Gipsz a tábornoklábra
1989. december 22-re virradó éjszaka, 2 órakor megérkezett Temesvárról Victor Attanasie Stănculescu tábornok, aki néhány óra múlva Romániában is más irányt szab a történelemnek. Hazaérve a feleségével tanácskozik arról, mi is a teendő, s arra a következtetésre jutnak, hogy meg kell ismételnie, amit Temesváron is tett, néhány órára be kell utaltatnia magát a kórházba. Reggelfelé a katonakórházba ment, hogy az orvosokkal megoldást találjon.
A neves ortopéd sebész, Niculescu doktor, altábornagy volt a szolgálatos orvos. Az orvos így szólt Stănculescuhoz: „Egyetlen megoldás áll a rendelkezésemre, de együtt kell ezt cselekednünk." És gipszbe tette a lábát. Az orvos tanácsolta Stănculescunak, mondja azt, hogy meniszkusztörése van, „ezt nem lehet észrevenni sem a röntgenen, sem a radioszkópiai vizsgálaton".
Más kormány kellene?
1989. december 22-én reggel gyülekezni kezdtek a tüntetők a Központi Bizottság előtt. 6 óra 30 perc körül Nicolae Ceauşescut testvére kereste, Ilie Ceauşescu tábornok. Ilie Ceauşescu jelentette testvérének: „A helyzet rendkívül kritikus. Jönnek a munkásosztagok. Tennünk kell valamit. Le kell mondatni a kormányt." Nicolae Ceauşescu durván visszaszólt: „Végezd a dolgod, most gyűlésünk van a Politikai Végrehajtó Bizottsággal, és meglátjuk, mit teszünk." 1989 júliusában Ilie Ceauşescu már javasolta új kormány alakítását Ion Iliescu vezetésével, oroszbarát személyiségekből, ahogyan azt Moszkva igényelte.
***
Hasonló beszélgetés zajlott 1989 nyarán Nicolae Ceauşescu és testvére, Marin között, amikor az hazajött Bécsből. „Nicu, nincs más kiút, mert az oroszok és az amerikaiak is belógatták farkukat, mindegyiknek vannak itt emberei, akik régóta szervezkednek, de te is tudod, hogy még nem jött el a megfelelő pillanat, de a lehetőséget nem fogják elszalasztani. Ne ülj fel nekik, ne hajtsd a vizet az ő malmukra, mert jaj és keserűség vár ránk és erre az országra is. Mentsd magad! Betegség ürügyén vonulj vissza, s tedd a magad helyébe Iliescut, mert bárhogy is, ő van kiszemelve a fellépésre!"
Milea feladja
A külbiztonsági osztály tisztje, Nicolae B. szerint, aki abban az időben Bécsben dolgozott, Marin Ceauşescu az amerikaiaktól kapott tájékoztatást azokról az előkészületekről, amelyeket a szovjetek tettek testvére elcsapására. December 22-én reggel a Központi Bizottság épületében tartózkodó több tanú szerint is Nicolae és Elena Ceauşescu nem találta a helyét, érződött, hogy minden kiszabadult az ellenőrzés alól. 7 óra tájban az 1-es kabinetbe hívták Milea tábornokot, aki egy csomaggal jelent meg, amelyben Temesváron és Bukarestben készült fényképek voltak. A Politikai Végrehajtó Bizottság ülése után Milea tábornok elhatározta, hogy kimegy a Központi Bizottság elé a tüntetők közé. 9 óra 30 perc körül magához hívatta a hazafias gárdák országos főnökét, Pârcălăbescu ezredest. Ioan Vătămănescu százados, Milea tábornok összekötő tisztje nyilatkozta: „Kimentem a kabinetből, és Pârcălăbescu ezredest szólítottam, az ajtót nyitva hagyva. Amíg én őt kerestem, Milea tábornok kilépett az előcsarnokba, és egy derékszíjat kért. Előtte egy mérnök-százados állt a híradósok közül, aki a vezetékes kapcsolatokat biztosította. A tiszt átadta a derékszíjat, s próbálta a pisztolytáskát megőrizni, de Milea tábornok megparancsolta, hogy hagyja, mert le akar menni. Ez idő alatt Pârcălăbescu ezredes is megérkezett. Én az illemhelyre mentem, azután az előcsarnokban vártam, hogy Milea tábornok kijöjjön a kabinetből, mert le akart menni az emberek közé. Az előcsarnokban volt Pârcălăbescu ezredes és Manole őrmester. Két másik iroda ajtaja is nyitva volt, s voltak ott más tisztek is a katonai osztályról. Ekkor Pârcălăbescu ezredes tompa puskalövést hall az irodájából. Pârcălăbescu ezredessel és Manole őrmesterrel együtt rohantunk, kinyitottuk az ajtót, s ott láttuk a kanapén fekve Milea tábornokot, lábbal az ajtó felé, mellének bal felőli részén vérző sebbel, a mellette lévő íróasztalon pedig egy Carpaţi típusú pisztoly."
