A kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem közigazgatási tanszékének sepsiszentgyörgyi tagozata és a mellette működő tudományos társaság Cziprián-Kovács Loránd tanszékvezető irányításával ez év elején Sepsiszentgyörgy és Alsó-Háromszék tantestületeiben végzett kérdőíves felméréséből többek között kiderül: a középkorosztály (35—50 év) és a szakmai fokozattal rendelkezők hányada alacsony, a megkérdezettek 28 százaléka csupán véglegesítővel tanít; nem tudnák elővenni a munkaköri leírásukat, de nem is tudják pontosan, hogy mi van benne; a katedravezetőjüket és az iskolaigazgatót (főként a középiskolai tanárok) nem tartják saját maguknál képzettebbnek, de míg a szűkebb szakmai közösség irányítását el tudnák végezni, addig az igazgatásról úgy tartják, hogy azt nem. A tanárok többsége úgy véli, az iskola vezetősége személyes érdek szerint és belterjesen irányít, nem kéri ki a kollégák véleményét, és nem tájékoztatja őket a döntésekről, a pénzügyi juttatásokat 57 százalékban nem a tapasztalat és 63 százalékban nem szakmai szempontok szerint adják. A megkérdezettek több mint 70 százaléka nem büszke az igazgató, a katedrafőnök és kollégái megvalósítására, de úgy általában saját iskolájára sem. A pedagógusok többsége szerint az iskolavezetés tervezés hiányában történik, s habár számukra nem barátságos a vezetőség, mégis sok időt töltenek együtt iskolán kívül.

A több mint hetven kérdésre adott válaszokból kitűnik, az egyetem előtti oktatásban tanítók inkább individualisták, mint közösségben gondolkodók, 45 százalékuk nem tudja, hogy öt év múlva a tanügyben fog-e dolgozni, hét százalék biztosan állítja, hogy nem.

A helyzetismertető után az oktatás minősége kapcsán kialakult vita fő témája a címzetes, vagyis végleges tanári kinevezés kérdésköre volt, amelyről többségében úgy vélekedtek a jelenlévők, szociális érdek szerint érthető, de szakmailag elfogadhatatlan a létjogosultsága.