A város jobb módú polgárai, tisztviselői és katonatisztjei képezték a tagságot. Sokszor reggelig tartó vitákkal és természetesen italozással töltötték szabad idejüket. A háború évei alatt a tagság létszáma megcsappant, a törzsvendégeket a harctérre szólították, sokuknak a menekülés és az ezzel járó elszegényedés szomorú sorsa jutott.
1922-ben újraszervezik a városi kaszinót 198 taggal. A megmaradt leltár értéke 19 091 lejt tett ki, amibe nem számolták bele a kaszinó tulajdonában levő 1688 kötetet. A tagság megválasztotta a vezetőbizottságot: elnök dr. Künnle Tódor ügyvéd, alelnök Nagy György vállalkozó, könyvtáros Nagy Mózes, szószóló Vitályos Gyula, titkár Sass József, vezetőségi tagok: Jancsó Gábor tanár, dr. Benedek Zoltán orvos, Császár Gyula tulajdonos, dr. László Ferenc tanár, József Lajos pap, Ütő Áron, dr. Kovásznai Gábor, Vajna Miklós, Bogdán Artúr, Bukovich Zsigmond, Eugeniu Sibianu, Richard Schmidt. A tagság célul tűzte ki a kultúra fellendítését, viszont tiltották a kártyázást és más szerencsejátékokat. Megrendelték a helyi és az országban megjelenő újságokat, bővítették a könyvtárat, lehetett biliárdozni, römizni és dominózni. A vezetőbizottságnak rövid időn belül sikerült visszaállítani a kaszinó régi hangulatát.
A második világháborúig igazi fénykorát élte a Sepsiszentgyörgyi Kaszinó, majd a háború végével megszűnt működni. A kizsákmányoló osztály fészkének nevezték az új rendszer berendezkedése után.