***
Vasile Milea tábornok utolsó beszélgetése Pârcălăbescu ezredessel volt annak irodájában, ahol élete is véget ért. „Amikor beléptem az irodába, Milea tábornok azt mondta nekem: »parancsot kaptam Nicolae Ceauşescutól, hogy a tömegbe lövessek. Én nem tudom megparancsolni, hogy lőjenek. Egyedül akarok maradni, hogy néhány telefonbeszélgetést lebonyolítsak, azután pedig lemegyek a katonai egységekhez. Mondd meg Vătămănescunak, hogy legyen kéznél.« Kiléptem az előcsarnokba, megint odamentem Condrea és Barbulea ezredeshez, de nem említettem semmit abból, amit a miniszter mondott. Kinéztem az ablakon, s körülbelül három perc múlva kijöttem ezek irodájából, s az én irodám felé mentem. Ekkor hallottam a puskalövést. Kiáltottam Vătămănescu után, hogy jöjjön, lássuk, miről van szó. Azonnal beléptünk az irodámba, én és más tisztek, akik az előteremben voltak. Milea tábornok szíven lőtte magát."
Kérdőjelek
Pârcălăbescu ezredest személyesen ismertem, amikor a hetvenes években a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságánál dolgozott az ifjúság honvédelmi felkészítését irányító részleg helyettes vezetőjeként. Én akkor a KISZ Kovászna megyei bizottságának a sport-, turisztikai és ifjúsági honvédelmi kérdésekért felelő titkára voltam. Vătămănescu és Pârcălăbescu nyilatkozataiban ellentmondás van arra vonatkozóan, hogy hol is várták Milea miniszter kilépését az irodából. Lehet ennek oka az előcsarnokban uralkodó hangulat, hisz Vătămănescu kapitány már nem is tudta, hol is volt Pârcălăbescu ezredes. Felvetődik a kérdés, miként lehet, hogy aki utoljára beszélt Milea tábornokkal, ugyanaz hallja meg a puskalövést is saját irodájában. A Milea tábornokkal folytatott akkori beszélgetésről semmit sem lehet tudni. Ha tényleg öngyilkos akart lenni, miért ragaszkodott ahhoz, hogy Vătămănescu kapitány kísérje le, amikor az emberek közé megy? Milea tábornokot hátán fekve találták a kanapén, de lyukas volt a szék támlája is, ahol talán Milea tábornok ült, a pisztoly pedig az asztalon hevert. Kómás állapotban szállították egyenesen az Elias kórház hidegházába. Vajon miért nem vitték a katonai kórházba, talán megmenthették volna? Pârcălăbescu ezredes az eltelt évek alatt még megváltoztatta nyilatkozatát a Mileával folytatott beszélgetésre vonatkozóan. A nagy kérdés viszont az, hogy vajon lesz-e bátorsága élete során elmondani mindent, amit tud Vasile Milea tábornok haláláról, s amiről mindeddig nem mert szólni.
Eltűnt az utolsó akadály
Pârcălăbescu ezredes azonnal szaladt Nicolae Ceauşescu kabinetjébe jelentést tenni Milea tábornok haláláról (öngyilkosságáról)...
„Amikor beléptem az 1-es számú kabinetbe, hogy jelentsem Ceauşescunak az esetet, az volt az érzésem, minden befejeződött számomra, és megmondtam a tábornok öngyilkosságát. Ceauşescu felállt az asztaltól, felém jött, hogy megszimatoljon. Éreztem, hogy nem vagyok már ember. Közeledett hozzám, és megkérdezte: »Hagyott valamit leírva?« Megkérdezte, hogy nekem nem mondott-e valamit. Feleltem, hogy nem. Akkor Elena Ceauşescu azt mondta: »Áruló.« Nicolae Ceauşescu megismételte: »Áruló.« Nem tudtam, hogy jöjjek ki minél hamarabb az irodából. Nicolae Ceauşescu kinyitotta az ajtót, az előtérben ott volt Silviu Curticeanu, a KB kancelláriájának főnöke és Tudor Postelnicu belügyminiszter."
A Ceauşescu irodájából való kijövetelkor Ceauşescu észrevette Silviu Curticeanut, és intett, hogy menjen be.
„Olyan hangon, amelyben már nem is volt semmi emberi, nagy nehezen és hosszasan dadogva csak néhány szót mondott: »Te, te, miért, miért nem jelentetted nekem, hogy Milea öngyilkos lett?« Az erőteljes dadogás, arcának meggyötört kifejezése, ijesztő tekintete tükrözte, hogy a közlés kihozta sodrából, s ugyanakkor meg is lepte. A felejthetetlen jelenet akkor és most is azt a határozott véleményt alakította ki bennem, Ceauşescu távolról sem gyanította, hogy egy ilyen eset megtörténhet..."
