi Funaki (JAP), 272,3

2002 Simon Amman (SVÁ), 269,0 Simon Amman (SVÁ), 281,4

2006 Lars Bystöl (NOR), 266,5 Thomas Morgenstern (AUT), 276,9

Csapatverseny (nagysánc)

1988 FIN, 634,4 — Ari-Pekka Nikkola, Matti Nykänen, Tuomo Ylipulli, Jari Puikkonen

1992 FIN, 644,4 — Ari Pekka Nikkola, M. Laitinen, R. Laskkonen, Toni Nieminen

1994 NÉ, 970,1 — Hansjoerg Jaekle, Christof Duffner, Dieter Thoma, Jens Weissflog

1998 JAP, 933,0 — Takanobu Okabe, Hirova Saito, Masahiko Harada, Kazuyoshi Funaki

2002 NÉ, 974,1 — Sven Hannawald, Stephan Hocke, Michael Uhrman, Martin Schmitt

2006 AUT, 984,0 — Andreas Widhoelzl, Andreas Kofler, Martin Koch, Thomas Morgenstern

A síugrás olimpiai éremtáblázata:

Finnország 10 8 4

Norvégia 9 9 11

Németország 6 5 4

Ausztria 5 7 8

Japán 3 4 2

Svájc 2 1 0

Csehszlovákia 1 2 4

Lengyelország 1 1 1

Szovjetunió 1 0 o

Jugoszlávia 0 1 1

Szlovénia 0 0 1

Hódeszka

Michiganben történt negyvennégy évvel ezelőtt — pontosabban fogalmazva 1965-ben —: Sherman Poppen mérnök arra lett figyelmes, hogy leánya megpróbált felállni a szánkóján, amikor a közeli domboldalon siklott lefelé. Gyorsan belépett a garázsba, ahol két gyereksít összecsavarozott két keresztléccel, melyeket lábtámaszoknak szánt. Miután elkészült alkotásával, hívta leányát, Wendyt, aki fel is vitte a tákolmányt a dombra, és lesiklott rajta. A gyerekek, látva Wendy csodálatos alkalmatosságát, megrohanták Poppen mérnököt, s azzal ostromolták, hogy készítsen nekik is. Ekkor állt elő Poppenné, aki a hullámlovas, azaz surfer és a hó, vagyis snow szavakból összehozta a snurfer szót.

Ha már elkészült az új játékszer, jöhetett a korszerűsítése is. Ezt Jake Burton Carpenter vitte véghez, kifejlesztve a mai hódeszkaváltozatokat. Fejlődött a hódeszka s vele együtt a hódeszkázás is. A nyolcvanas évek elején már világbajnokságon siklottak a hódeszkázók, 1998-ban pedig már a téli olimpia versenyszámai között találni a hódeszkát. Három olimpián szerepelt, egyelőre az éremosztozkodás jegyében, na de azért a svájci Philipp Schoch címvédésére oda kell figyelni, a francia Karine Ruby arany- és ezüstérmére, az amerikai Ross Power bronz-, majd aranyérmére, na és az amerikai Daniel Kass két ezüstjére.

(folytatjuk)