A Ceauşescu ellen, de nem a szocialista rend ellen szőtt terv megvalósításának útjából az utolsó akadály is eltűnt, s ez volt Milea tábornok, nemzetvédelmi miniszter, valamint a hadsereg, amely Milea haláláig ura volt a helyzetnek az országban.
Rendes körülmények között a hadsereg vezetését Ştefan Guşă tábornoknak, a hadsereg nagyvezérkari főnökének kellett volna átvennie, de akik ismerték a tervet, rávették Nicolae Ceauşescut, hogy Stănculescu tábornokot nevezze ki honvédelmi miniszternek, Ceauşescu nem is gyanítva, mi következik ezután.
Szükségállapot
10 óra 51 perckor a rádió- és televízióadók közzétették az elnöki rendeletet, a szükségállapot bevezetését az egész ország területén.
Milea ezredes halála után Nicolae Ceauşescu még inkább akarta, hogy Stănculescu tábornok azonnal vegye át a hadsereg irányítását. A magas rangú tisztségviselők védelmével megbízott V. főosztály három tisztjét küldték el egy autóval, ezeknek főnöke Neagoe tábornok volt, akivel Stănculescu tábornok többször is találkozott 1989 őszén.
Nicolae Ceauşescu tájékoztatta Stănculescu tábornokot a történtekről, s utasította, sürgesse meg, hogy a katonai egységek mihamarabb érjenek a Központi Bizottság épülete elé. Stănculescu tábornok Nicolae Ceauşescu utasításával szemben, aki a hadsereg főparancsnoka volt, 10 óra 7 perc körül a nemzetvédelmi miniszter jelszavával, a Rondoul jelszóval továbbítja az 1989. december 22-i parancsot: „A hadsereg ezt a parancsot hajtja végre, a vidékről jött csapatok megállnak, a bukarestiek pedig tárgyalnak, majd visszavonulnak a kaszárnyákba."
Nicolae Ceauşescu a Milea tábornok halálára vonatkozó közleményt készíti elő. Több személyt is idehívnak, de a legfontosabb Petre Constantin a Román Televíziótól, aki azonnal telefonált a tévéhez, mihelyt kijött, és bediktálta, amit Ceauşescunál Brateşnek lejegyzett, ezek azonban laza gondolatok voltak, a közlemény szövegét végül Brateş alkotta meg. A Vasile Milea halálával kapcsolatos közleményt a rádióban és a tévében 11 órakor sugározták.
„A Nemzetvédelmi Minisztérium székhelyén Ilie Ceauşescu behelyezkedett a miniszter dolgozószobájába, ahol összeállította a Ion Iliescu miniszterelnök vezette kormányt, és a katonai hírszerző osztály főnökét utasította, hívja ide a SZU és Kína katonai attaséját."
Túl késő
A Milea tábornok halálát bejelentő közlemény után Ilie Ceauşescu tábornok továbbítja az 1989. december 22-i 37. számú telefonértesítést. „Minden katonai egység tekintse magát harci helyzetben, és cselekedjék a szükségállapot előírásainak megfelelően." 12 órakor Ilie Ceauşescu találkozik a szovjet katonai attaséval, Mihailov ellentengernaggyal s a Varsói Szerződés főparancsnoka bukaresti képviselőjének helyettesével, Bocsajev vezérőrnaggyal. Ilie Ceauşescu a következőkről tájékoztatta őket: „Ma új kormányt jelentenek be. A Szovjetunió tanúsítson kellő visszafogottságot." Ilie Ceauşescu védőbeszéde a SZU-val szembeni megalázkodás, megalázó kérelem volt. Ilie Ceauşescu jól tudta, ki irányítja a testvére hatalomról való eltávolításáért folyó harcot. Ő a nyugatnémet, az amerikai, franciaországi imperialista köröket, egyes magyarországi erőket teszi felelőssé, viszont jól tudja, kik koordinálják az akciókat, s kivel kollaborál a SZU a feladat végrehajtásáért. Felhívást intéz Jazovhoz, a SZU védelmi miniszteréhez és Lizicsevhez, a szovjet hadsereg és flotta politikai főosztályának főnökéhez, legyenek hatással Mihail Gorbacsovra, hogy Románia nála megértésre találjon. Túl késő. A szovjet tábornokok hideg hangon közlik vele, hogy előttük ismeretes, mi történt az országban, beleértve Temesvárt is, s tudomására hozzák a kulcskérdést: Stănculescu és Guşă tábornok Bukarestben van?
(folytatjuk)
Részlet a szerző Bűnösként is győztes című könyvéből